130507. lajstromszámú szabadalom • Vonókészülék különösen szorosan kapcsolt járművekhez
2 J 3 o r>« 7-dqan feszített állapotban van. A 3 vonórúd 8 toldatán a 9 csap körül lengő 10 himbakar van ágyazva. A 10 himbakar mindkét végéhez csuklósan 11 tolórudak 5 csatlakoznak, melyeknek fejként kialakított 12 vége a 13 ütköző hüvelyének kimetszésébe fekszik. A 11 rudak ós a 6 tok között 14 vonórudakat rendeztünk el, melyeket a 11 rudakhoz és a 6 tokhoz csuklósan köio töttünk. Az ütközők 17 rugói egyrészt a 13 ütközőhüvelyek mellső, tányéralakú karimáira, másrészt a 18 ütközőtányérokra támaszkodnak. Mindegyik ütkazőtányórnak 19 rúdja van, melynek az ütközővel lellen-15 tétes végén 20 csavaranyát rendeztünk el. Ez anyák elfordításával a 17 rugók feszültsége beállítható). A mozdony vonóereje következtében az 1 vonóhorog a menetirányban a 2. ábra-20 ban példaként feltüntetett —x—- út mentén elmozdul és a 4 rúgó az elmozdulás mértékének megfelelően megfeszül. A nyugalmi helyzetben egymástól L mm távolságban álló* mellgerendák egymástól 2x ér-25 lékkel eltávolodnak, tehát egymástól L -f 2x távolságba jutnak. Az 1 vonóhorog kihúzásával egyidejűleg a 10 himbakar is az x mm távolságnak megfelelően a mellgerenda felé mozdul el és ugyanakkor a 30 11 rudaknak is előre kell elmozdulniuk, mert a 14 merevítőrudak a 11 rudak oldalkilórését meggátolják. Mivel a 14 vezetőrudak a 6 tokon helytálló 15 fiorgóporit körül elforgathatóan vannak ágyazva, a 35 iö csuklópontjuk előre mozdul el. A 14 merevítőrudak tehát körívben mozdulnak el, úgyhogy a 15 ős 16 csuklópontok közötti távolság 1-ről l-re csökken. E távolság csökkenésekor a 11 tolórúdnak a jár-40 mű tengelyével bezárt ß szöge ß'-re csökken, vagyis a 11 rúd 12 feje a mellgerenda felé nagyobb mértékben tolódik el, mint a 10 himbakar, úgyhogy a 13 ütközőhüvely —y—- hosszal előre mozdul el. Mivel azon-45 ban a két jármű mellgerendái egymás tói csupán 2x értékre távolodtak el és a 2y érték nagyobb, mint a 2x érték, a 17 rugók a nyugalmi helyzet előfeszültségén túl megfeszülnek, mimellett az ütközőrúd a 13 50 ütkö^őhüvelyben eltolódik. A 17 rugók e további" megfeszülése különösen előnyös, mert ilymódon indításkor, valamint menet közben az ütközőtányérok nem csupán szórós érintkezésben maradnak, hanem a 55 nyomóerő fokozódik, úgyhogy különösen nagy sebességeknél, mikor a vonókészülék legerősebben van megfeszítve, az oldalirányú lengő mozgásokat tompító hatás á legnagyobb. A két j ármű összetolásakor a vonóhorog 60 az 1. ábrában szemléltetett helyzetében marad, mert a mellgerendáknak egymáshoz való közeledésekor a kapcsolótagok: lazán lelógnak. Az ütközőtányérok ekkor a 17 rugóikat megfeszítik, melyek a mell- 65 gerendán rögzített 13 ütközőhüvelyre feküsznek. A 19 ütközőrúd a 13 ütközőhüvelyben eltolódik ós a 20 anya a 13 ütközőhüvelyről felemelkedik. A 11 tolórúd és a 14 merevítőrúd az 1. ábrán látható 70 nyugalmi helyzetükben maradnak és az ütközők ütközés okozta összenyomásakor e rudak nincsenek terhelve. Kanyarban a járművek mellgerendái a 3. ábra szerinti ferde helyzetet foglalják 75 el. Ekkor az 1 vonóhorog kihúzódik és a 18a ütköző megfeszül, mimellett a 4 vonórúgóban és a 17a ütközőrúgóban fellépő erők egymást egyensúlyban tartják. A nyomórúgó ekkor x hosszal és a 17a ütköző- 80 rúgó z hosszal rövidül meg. A kanyar belső oldalán fekvő 18a ütköző 19 rúdja a 13a ütközőhüvelyben eltolódik, úgyhogy a 20 anya a 13a ütközőhüvelyről z hosszal felemelkedik. Mivel a 13a ütközőhüvely 85 helyzete megfeszített ütköző esetében is az 1. ábrán szemléltetett nyugalmi helyzettel azonos, a 11a tolórúd feje is azonos helyzetben marad. Mivel azonban a 3 vonórúd 8 toldata x' hosszal a mellgerenda 90 felé mozdul el, a 10 himbakarnak a fejtartóhoz viszonyított helyzetéből el kell mozdulnia (3. ábra), vagyis a kívülfekvő 18b ütköző felé hajlói rézsútos helyzetet foglal el. A 11b rúd ekkor előre mozdul el ós 95 a 13b ütközőhüvelyt és ezzel együtt a 17b rugót, illetve 18b ütközőtányórt is eltolja. A 14b rúd ennek megfelelően áll be. Ebiben az állapotban a 18a ütközőtányérok., a 17a rúgó nagyobb feszültségének megfe- too lelően szorosabban feküsznek egymásra, mimellett a 18b ütközőtányérokat a 17b rúgó előfeszültségének megfelelő erővel szorítja egymáshoz. Az ütközőtányérok: szoros felfekvásét tehát kanyarban is biz- íos tosítjuk és a kívül fekvő 18b ütközőtányérok szétválását meggátoljuk. Az oldalirányú lengő mozgásokat tehát ebben a helyzetben is tompítjuk. Ha kanyar helyzetben az 1 vonóhorogra no1 járulékos vonóerő hatv úgyhogy a vonókészülék 4 rugója tovább megfeszül ás a járművek mellgerendái között' a távolság no, akkor a 17a ütközőrúgó feszültsógie