127912. lajstromszámú szabadalom • Eljárás oxidkatódák előállítására

Megjelent 1941. évi szeptember hó 15. MAGYAR KIRÁLYI SZABADALMI BIROSAG SZABADALMI LEÍRÁS 127912. szám. Vll/d. osztály. — I. 4151. alapszám. Eljárás oxidkatódák előállítására. Egyesült Izzólámpa és Villamossági Részvénytársaság, Újpest. A bejelentés napja: 1939. évi november hó 8. A találmány eljárás villamos kisütőcsövekhez, főleg rádiócsövekhez való oxidkatódák előállítására, mely eljárás úgy közvetlen, mint közvetett fűtésű katódák elö-5 állításánál alkalmazható, és melynek célja az eddigieknél állandóbb és/vagy nagyobb emissziójú katódák előállítása. Rádiócsövekliez való közvetett fűtésű pxidkatódáknál tudvalevőleg az emittáló 10 réteg hordozótesteiként úgyszólván kizárólag nikkelcsöveeskéket alkalmaznak. Közvetlen fűtésű katódáknál a drót anyaga nikkel, nikkelötvözet, vagy wolframdrót szokott lenni. Az emissziós tulajdonságok 15 nikkelnek liordozófémkénti használata esetén bizonyullak legjobbaknak, nikkelötvözeteknek vagy wolframfémnek használata esetén pedig lényegesen kedvezőtlenebbek. A találmány azon a felismerésen alap-20 szik, hogy a nikkelfémnek mint maganyagnak az előnye főképen abban áll, hogy a nikkelfém az atmoszférikus levegő hatásának jól ellenáll, felülete tiszta marad! és ha történik is rajta valami változás, a 25 képződött nikkelvegyületek a kisütőcső vákuumában aránylag könnyen megbomlanak vagy elpárolognak. A fentemlített többi fémen viszont könnyen képződik oxidhártya, mely legtöbb esetben olyan 30 vékony, hogy az anyag fémszerűségét szemmel láthatólag nem is változtatja meg. Ha például teljesen tisztának látszó wolframfelülctre viszünk fel földalkálikarbonálokat és az így bevont drótot elektroncsőbe szerelve annak kiszivattyúzása köz- 35 ben vagy után a szokásos módon kiakiiváljuk, úgy közepes vagy nagyon rossz minőségű izzőkalódát kapunk. A kész csövet felbontva és a katód át megvizsgálva pedig azt találjuk, hogy a magfém (wolf- 40 ram) és a keletkezett földalkálioxidréteg között sötét réteg képződött, a földalkálioxidréteg pedig leválásra hajlamos. Ha "" azonban a wolframdrótot előzőleg forró lúgban hosszabb ideig főzzük, majd gon- 45 dosan lemossuk és rögtön ezután látjuk el földalkálikarbonátbevonattal, az emiszsziós tulajdonságok sokszorosan jobbak, mint az ilyen előkezelésben nem részesített wolframdrót felhasználása esetén. Míg 50 például egy 1,25 volt fűtőfeszültség mellett 25 mA fűtőáramra méretezett, kb. 11 mikron vastag és 20 mm hosszú, wolframdrótból készített izzókalódánál a drótnak szokásos (tehát hideg lúggal és széntetra- 55 chloriddal történő) tisztítása után a telítési áram 4—5 mA volt, addig a fenti módon tisztított drót felhasználásával készült katódánál 10—15 mA telítési áramot sikerült elérnünk. A fenti módon előtisz- 60 tított wolframot azonban a tisztítás után a lehető legrövidebb időn belül el kell látni az emissziós bevonattal és be kelt építeni a csőbe, mert ellenkező esetben a levegőn való állás közben a drót ismét 65 oxidhártyát vesz fel. A találmányunk szerinti eljárás a fenti tisztítás előnyeit tartja meg, de anélkül, hogy az előkészített maganyag (wolframdrót stb.) tisztítás köz-