126792. lajstromszámú szabadalom • Eljárás 2-alkil-4-mino-6-oxi-piridiminek előállítására

2 126792. CO. OR CH—Z H,N—C = NH 60 10 amidint használjuk, mely utóbbi képletbén a Z jelentése megfelel a már fentebb közölteknek. De mindkét kiindulási anyag lehet imino-éter, amely esetben 3. résztve-NH alkil-C + CO. OR CH-Z vőként még ammóniát is kell használnunk. A vegyfolyamat brutto lefolyását ekkor _ az- alanti képlet szemlélteti: N — C — OH NH, alkil—C 15 xOR RO—C = NH Az imino-étereket vagy amidiiieket szabad bázisok alakjában is bevihetjük a reakcióba, azonban általában célszerűbb azokat valamilyen sójuk alakjában alkál-20 mázni; de ez esetben gondoskodni kell a só létesítéséhez hsznált savaknak alkáliákkal való, lekötéséről. Erre a célra valamityen nátrium-alkoholát, vagy más alkálialkoholát alkalmazható célszerűen. De 25 használhatunk e célra vizes alkáüát is. Az alkáliából, különösen, ha alkáli-alkoholátot használunk, célszerű kisebb vagy nagyobb fölösleget is alkalmazni. A kiindulási an3^agok egymásra hatása 30 szobahőmérsékleten, vagy 0° körüli hőmérsékleten is simán lezajlik; de alkalmazhatunk magasabb hőmérsékletet is. Ez esetben gyakran jobb, ha a reakciót kezdetben hidegen megindítjuk, majd magasabb1 35 hőmérsékleten befejezzük. A reakcióelegyből a képződött pirimidint általában ismert módokon választhatjuk le, így pl. úgy, hogy az alkoholt ledesztilláljuk, de esetleg előbb az alkohol-40 ból kicsapódott ásványi sókat szűréssel vagy centrifugálással eltávolítjuk. Az alkohol lehajtása után a nyers reakcióelegyet a szükséges mennyiségű híg nátronlúgban vagy más alkáliában feloldjuk és 45 esetleg rövid melegítés és lehűtés és esetleges szűrés után valamely szerves savval, pl. ecetsavval kisavanyítjuk. A pirimidin vegyület ilyenkor rendszerint leválik. Az esetben, ha ez vízben jobban oldódik, úgy 50 az oldatot vákuumban megfelelően besűrítjük. Ha a pirimidin vegyület alkoholban, kloroformban, éterben, vagy más oldószerben oldódik, úgy a besűrítést esetleg a teljes beszáradásig végezzük és a 55 beszárított maradékot a fentemlített oldószerek valamelyikével kivonatoljuk. De Z +3 ROH 70 75 N =. C — NH2 használhatunk a pirimidin leválasztására más ismert módszereket is. ! Az eljárás foganatosítására szolgálnak, a következő példák: 1. Ü.5 gramm-molekula aceiamidin-klórhidrátot turbinázás közben szobahőmérsékleten oldunk 500 cm3

abs. alkoholban, majd 0.5 gramm-molekula karbetoxi-acetimino-etiléter-klórhidrátot szórunk hozzá 80 és tovább turbinázzuk. Ezután hűtőkeverékkel 0° körüli hőmérsékletre lehűtjük és hozzácsepegtetünk 23 g fémnátriumbói és 400 cm3

abs. alkoholból készült nát-t riumalkoholát oldatot. Ezután órák hosz- 85 szat jeges vízben turbinázzuk, majd éjjelen át állni hagyjuk. Ezután 2 óráig visszafolyó hűtőn forraljuk, majd az alkoholt ledesztilláljuk. A maradékra 180 cm3

10 térfogat°/o-os nátronlúgot és 150 cm3

vizet adunk

90 és oldódásig rövid ideig kb. 80°-os hőmérsékleten digeráljuk. A meleg oldatot lehűtjük, a kivált kristályokról megszűrjük és ,a szüredéket 30 cm3

jégeceltel megsavanyítjuk. Azonnal dús kristályosodás kö- 95 vetkezik be. Hosszabb állás után a kristálykását jeges vízzel lehűtjük, majd nucscsoljuk és jeges vízzel kimossuk. A termék 293—294° körül bomlik és 2-metil-4-amino-6-oxi-pirirnidinnel azonos. 10

° 2. Ugyanazon mennyiségű nyersanyagokat használjuk, avval a különbséggel, hogy 23 g fémnátrium helyett 35 g fémnátriumból készült nátriiimalkoholátot alkalma- 105 zunk. A feldolgozás lényegében ugyanaz, mint az előbbi példában azzal a különbséggel, hogy a 180 cm3

10 térfogato/o-os nátronlúg helyett 180 cm3

vizet használunk. Ugyanazon termékhez jutunk, mint az előző példában, de jobb termeléssel. 110 3. 4.7 g acetamidin-klórhidrát és 13.5 g f enil-karbetoxi-acelimino -etiléter-klór-