127816. lajstromszámú szabadalom • Eljárás füstmentes, jól tárolható és szállítható nem töredező félkokszbrikett előállítására, fosszilis eredetű, alacsony hőmérsékleten nem kokszosítható tüzelőanyagokból, vagy fából és hulladékaiból
Megjeleni 1941. szeptember hó 1. MAGIAK KIRÁLYI GÍ&5K SZABADALMI BIEÓSÁG SZABADALMI LEÍRÁS 127816. szám. H/a. osztály. — M. 11817. alapszám. Eljárás füstmentes, jól tárolható és szállítható, nem töredező félkókszbriket elő állítására, fosszilis eredetű, alacsony hőmérsékleten nem kokszosíthaló tüzelőanyagokból vagy fából és hulladékaiból. Müller László vegyészmérnök és Brück Nándor gépészmérnök, mindketten Felsőgallán. A bejelentés napja: 1940. évi július hó 8. Á találmány szerinti eljárás alacsony; hőmérsékleten (550 C°-ig) ezidőszerint nem kokszosílható tüzelőanyagokból, tehát fiatalabb kőszenekből, barnaszenekből, ligni-5 lekből, tőzegféleségekből, fából, fahulladékokból stb. indul ki és célja, egyetlen lepárlási művelettel füstmentes, jól tárolható, formaálló, tehát nem töredező, jól szállítható félkókszbriket előállítása. 10 A kapott félkókszbriket külsőleg is egyenletesnek látszó, fekete, legalább 8<>/o illóalkatrészt tartalmazó, raktározást jól biró termék, vagyis nagyértékű tüzelőanyag. 15 Az eddig alacsony hőmérsékleteken nem kokszosílható tüzelőanyagokból próbáltak ugyan eddig is félkokszbrikelféleségeket gyártani, de ez csak nagy költséggel, ismételt lepárlással sikerült és a gyártás vesz-20 teségei és költségei ezért igen tetemesek voltak. A találmány szerinti eljárásnak az a lényege, hogy a kiindulási anyagot kolloidos jellegének csökkentése, illetve megszünte-25 lése céljából először előkezelésnek vetjük alá. Ez az előkezelés szárítással kezdődik, de nem a nedvesség teljes kivonásáig, hanem csak addig, hogy a kapott termék és pora tűzveszélyessége csökkenjen, pora ne 30 váljék robbanóképessé, tehát pl. 13—16<>/o eredeti bányanedvességű tatai daraszén esetében 1—5<y0 nedvességtartalomra. Az előszárított nyersanyagot megőröljük és pedig az előkísérlettel megállapítandó 35 olyan sxemcsenagyságra, hogy a kapott briket szilárdsága a kívánalmaknak megfeleljen. Őrlés közben vagy utána közvetlenül szintén az előkísérletnek megfelelően 2—15o/o-nyi mennyiségben folyékony kátránylepárlási terméket, kátrányt, kát- 40 rányolajat stb. adunk a termékhez. Az őrlés a levegő lehető kizárása mellett, legcélszerűbben, pl. az ú. n. csőmalmokban hajtható végre. Az előkezelést végül a szükséges kötő^ 45 anyag hozzáadása fejezi be, melynek mcnynyisége a tüzelőanyag hamutartalmához képest — szintén előlkísérlettel megállapítandó módon — 8—150/0 legyen. Ez a kötőanyag szurokféleség, akár kőszén-, akár 50 barnaszénszurok, vagy petróleumszurok, esetleg ezek keveréke. Minél nagyobb a hamutartalom, annál több szurkot kell alkalmazni. Az előkezelés után következik a forma- 55 zas és lepárlás művelete. Az előkezelésen keresztülment nyersanyagot, tehát az előző műveletekkel kapott keveréket, perforált oldalfalú pofákkal ellátott mintákba préseljük és heví- 60 tés közben a zsugorodás mértékét állán* dóan követő és ennek megfelelően növekedő nyomásnak vetjük alá a lepárló térben mintegy legfeljebb 20—40 kg/cm2 -ig terjedő nyomásig. Ha a desztilláló térbeni 65 az anyag elérte a bomlási hőmérsékletet, ami a nyersanyag természete szerint kb. 350—520 C° közé esik (szintén előkísérlettel állapítandó meg), akkor a nyomást megszüntetjük és magasabb hőmérsékleten, 70
