129415. lajstromszámú szabadalom • Eljárás fémek lemezborítására

Megjelent 1942. évi április hó 1-én. MAGTAB KIRÁLYI ^^SE SZABADALMI BÍRÓSÁG SZABADALMI LEÍRÁS 129415. szám. XVi/c. osztály. — M. 11745. alapszám. Eljárás fémek lemezborílására. Miller Ellis Bruxelles. A bejelentés napja: 194«. évi január hó 25. — Nagybrilanniai és ftszakirországi elsőbbsége: 1939. évi február hó 2. Fémtesteket, így vas les leket már borítottak rozisdiamentes acélból (krómnikkelacélból) álló lemezréleggel. A borítást úgy készítettéli, hogy ;a rozsdamentes acélból 5 való vékony lemez egyik felülié lére nikkel- vagy nikkelölvözet-bevonalot vittek fel, majd a lemezt, nikkelbevonatú oldalával lefelé fordítva, rátették a fémtestre és ezt az összeállítási kemencében, magas 10 hőfokon, nyomás alá helyezték. Ennek az eljárásnak az volt a célja, hogy a nikkel-vagy nikkelölvözet-réleg, diffúzió útján ötvözetet képezve, egyesítse azt a két fémet, amelyek közé az említett réteget he-15 lyiezték. Ekként a fém lest és a borító lemez között olyan erős mechanikai kapcsolódást kívántak létrehozni, hogy a borított fémtestet hideg vagy meleg állapotban mechanikailag megmunkálni — pl. henge-20 relni, húzni, hajlítani stb. — lehessen anélkül, hogy a borító lemez a fémtesttől különváljék. Hogy :az említeti ötvözetet diffúzió útján lehessen létrehozni, ahhoz igen magas hőmérsékletre van szükség. Né-25 mely. kromnikkelacél azonban, magas hőfokra hevítve, olyan kémiai és fizikai változásokon megy keresztül, hogy ellenállóképessége s;ivakkal és rozsdásodással szemben többé-kevósbbé romlik, amiért az em-30 lílett eljárás nem használható arra, hogy vele fémtestet rozsdamentes vagy saválló acélburkolaltal lehessen borítani. A találmány szerint a borító eljárást — melynek a fémtestből és a borítólemezből 35 álló összeállítást nagy nyomáson hevítjük — úgy valósítjuk meg, hogy az egyesítő réteg képzéséhez bevonó anyagként rezet használunk. Ha azonban a fémtestet és a borító lemezt alkotó anyagok a nyomás alatti hevítéskor a réz behatolása foly- 40 tán károsodnának, akkor a rézbevönat és az említett anyagok között még olyan fémből vagy fémötvözetből álló különleges bevonatot is alkalmazunk, amely az egyesítendő részek anyagát a réz káros hatásától 45 megvédi. Ez la védőbevonat ugyanis a nyomás alatti hevítéskor az említett anyagokkal és a rézzel diffúzió útján ötvözetet alkot, mely a későbbi deformáló megmunkálást kibírja; az ötvözet ugyanis olyan 50 hőfokon jön léire, amely az egyesítendő részek mechanikai ós fizikai tulajdonságainak nem árt. Ha vastestet akarunk krómacéllal (rozsdamentes acéllal) borítani, akkor a talál- 55 mány szerint erre a két részre először is — előnyösen galvánozással — nikkelből vagy egyéb hasonló tulajdonságú fémből álló bevonatot, majd pedig rézbevonatot viszünk fel. Ha most a két részt úgy, ^o helyezzük egymásra, hogy a rézbevonatok egymással érintkezzenek, és ezt az összeállítást nyomás alatt hevítjük, akkor lényegesen alacsonyabb hőmérséklet, mint amilyent egyszerű közbenső nikkelréteg 55 esetén alkalmaznánk, már elegendő ahhoz, hogy a két rézréteg egyesüljön és — legalábbis a réz és nikkel közti határfelületeken — diffúzió útján ötvözetek képződjenek. Ha — pl. galvánozással felvitt nikkel- 70