130229. lajstromszámú szabadalom • Kapcsolás villamos rezgések átvitelére
1Í02S9. 5 ciák számára a bemenőkörön át a katódazajárammal ellenfázisú zajfeszültség lép fel. Ez a zajfeszültség az anódaáramhoz a katódazajárammal ellenfázisú járulékot szál-5 lit, úgyhogy az anódakörbeli, katódazajjal korrelált, teljes zajáram csökken és teljesen nullává is redukálható. Még részletesebb magyarázatot a 3. ábra kapcsán adunk, melynek 6 görbéje a bemenőkör 10 rezonaneiagörbéje, 7 görbéje pedig a kapcsolás tetemesen keskenyebb áteresztőkorfcete, amelyet a kapcsolás további fokozatát lebegtetési vevő esetén pl. fő.eg a közbensőfrekveneiás erősítő, szabnak meg. Mini 15 az ábrán látható, a bemenőkor co0 rezonanciafrekvenciáját valamivel kisebbnek választottuk, mint az áteresztőkörzetbe cső cos jelfrekvenciát, úgyhogy a bemenőkör a jelfrekvenciával szemben kis kapacitás-20 ként viselkedik. A jel felerősítését a bemenőkör elhangolása csupán kevéssé csökkenti, minthogy a bemenőkor áteresztőkörzete a szükséges áteresztőkörzetnél sokkal nagyobb. A jelnek az elhangolás következ-25 tében esetleg adódó, hátrányos eltorzulását a következő fokozatok egyikében, amelyben a jel már annyira felerősödött, hogy a zaj többé szerepet nem játszik, ellentétes irányú, megfelelő elhangolással 30 kompenzálhatjuk. Azzal a körülménnyel, hogy a vezérlőrácsra irányuló iiifhienciaáram a katódaáramhoz képiest fázisban nem pontosan, 00°-kal eltolt, számot tarthatunk a bemé-35 nőkor csillapításának (a »futóidőcsiliapításs-L beleértve) olyan választásával, hogy .a vezérlőrácson fellépő zajfeszültsógnek pontosan a kompenzáláshoz szükséges fázisa legyen. Gyakorlatilag a katődazaj tel-40 jes kompenzálásához a bemenőkör akkora elhangolása szükséges, hogy ez néhány, pl 2—3 /^MF kapacitást képvisel. Az ismertetett kapcsolásnál a katődazaj és a ífüiőidőzai. egymást kiegyenlítik és 45 emellett a jelerősség gyakorlatilag nem csökken, Nyilvánvaló, hogy ennek következtében igen hatásos zajcsökkenést érünk el. A kapcsolás hátránya azonban, hogy más zajforrásoktól származó zajáramok (el-50 oszlási zaj és esetleges szekundéremissziózaj) egyidejű csökkentése nehézséggel jár, amit a következőkben még részletesebben magyarázunk meg. Ezenfelül a zaj kompenzációnak ez a módszere széles frekvencia-55 szalagot áteresztő kapcsolásoknál, pl. távolbalátó vevőknél kevésbbé jól használható, minthogy ekkor a 3. ábra 7 görbéje általában a 6 görbéjével azonos szélességű, úgyhogy a bemenőkörnek az áteresztendő frekvenciákhoz képest való elhangolása 60 gyakorlatilag többé nem lehetséges. Az egyes ismertetett kapcsolásoknál a katődazaj csökken lésére szükséges zaj feszültséget a katódakörről vagy a vezérlőrácskörről vettük le. A teljesség kedvéért 65 megemlítjük, hogy a csőben esetleg jelenlevő árnyékolórácsok árama, az anódaárain és esetleges szekundéremisszicelektrő" dák árama, valamint az influenciaáramok, melyek esetleges további, negatív előíeszült- 70 ségíí rácsokhoz folynak, valamennyien katódazajjal korrelált zajkomponenst tartalmaznak, úgyhogy elvileg ez elektródák mindegyikének köréről a katődazaj csökkentésére alkalmazható zajfeszültsóget ve- 75 hetünk le. Továbbá a kimenőáramnak az említeti zajfeszültség révén való vezérlését, amivel a kívánt zajcsökentést érjük el, nem kell akként foganatosítanunk, hogy ezt a zajfeszültséget a bemenővezérlőrács- 80 ra kapcsoljuk, hanem ehhez más vezérlőrácsot is alkalmazhatunk. Kisfrekvenciás erősítőknél a már említett »lobogás« csökkentését a rendes katódazaj csökkentésével azonos módon érhetjük el, 85 pl. annak révén, hogy a katódavezetékbe, felvett impedanciáról »lobogás«-sal. korrelált feszültséget veszünk le és ezt alkalmas fázisban a vezérlőrácsra kapcsoljuk. Az 1. ábra szerinti kapcsolás e cél elérésére ke- '90 vésbbé alkalmas, minthogy a katódavezetékben levő önindukció szükséges értéke ekkor túlságosan nagy lenne. Az ismertetett esetben a »lobogófeszültség«-ne k vezérlőrácsra juttatására előnyösen transzfor- 95 mátort alkalmazunk. A 4. ábrán szekundéremissziós csövet tartalmazó kapcsolás látható, melynél a szekundéremissziózajt csökkentjük. Ez hasonló módon megy végbe, mint az 1. ábra 100 szerinti kapcsolásnál a katódazaj csökkentése, mégpedig annak révén, hogy a szekundéremisszióelektróda körébe 8 önindukciócsévét iktatunk, amelyen át szekundéremissziózajjal korrelált zajfeszültség lép fel, 105 melyet 9 kapacitáson át a vezérlőrácshoz oly fázisban jutlatunk, hogy a szekundéremissziózajjal korrelált zajáram az anódakörben csökken. A szekundéremisszióelektróda ós vezérlőrács közötti természetes no kapacitás ehhez általában túlságosan kicsiny, úgyhogy a szekund éremisszióelektróda és vezérlőrács közé kondenzátort, kell iktatnunk,
