127409. lajstromszámú szabadalom • Villamos izzólámpa felületi megvilágításhoz

Megjelent 1941. évi július hó 15. MAGTAB KIfiALYI <ÉQIf[ SZABADALMI BÍRÓSÁG SZABADALMI LEÍRÁS 127409. szám. VH/h. osztály. — P. 9205. alapszám. Villamos izzólámpa felületi megvilágításhoz N. V. Philips' Gloeílampeníabríeken cég, Eindhoven (Németalföld). A bejelentés napja: 1937. évi december hó 15. — Németalföldi elsőbbsége: 1936. évi december hő 18. Mennyezetvilágításhoz javasolták már a lámpák elhelyezését olyan reflektorban, melynek tengelye a megvilágítandó felülettel kis szöget zár be. Az itt alkalmazott 5 lámpák nyaka a búratest hossztengelyvonalának hosszabbításában helyezkedett el. Gyakran érvényesül az a hátrány, hogy a lámpa a hozzájatartozó foglalattal meglehetősen nagy méretűvé válik, ami egyelő b»k között esztétikai okokból sem kívánatos. Kitűnt továbbá, hogy a szabványos lámpákat tartalmazó szokásos szerelvények nem eredményeznek jó világítási effektust, mert a felület vagy mennyezet meg-15 világítása nem egyenletes. Az e felületen vagy a mennyezeten létesülő fényfoltban yilágosan megvilágított központi rész és sötét szegély részek vannak. Nem kielégítő a fény szélességi irányban való szóródása 20 sem. Felületi megvilágításhoz javasoltak már olyan villamos izzólámpát is, melynek búraleste lényegileg két parabolarésznek alkolóvonalként való alkalmazásával kapott, 25 részben tükrözött forgásfelületet alkot. Annak ellenére, hogy ,e kivitel esetében az egységek kisebb méretűek, mint az előbb tárgyalt esetben, ahol . mindegyik lámpa külön reflektorban van, ez a lámpa sem al-30 kalmas arra, hogy az ilyen megvilágítási módnál a besugárzandó felület megvilágításának lehető legnagyobb egyenletessége szempontjából támasztott követelményeket kielégítse. Ez a hátrány ennél az ismert 35 lámpánál az izzótestnek a búra középpontjában való elhelyezésére és a búratest tükrözött részének kevésbbé alkalmas alakjára vezetendő vissza. A találmány szerinti lámpánál az imént jelzett hátrány nem mutatkozik. A találmány villamos izzólámpa felületi megvilágításhoz, két parabolarésznek alkotóvonalként való alkalmazásával kapott forgásfelületű, részben tükrözött búratesttel és a találmányt az jellemzi, hogy az izzó- 45 test mérteni súlypontja a tükrözés részarányossági meridiánsíkjával legfeljebb 30°-nyi szöget bezáró meridiánsíkban a tükrözött búrarész és a búra hossztengelyvonala között van, hogy továbbá a két parabola- 50 rész gyújtópontja legalábbis gyakorlatilag egybeesik és tengelyvonalaik egymással legfeljebb 10°-nyi szöget zárnak be. Azzal, hogy az izzótest mértani súlypontja a búra (azaz a nyak és hüvely nél- 55 kuli tulajdonképeni búratest) hossztengelyvonala és a tükrözött búrarész között fekszik, azt az előnyt érjük el, hogy a búra hossztengelyéhez képest derékszögben elhelyezkedő síkokban ä kisugárzott fény- 60 nyaláb kisebb térre összesűrített alakú, mint az előbb tárgyalt ismert lámpa esetében, amelynél az izzótest a búra tükrözésének forgástengelyében fekszik. Ezenkívül annak folytán, hogy azoknak a pára- 65 bolarészeknek tengelyvonalai, amelyekből a búra tükrözött részének alkotóvonala van összeállítva, egymást kis szög bezárásával metszik, a fény a búra hossztengelyvonalát tartalmazó síkokban a megvilágítandó felü- 70