131131. lajstromszámú szabadalom • Rugalmas kerékabroncs

131131. 3 nak kialakítva, hogy felfekvőfelületüket a x fa bütüje alkossa. Készülhetnek azonban a —2— darabok a fémnél kisebb keménységű, megfelelő szilárdságú és súrlódású 5 más anyagból, például fiberből, az ismert zajmentes fogaskerekek készítésére használatos sajtolt anyagból, nagyszilárdságú műgyanlaszerű anyagból, stb. E darabokat célszerűen a rajzon látható módon ala-10 kíljuk ki és alsó, szélesebb végükön megfelelő —3— foglalatokba erősítjük, amelyekből alakjuk következtében ki nem eshetnek. A biztonság kedvéért a —2— darabokat helyzetükben még a —4— szegc-15 csekkel vagy csavarokkal is rögzíthetjük, hogy még nagymértékű lazulásuk illetve zsugorodásuk esetén se eshessenek ki a —3— foglalatokból. •A—2— felfekvődarabok illetve 3— 20 tartórészeik az 1. ábrán látható megoldás esetében —5— vezetőcsapjaik segítségével sugárirányban elmozgathatóan vannak vezetve az —1— koszorú —6— vezetékeiben. A —2, 3, 4, 5— részekből álló eleinek rú-25 gózását a —3— foglalatok és az - 1 koszorú közé iktatott •—7— tekercsrugók biztosítják, az elemek külső határhelyzetét pedig az —5 - csapok végén levő, az —1— koszorú belső felületére támaszkodó 8— 30 anyák szabják meg. Ebből a külső helyzetből nyomódnak be az eleinek a rájuk ható erő nagyságával arányosan a —7— rugók ellenében, ha a talajra kerülnek. A 2. ábra szerinti megoldásnál a —2— 35 felfekvődarabokat tartó —3— foglalatok merev — például Ili-keresztmetszetű — —9— lengőkarokhoz vannak erősítve, mely karok az 1— koszorú —10— nyúlványaiban megerősített - 11— forgáscsa-40 pok körül lengethetők. A rugózást itt is a —3— foglalatok és az rl— koszorú közé helyezett —7— tekercsrugók biztosítják. Célszerűen ennél a megoldásnál is alkalmazunk a —1— koszorú megfelelő 45 nyílásán áthaladó 5 - vezetőcsápokat, melyek a rugós elemek külső határhelyzetét megszabó 8— anyákkal vannak ellátva. Amint a 2. ábrán látható, az egyes rugós 50 elemek tekercsrúgói és vezetőcsapjai a szomszédos rugós elem lengőkarjának e célra való nyílásán vannak átvezetve. Ezzel lehetővé tesszük az egyes rugós elemiek egymás közvetlen közelében való elhelye-55 zését és könnyítjük a lengőkarokat is. Ha a 2. ábra szerinti rugós elemek valamelyike a talajra fekve benyomódik, bizonyos mértékű benyomódás után —3a— éle beleütközik a szomszédos rugós elem lengőkarjának megfelelően kialakított 60 —9a— részébe és ezt magával viszi. Ezáltal, túlságos benyomódás esetén, a szomszédos elem rugója is részt vesz a terhelésben. A szomszédos elemek együttműködő —3a, 9a— részei olyan alakra van- 65 nak hajlítva, hogy együttes elmozdulásukkor ne súrlódjanak erősen, hanem lehetőleg legördüljenek egymáson. A 3. ábrán feltüntetett megoldás esetébem a —2— felfekvődarabok —3— tartó- 70 részei nem forgáscsap körül lengethető merev karokhoz, hanem csavarozással vagy szegecseléssel az —1— koszorúra erősített, rugalmasan hajlékony — például acéllemezből való 12— karokhoz van- 75 nak rögzítve. A rugózást egyedül a megfelelően méretezet!—12— karok rugalmassága biztosíthatja, rendszerint célszerűbb azonban, ha a rugózás céljára a 2. ábrán láthatókhoz hasonlóan elrendezett tekercs- 80 rugókat is alkalmazunk. Ebben az esetben a hajlékony —12— karok szerepe elsősorban csak az, hogy lehetővé tegyék a —2— felt'ekvőrlaraboknak a rájuk ható erők hálása alatti elmozdulását. 85 A 3. ábrán látható megoldás esetében is ugyanúgy vezethetjük át a rugós elemek •esetleges, tekercsrúgóit és esetleges vezetőcsapjait a szomszédos elemek lengőkarjának megfelelő áttörésén, mint ahogy a 90 2. ábra szerinti megoldással kapcsolatban ismertettem. Az utóbbi megoldáshoz hasonló módon gondoskodhatunk arról is, hogy ha a 3. ábra szerinti abroncs valamelyik talajra fekvő rugós eleme túlsá- 95 gosan benyomódik, a szomszédos elembe ütközzék és terhelésének egy részét annak adja át. A 3. ábrán a találmány szerinti abroncsszerkezetet oldalt burkoló, az —1— koszo- ico rúhoz erősített —13— védőkarima egy része is látható. Ilyen karimát bármely más megoldás esetében is alkalmazhatunk. Az egyes rugós elemek felfekvődarabjai a rajz szerint a kerék forgástengelyével ic5 párhuzamosan vannak, elhelyezve, de — ha kívánjuk — elhelyezhetők csavarvonal mentén, azaz a tengellyel szöget be- . záróan is. A talajra való folytonos felfekvés azonban általában éneikül is biztosítva no van, meri rendes körülmények között nem egy, hanem — a terheléstől és a kerék í'orgásisebesiségétől függően — egynél több, például két vagy három elem fekszik ab-