127259. lajstromszámú szabadalom • Eljárás és berendezés gáz és gőz tisztítására

127259. 5 kán megerősített (113) mag veszi körül; a (105) homlokfalon körülfutó (105') bordák és a (106) dob külső oldalán körülfutó (106') bordák a (113) mag gyűrűalakú vá-5 jataiba nyúlnak, úgyhogy az álló (113) mag és a forgódob között labirintustömítések képződnek. A (113) mag és a középső (107) dob között köröskörül hézag van, mely a mag alatt jelen-10 tősen bővül, mert a magnak itt egész hosszában (113') öblösödése van. Ezalatt szintén a (111) tsapkán levő boltozatos (114) tető van, amikor is a tető és a (113) mag között éppen akkora a távolság, mint 15 a (107) dob és a (113) mag között; a (113) magot körülvevő, gyűrűalakú, kívülről a (107) dobbal határolt csatorna ezért 'változatlan bőségben befelé fordított ívben a (114) tető felett húzódik el. A (114) telő; 20 alatt la kívülről fogantyúval forgatható (115) tengely van, mely a (116) kaparóU hordozza, melyet a (107) dob belső falához lehet fektetni. A (113) mag be nem öblösödő részén a 25 (111) sapka közelében (d) áttörések vannak, melyek a dob forgási irányában érintőlegesen el vannak terelve. A (107) dobnak„ melynek végszéle szorosan a (111) sapka azt körülvevő (111') széléhez simul, (e) ós 30 (f) áttörései vannak, melyek közül az utóbbiak szorosan a (105) homlokfalnál vannak és nyitottak, míg a (117) súlyokkal nehezített és kívül elrendezett (118) csapófedéllel elzárt (e) áttörések a dob egész 35 hosszára olyképen vannak elosztva, hogy minden dobövben egy-egy áttörés legyen. A (107) dob belül durva (119) szövetLel •van bélelve. A (118) fedelek (117) súlyai úgy vannak méretezve és elrendezve, hogy 40 nagyobb súlyukkal a fedeleket a (104) tengely gyors forgásakor a röperő következtében hozzászorítják, lassú forgásnál azonban a mindenkor alul levő (118') fedeleket felcsapja és a (117'.) súlyok hatását le-45 győzik. A (107) dobnak az (e) áttöréseket* tartalmazó része fölött a (120) köpeny van, mely szintén szorosan a (111) sapkához simul. A köpeny a (107) dobtól olyan távolságban van, hogy sem a (118) fedél, sem; 50 pedig a (117) súlyok beléje nem ütköznek. A (120) köpeny és a legkülső (108) dob közé a (111) sapkán helytállóan elrendezett (121) kar nyúlik, melynek a külső (108) dob felé fordult oldala fésűfogszerű 55 (122) felületekkel van borítva, melyek kissé ferdén állnak, úgyhogy csavarmenet rövid íveiként tekinthetők. Egymástól való távolságuk és ívhosszuk úgy van méretezve, hogy minden egyes felület vége abba iái dobövbe nyúlik, mely a következő felület 60 elejével szemben fekszik. Ennek következtében forgáskor a (108) dob egész első felületét a (122) felületek alkotta fésű vagy csavarmenet súrolja. A (111) sapka közelében levő (122') felületek egymástól^ job- 65 ban elállnak és lejtésük nagyobb, mint a többi felületeké; az általuk megragadott port tehát a dobfelületen tengelyirány-; ban gyorsabban tolják el, úgyhogy ebben az esetben a dob kiej lövegénél, ahol az 70 egész felületen felfogott összes por áthalad, dugulások nem keletkezhetnek. A három (106, 107, 108) dob, valamint iá (120) köpeny üreges felületei alsó nyitott végükkel a (111) sapkában elrendezett 75 (123, 124, 125, 126) kifolyatókba torkolnak. A két (124) és (125) kifolyató egyesül; egyesülési helyeik felett bennük (127) és (128) lengőcsapók vannak elrendezve. A (120) köpeny és a (108) dob közötti térhez 80 fent a (129) levezető csatlakozik, melyben a (130) szárnyaskerék van elrendezve. A (111) sapka a legkülső (108) dobot körülvevő részének gyűrűhornyai vannak, melyekbe a (108') bordák kapaszkodnak, me- 85 lyek a (108) dob külsején ülnek; így itt szintén labirintus tömítés képződik. A (112) csövön beáramló nyersgázok a (106) dobba lépnek és annak falazata mentén a dob forgása létesítette, csavarvo- 90 nalas pályákban az (x) nyilak irányában a (111) sapkához visszaáramlanak. Emellett a magával ragadott legdurvább részek kihullanak és a dobfenéken leperegve a (123) kifolyatóba hullnak. Minthogy a dob- 95 ban, kis átmérője folytán, a röperőhatás csak csekély, a dobfalon nem rakódik le említésreméltó mennyiségű por, hanem a (d) áttöréseken át kifelé áramló gázok a port szinte maradéktalanul magukkal ragadják. 100 A (d) áttörések az egyes gázáramokat a dob forgási irányában eltérítik, úgyhogy ezek kilépésükkör lökésmentesen és örvényképződés nélkül a (107) dob falához simulnak, melynek durva (119) szövetfelületére az 105 itt erősebb röperő hatására a por nagy része előnyösen durvább vagy nehezebb részecskéi, lerakódnak. Ha itt bizonyos pormennyiség gyűlt össze, akkor a (116) kaparót a (115) tengely forgása a durva Uo (119) szövetfelületre fekteti, amikor is a dob forgásszáma csökkenthető, ha azt a kaparó még nem fékezte volna le. A (119) felületen levő port a (116) kaparó leszedi