131431. lajstromszámú szabadalom • Eljárás és berendezés hernyóláncos járművek kormányzására

2 131431. nyítófékek« tulajdonképen kapcsolóművek, amelyek egyszersmind az illető láncok hajtóművének ki- és bekapcsolását látják el. Ez a kormányzóeljárás főként oly her-5 nyőláncos járművek részére alkalmas, amelyek fékjei, váltásai stb. pneumatikusan működnek, amilyenek az utóbbi időben igen elterjedtek. Nincs azonban semmi akadálya annak, hogy az eljárást oly jármű-10 veken is alkalmazzuk, amelyek fékjei egyéb, pl. kézi, mechanikus, vagy hidraulikus vezérlésűek. A találmány kiterjed az új eljárás célszerű foganatosítására való berendezésre is, 15 aminek jellegzetességei főként a fékeket vezérlő szerv csatornaelrendezésében rejlenek. A rajzok vázlatosan tüntetik fel a találmány egyik, pneumatikus kapcsolású járművön alkalmazott, kiviteli példáját. Az 20 1. ábra a hernyólánc sémás oldalnézete, míg a 2—4. ábra a vezértolattyú keresztmetszete, a menetirányt változtató, különböző állásokban. 25 Amint az 1. ábra jelzi, a jármű mindegyik hernyőláncművének mind elülső —1— hernyólánckereke, mind pedig a hátsó, hajtó —2— hajtólánckereke, példaképen, —3—, ill. —4— fékpofákkal van 30 ellátva. A —3—, —4— fékeket nagy —5— és —6— hengerek segélyével kapcsoljuk be, amiket egyrészt a 2. ábrabeli vezértolattyú útján töltünk meg nyomólevegővel és másrészt a többjáratú főtolattyú útján, amely-35 nek beállításával előre vagy hátra válthatjuk a menetirányt. A hátsó, hajtó —2— hernyólánckerék —4— fékpofáinál, a nagy —6— nyomóhenger mellett, még a kisebb —7— nyomóhenger is van elrendezve, 40 amelynek dugattyúrúdja a fékezőmű ugyanazon —8— karjára hat, mint a nagy —6— hengeré. A nagy —6— henger dugattyúrúdja végében hosszúkás —9— vezetőhasíték van, ami lehetővé teszi, hogy ma-45 gának a kis —7— nyomóhengernek segélyével fékezzünk, anélkül, hogy működésbe kellene hoznunk hozzá a nagy — 6— nyomőhengert is. A 2—5. ábra szerint, az egyes —5, 6, 7— 50 hengerek működését vezérlő tolattyú példaképen háromjáratú —10— csapként van feltüntetve. Ez vezérli az irányítófékeket, amik a planéta áttevőmű ama koszorúit állítják be, amelyek a hajtó —2— hernyó-55 lánckerekekre viszik át a hajtónyomatékot és amelyek kiiktatásával tulajdonképen a hajtó —2— hernyólánckerekek hajtása is kikapcsolódik. A —10— csap a —II— házában öt csatorna van, amelyek közül a legnagyobb —12— csatorna útján érkezik 60 nyílirányban a nyomólevegő, amely itt oszlik el az egyes nyomóhengerek felé. Előremenetkor a nyomólevegő, a vezériőtolattyú —10'— csatornája útján, a —13— csatornába ömlik és ezen át az irányító- 65 fékekhez kerül. Ha pl. a baloldali hernyóláncmű csapját, a —17— kézi emelővel vagy a —18— lábítóval, balra forduláshoz a 3. ábrabeli állásba forgatjuk el, akkor a —13— csatorna —13'— kivezetőága 70 a —14— kipuffogó csatornával közlekedik éz ezen az úton a baloldali planéta áttevőmű irányítófékje nyomóhengeréből a szabad légkörbe jut a levegő, úgyhogy ez a fék, a hozzátartozó hajtóművel egyetemben, 75 kiiktatódik és a hajtás abbamarad. Ha tovább forgatjuk a —10— csapot a 4. ábrabeli állasba, akkor a nyomó-levegő —12— tápvezetékének —12'— ága, a —10'— csatorna útján, a —15— csatornával közieke- 80 dik, amelyen át a nyomólevegő a kis —7— nyomőhengerbe jut, ahol azonnal fékezően hat. A belső, a feltételezett esetben tehát a baloldali hernyólánc teljes lefékezését, ami csak ritkán szükséges, a csapnak az 5. áb- 85 rabeli állásba való elforgatásával eszközöljük, mikor is egyfelől a kis —7— nyomóhenger továbbra is közlekedik a nyomőlevegő —12— tápcsatornájával, amelylyel másfelől, a csap —10"— csatornája 90 útján, a nagy —5— nyomóhengerbe vezető —16— csatorna is közlekedik. A menetirány kivárt változtatása után a —17— kézi emeltyű, ill. —18— lábító ismét a 2. ábrabeli állásba jut vissza és ennek ré- 95 vén a hernyólánc elébb kikapcsolt hajtóműve újból bekapcsolódik úgy, hogy a jármű ezentúl egyenes Irányban halad. Avégett, hogy a hernyóláncmű (menetirányban) mellső kereke lefékezésének is- íoo méretes követelménye teljesüljön, mégpedig amiatt, mert a hernyólánc, a hátsó kerék fékezésekor, e hátsó kerék előtt torlódnék és ú. n. zsák képződnék, úgyhogy a hernyólánc ettől helytelenül futna fel a mellső 105 kerékre, sőt adott esetben le is eshetnék, hátramenetkor a —6— nyomóhenger segélyével fékezzük a —2— hernyólánckereket (amely ekkor mellsőkerékké változott). A műveletek teljesen ugyanolyanok, mint no az előbbi esetben, vagyis előbb a —7— nyomóhengerrel részlegesen fékezzük a —4— pofákat, amelyek lényegesen nagyobb értékűek, mint az —1— hernyólánckerék