131902. lajstromszámú szabadalom • Háromtengelyű beálló alváz járművek, különösképen közúti villamos vasúti kocsik számára

2 1319 0 2. Háromtengelyű beálló alvázak előállításánál továbbá a tengely pontos helyzete nehezen érhető eL mert hiszen a három tengely nincs — mint ahogy forgó zsámoly-5 nál vagy a szokásos alvázaknál van — merev kiszabályozott keretben elrendezve. Előfordul, hogy a három egyes vázkeret összeszerelése után a tengelyek az egyes alkatrészek pontatlan kivitele folytán nem 10 állanak teljesen derékszögben a vágányra. Az üzemközben később is előfordulhat valamelyik tengely ily pontatlan helyzete, például az egyik tengely kicserélésénél vagy egy csapágytokrúgőnak újra való kicse-15 rélésénél vagy pedig egyes részeknek nagy igénybevételek miatti deformálódása íoly-Ián. Lehetőségről kell tehát gondoskodni, hogy a tengely helyzetének ily pontatlanságait kiegyenlítsük. A rúdcsuklókat, me-20 lyek révén a szélső keretek és a középső keret egymással össze vannak kötve, jóllehet már harántirányban állíthatóan is alakították ki, ez az intézkedés azonban nem bizonyult minden esetben célszerű-25 nek. A találmány három tengelyű beálló alvázak kiviteli alakja, mely a fentemlített hátrányokat megszünleli. A csapágyiokokra függesztett tarlórúgókat kell mindenek-30 előtt a hosszirányú erőktől tehermentesíteni és hosszanti- és haránterőket a szokásos súrlódást és zörejt okozó tengelytartők alkalmazása nélkül kell a kilenghető kilenghető alvázkeretekre átvinni. Ezzel 35 egyeidcjűleg gondoskodni kell azon lehetőségről, hogy a hosszirányú erőket átvivő szerv révén a tengely helyzetét mindenkor egyszerűen és célszerűen szabályozhassuk. Ennek a megfelelőien a találmány szerint a 40 csapágytokok ágy tok vezet ékek alkalmazása nélkül csatlakoznak a rúdkerelhez magában véve ismert vezelőkarok révén és a csapágytokokon felfüggesztett hordrúgók j'illek vagy más efféle szervek révén vannak 45 megtámasztva a rúdkereten, amikor is a larlórúgók csupán a függőleges erők és vízszintes haránterők felvételére valók, míg a hosszirányú erőket kizárólag a vezelőkarok veszik fel, melyeknek a csapágy--50 tokok számára biztonsági vezetékük van. A tengelyek helyzeteinek szabályozására célszerűen egy-egy szélső tengely két vezetőkarjának legalább egy csatlakozócsuklóját egy excentrikusa:), ágyazott és külön-55 böző helyzetekben rögzíthető csap alkotja, mely csapágy'engelye körüli forgatással a vezelőkar hosszirányú eltolását és ilymódon a tengelyek kilendítését okozza. Hasonlóképen ágyazható a középső tengely mindkét tarlőrúgója is. ö° A mellékelt rajz a találmány egyik példaképem kiviteli alakját szemlélteti, mégpedig az 1. ábra háromtengelyű beálló alváz részlete oldalnézetben, a 65 2. ábra hozzátartozó alaprajz az A—1> vonal menü vízszintes metszettel, a 3. ábra a hosszirányú erőket átvivő vezetőkar csatlakozó csuklója függőleges keresztmetszetben, a 70 4. ábra a csatlakozó csukló oldalnézete. A. háromtengelyű beálló alvázból a rajion csak az egyik szélső (a) tengely és a (b) középtengely látható a hozzá tartozó alvázkerettel. A szélső (a) tengely (c) hord- 75 keretének (d) rúdja van, amely az (c) gömbcsukló révén van a (b) középtengely (f) keretével összekötve, A szélső tengelyek (d) rúcljai az (f) kereten belül még a (g) csukló révén is össze vannak egymás- 80 sal kötve. A (h) kocsiszekrény csupán a két szélső tengelyállványoti van megtámasztva, még pedig a (d) keret (i) helyén felfüggesztett (k) lemezrúgókon. Azáltal, hogy az (i) támaszpontok a szélső (a) ten- 85 gelyeken beiül vannak elrendezve, a terhelés csekély része van az egyébként a kocsiszekrénytől független középtengelyre átvívc. Vágány kanyarulatokon való haladásnál a középtengely a kocsiszekrényre 90 haránürányban lolódhalik el és ezzel kapcsolatban a (c, d) rúdkeretek kilendülnek, minek folytán a szélső (a) tengelyek kényszermozgásúan vannak vezetve a nályaívnek megfelelő sugárirányú vagy köze] 95 sugárirányú helyzetbe. A szemléltelett példákéul! kivileli alak szerint az irányílhatóan elrendezett szélső tengely állványok a íenlemlített okokból a következőképen vaunak kialakítva: 100 A (c) hordkeret az (ni) támaszok és (1) hevederek révén van az (a) csapágylokokon felfüggesztett (n) tariórúgókon megtámasztva és egyébként a magukban véve ismert hosszanti (o) vezetőkarok révén csatlakozik 105 az (a) csapágy tokokhoz. A különben szokásos lengelytartőkat elhagyjuk. A hoszszanli erőket az (o) vezetőkarok viszik át, úgyhogy az (n) rugóknak a függőleges erők melleit csupán a harántirányú erőket kel] 110 felvenni. Utóbbiak (1) hevederjei ezért az (m) támaszokban úgy vannak vezetve, hogy csupán hosszirányban lenghetnek ki, míg harántirányban mozdulatlanok vagy csu-