132555. lajstromszámú szabadalom • Eljárás ammóniumacetát értékesítésére

Megjelent 1944 évi' február hó 1-én. MAGTAB KIRÁLYI SZABADALMI BÍRÓSÁG SZABADALMI LEÍRÁS J32555. szám. IV/h/1. osztály. — fi—9587; alapszám. n .a%«r»rew»i-»,^-J wm lejárás aniiitóiihiniac: lát értékesítésére. Deutsche Gold- und Sílber-Scheídearistalt vormals Roessler, Frankfurt/Main. A líejelentés napja: 1942. évi jtíliushő 15! XémelorSiSgi'elsőbb'síge: 19411: év! jímius h» 27*. A találmány az alábbiakból következő feladatot kívánja megoldani. Az ecetsav számos folyamat során oly híg oldalban keletkezik, hogy technikai és 5 hasznothozó értékesítése eddig nem volt lehetséges. Közvetlenül acetonná alakítására a rendkívül nagy vízmenynyiségek folytán hőgazdasági okokból nem lehetett gondolni. Az ilyen rend-10 kívül híg oldatok töményítése extrakcióval vagy azeoLropos desztillálással) ugyancsak megvalósíthatatlan és ugyanez érvényes arra az esetre is, ha a híg ecetsavoldatokat esetleg ecetsavas 15 észterekké kívánnék átalakítani. Nem marad tehát más feldolgozási mód, mind a híg ecetsav közömbösítése szilárd bázisok, illetve ammónia segítségével, majd a vizes oldat utólagos be-20 párolása összetett bepárolókban. To" vábbi példaként azt az esetet említhetjük meg, amikor az ecetsavat cellulózából vagy más szénhidráttartalmú anyagból közvetlenül erjesztés útján 25 kapják; a keletkező ecetsavat azonban már képződése közben semlegesítenünk kell úgy, hogy ezt csak ecetsavas sók, különösen ammóniumacétát alakjában kaphatjuk. Ha ez esetekben valamivel 30 töményebb oldatok állanak is elő, nem juthatunk a szabad ecetsavhoz, hanem mint említettük, csupán sóoldatokhoz. Az ecetsav alkálisói pedig csak kevéssé értékesíthetők. 35 A találmány új utat mutat arra, hogy hogyan lehet amiuóniumace'lálot, illetve anmióniumacetátoldat okai különösen egyszerűen és hasznolhajló módon értékesítenünk. A találmány s/.erir.t ainmőniumacetátot magasabb hőmérsékleten, nevezetesen 250—000 (" . előnyösen 380—480 C° közölt, nem savanyú katalizátorokon vezetünk tit és .innak ecetsavból származó részét acél ónná alakítjuk. Előnyös, ha a gőzalaki'i reakciós' anyaghoz hígító anyagokat, különösen vízgőzt adagolunk, l'gy is" eljárhatunk, hogy az ammóniumacelál esetleg részben besűrített vizes nyers oldatát elpárologtatjuk és a gőzkeveréket vezetjük át a katalizátoron. De az is lehetséges, hogy az adott esetben előtöményílett oldatot közvetlenül vezetjük a megfelelően felhevíted katalizátorra, úgy hogy a sóoldat kipárolgása közvetlenül a forró kontaktus anyagon következik be. Katalizátorként a találmány szerint minden olyan nem savanyú katalizátor jöhet tekintet]);1, amely az ecetsavnak ismeretes ketonná alakítását teszi lehetővé, mint például a földalkálifémek oxidjai vagy karbonátjai, faszén, aktivszén és hasonlók. Különösen hatásosaknak mutatkoznak olyan, nem bázisos ketonképző katalizátorok, amelyek nehézfémek, mint cink, mangán, vas, molibdén, króm, tórium stb. oxidjait, karbonátjait, vagy acetátjait tartalmazzák. A kontakt-készüléket, különösen annak forró ré•40 4í> 50 60 65 70