127912. lajstromszámú szabadalom • Eljárás oxidkatódák előállítására

2 Í27912. ben nyert előnyös tulajdonságait levegőn való állásakor elveszítené. A találmány szarinti eljárás abban van, hogy a fémes mag oxidtalanított felületét 5 olyan fémmel vonjuk be, melyen levegőn, nem keletkezik oxidhártya, vagy pedig melynek oxidja a kisütőcső vákuumában a ka tód a hevítése közben (tehát a katóda üzemi hőmérsékletén, mely rendszerint kb. 10 800 és 1.000 C.közt szokott lenni) megbomlik és mely fém vákuumban könnyebben párolog, mint a magot alkotó fém anyaga, azaz melynek gőzlenziója a maglóim én él kisebb. Az ily módon előkezelt ma-15 got ezután a kívánt módon bevonjuk földalkálikarbonáüal és a csőben a szokásos módon-ki aktiváljuk. Így például krómnikkeldrót megfelelő oxidtalanítás után vékony aranyréteggel vonható be. Célszerű-20 n-ek mutatkozott rézbevonalnak a magfémre elektrolilikus úton való felvitele, mert a réz oxidja az amúgy is alkalmazandó aktiválási folyamat alatt disszoeiál és a réz maga is lassan elpárolog. 25 A találmány szerinti eljárást részletesebben alanti példa kapcsán ismertetjük: 1,25 Volt íutőfeszültségre és 25 mA fűtőáramra méretezett wolframdrótot először néhány percig 20°/o-os forró nátron-30 lúgban vagy kálilúgban tisztítunk. Ezután elektrolilikus tisztító fürdőben, amely 10 «o-os káli- vagy nátronlúgból áll, amelyben néhány tizedszázalék kálium rézcianid van feloldva, hatodaként kapcsoljuk. Az 35 elektrolízis folyamán a katődaként kapcsolt wolframdrót on hidrogén válik ki, mely a drót felületét kémiailag és mechanikailag erőteljesen megtisztítja, miközben a tiszta fémfelületen lassan réz válik le. 40 Ezután a rézbevonatú wolframdrótot desztillált vízzel alaposan lemossuk és végül kataforétikus úton valamely földalkálikarbonáttal, például báriumkarbonáttal vagy több földalkálikarbonát, pl. bárium-45 és stronciumkarbonát, keverékével vonjuk be. Az így előkészített drótot elektroncsőbe katődaként építjük be, a csövet kiszivattyúzzuk és a katódát aktiváljuk. Az aktiválás a találmány szerint kezelt 50 fenti méretezésű wolframdrótra felvitt báriumkarbonát esetében már 1,6—1,7 volt fűtőfíeszültség mellett is igen rövid idő alatt megtörténik, míg a régi módszernél a fűtőfeszültséget 3 voltra is fel kellett 55 emelni. Minthogy a találmány szerinti eljárás esetében a bevezetésben említett, a magfém és az aktív bevonat között képződő sötét réteg nem alakul ki és az aktiválási hőmérséklet is lényegesen alacsonyabb, az elektroncső emissziós stabilitása 60 igen Jó és használat közben az emisszió csak igen kis mértékben változik, még pedig javul. A példa szerinti katódánál a telítési áram 15 -20 mA, a bevonat a wolframmaggal teljesen összenőtt és használat 65 közben sem válik le. A találmány szerinti katódának vizsgálata alapján nagy valószínűséggel arra lehet következtetni, hogy a nagy tisztáságú wolframfelület sokkal erősebb redukáló 70 hálást fejt ki, mint az eddig feltétezhető volt. Csak így válik érthetővé, hogy a fentemlített aránylag kis túlfűlés, amely az üzemi feszültség 50o/o-át is alig éri el, a katódát már kb. 1 perc alatt teljesen 75 aktívvá teszi. Ezzel kapcsolatban feltételezhető, hogy a tiszta wolframfém a földalkálikarbonátok megbomlását is elősegíti, amennyiben a hevítés folytán fellépő diszszociáció a wolfram redukáló hatásához 80 csatolva kevesebb kalóriamennyiséget fogyaszt, mint az alkáhkarbonátuak egyszerű thermikus disszociációja. Ezek a körülmények lehetnek magyarázatai annak, hogy miért kisebb az aktiválási reakció lefolyta- 85 tásához szükséges hozzávezetendő hőmenynyiség a találmány szerinti katóda esetében. A találmány szerinti eljárás a fentiekben említett magfémeken kívül más fémek 90 alkotta katódamagok esetén is alkalmazható. Ha a magfém molibdén, akkor ugyanúgy járhatunk el, mint ahogy azt fentebb wolframmaggal kapcsolatban ismertettük. Különösen előnyösen alkalmaz- 95 haljuk azonban a .találmány szerinti eljárást közvetett fűtésű katődák előállítására, amefycknél ez esetben az eddig általánosan használt nikkelcsövecskéket a találmány szerint vascsövecskékkel lehet he- 100 lyettesíteni. A nikkelcsövecske, amely az eddigi katódakészítési eljárásoknál a legalkalmasabbnak bizonyult, a katóda működési hőmérsékletén tudvalevőleg már igen kis szilárdságú és könnyen görbül. 105 Ennek következtében a katóda megfogására való csillámlemezben a kellő lyuknagyság méretezése igen kényes, mert ha a lyuk túlkicsi, akkor benne a katóda cső szorulván, a felhevítéskor nem tud kiter- no jedni, tehát elgörbül és a cső karakterisztikája ennek folytán megváltozik. Ha ellenben a lyuk túlnagy, akkor a katődacső mozgása közben mikrofonikus zörejek lép-