127985. lajstromszámú szabadalom • Kapcsolási elrendezés villamos rezgések átvitelére vagy erősítésére, különösen modulálására
iü 12 7985. ma az anódaszakaszok számának a fele, mimellett mindegyik rácsszakasz két szomszédos anódaszakasz közötti nyílással szemben fekszik. A —112— ernyő az elek-5 tródaszakaszok szerelvényét körülveszi és azt viszont a légtelenített —113— búra zárja be, melyben a vákuum foka oly mérvű, hogy hatásos és gyakorlatilag tiszta elektronemissziót biztosít. Az örvényáramok 10 csökkentésére az ernyőben hosszirányú —112'— hasíték van. Az elektronáramoknak a két anóda közötti kitérítésére a bura köré a —114— tekercset helyezzük, melynek alkalmas vezérlőárammal való ger-15 jesztése céljából csatlakozásai vannak. A 22. ábra a 21. ábra szerinti szerkezetű ielektronkisülési csövet tartalmazó frekvenciaátalakító áramkört szemléltet. Ebben az áramkörben az —fx — frekvenciájú válta-20 kozó feszültséget a —114— tekercs kapcsaira, míg az —f2 — frekvenciájú második váltakozó feszültséget a —116— transzformátorral a kitérítést vezérlő és egymással összekötött —110— fonalszakaszokból ál-25 ló —115— elektródára visszük fel. A —115— vezérlőelektróda kellő negatív előfészültségét a katóda és a —117— kapocs közé kapcsolt, a —118— kondenzátorral álthidalt (a rajzon fel nem tüntetett) 30 feszültségforrás szolgáltatja. Az egymással váltakozva összekötött —111— fonalszakaszokból álló két —119— és —120— anóda a —121— szűrő bemenő kapcsait és a —122— kondenzátorral áthidalt (a rajzon 35 nem ábrázolt) anódafeszültségi forrást tartalmazó kimenő áramkörrel vannak öszszekötve. A 22. ábra szerinti áramkör működésekor a —109— katódáról a két anóda felé 40 irányuló elektronemisszió a —115— vezérlőelektródára felvitt feszültségnek megfelelően az —f2 — frekvenciával változik. A két anóda felé kibocsátott mindegyik elektronáram a —114— tekerccsel a kisülési 45 csőben létrehozott váltakozó mágneses mező hatása alatt a szomszédos anódaszakaszok egyike majd a másika felé váltakozva kitér. A fenti leírásból kitűnik, hogy a találmány e módosított foganatosítási alak-50 jánál az elektronáramokat mágnesesen térítjük ki, az előbbi leírt foganatosítási alakokkal ellentétben, melyeknél a kívánt vezéri őhatást az elektronok elektrosztatikus kitérítésével értük el. 55 A leírt frekvenciaátalakító berendezések különösen a hordozóhullámokkal történő jelátvitelnél rendesen előforduló háromféle célra használhatók fel, még pedig adóberendezés modulálására, szuperheterodin vevőkészülékekben a középfrekvenciát elő- 60 állító modulációra, végül vevőkészülékben detektorként. Minden ilyen esetben valamely egyetlen, rögzített frekvenciájú feszültséget a frekvenciasávot tartalmazó jelfeszültséggel kell kombinálni. A legkisebb 65 torzítás előnyét a legteljesebben általában akkor érjük el, ha a jelfeszültséget a kitérítés vezérlésére és az egyetlen rögzített frekvenciát az emisszió vezérlésére használjuk fel. Azonban a feszültségeknek a 70 vezérlőeszközökre való felvitele fordított rendben is foganatosítható. Ha adóberendezésnél (4. ábra) a leírt modulätorrcndszerben részarányos anódaelrendezésű csövet alkalmazunk és ha a 75 jelfeszültséget az elektronkitérítés vezérlésére használjuk fel (it a hangfrekvenciájú összetevő), akkor az (f2 frekvenciájú) vivőhullám a kimenő áramkörben nem jelenik meg. A hordozóhullámot elnyomó ilyen 80 berendezést egyedül használhatjuk, vagy pedig úgy, hogy az Armstrong-féle 1,941.068 számú A. E. Á.-beli szabadalom leírásában ismertetett frekvenciamodulációs rendszerben a merőlegesen modulált 85 összetevőt szolgáltassa. Amplitúdó-modulációs jelekkel működő szuperbeterodin vevőkészüléknél, ha a jelfeszültséget az elektronkitérítés vezérlésére használjuk fel (fx a jel rádiófrekvenciájú 90 összetevője) és, ha az (f2 frekvenciájú) helyi rezgéssel az emissziót vezéreljük, a jelfészültségét az elektródák közé elég alacsony szinten kell felvinni, hogy a modulált hordozóhulláni minden amplitúdójánál 95 lineáris működést kapjunk. Viszont frekvenciamodulációs jelekkel működő szuperheterodin vevőkészüléknél, ha a jelfeszültséget ismét az elektronkitérítés vezérlésre használjuk fel, azt az elektródák közé ma- íoo gas szinten kell felvinni, hogy az elektronáramokat az egyik anódáról a másik anódára teljesen kitérítsük és így az ily jelek vételénél hasznos határoló hatást létesítsünk. Minthogy ez a határoló hatás a jel- 105 erősségek valamely széles körzetében nem nyilvánul meg mindig teljes mértékben, kívánatos lehet, hogy ezt a hatást valamely megelőző rádiófrekvenciája erősítőfokozatban alkalmazott önműködő erősítés- no szabályozással egészítsük ki és így a jelfeszültséget elég keskeny körzetben tartsuk. Helyi homodin rezgéseket nem alkalma-
