126418. lajstromszámú szabadalom • Forgóállvány vasúti járművekhez, főleg vasúti mótorkocsikhoz

126418. 3 :1 Pi» P2 (Ül- Pi', P»') részlávolságok állal megadott helye határozza meg. Az elméleti forgáspont ez elkülönítési lehetőségének további előnye, hogy ezzel 5 a rendszerint a vezetőfülke terébe is felnyúló motornak vízszintes síkban való elmozdulását is tetszés szerint csökkenthetjük, tehát a vezetőfülke pádlójában kiképezett motorburkolat szélességét is ki-10 sebbre vehetjük. Nagy előny ezenkívül az a már említett, a közvetlenül az 1. ábrából következtethető körülmény is, hogy az A, B csúszópofáknak a forgóállvány hossztartóin való elhelyezése ami a legtöbb 15 esetben lehetséges - feleslegessé teszi a forgótányér tartása céljából erősre méretezendő külön főkereszttartók alkalmazását, ami nemcsak súlymegtakarítást jelent, hanem — és ez sok esetben még 20 fontosabb —- vagy a forgóállvány tengelytávolságának megrövidítésére, vagy pedig a gépészeti berendezés kényelmesebb és célszerűbb elhelyezésére értékesíthető. Ezek a műszaki hatások természetesen 25 mozdonyok forgó alvázaira is fennállanak. Az 1. ábrát tekintve, a gyakorlati kivitel szempontjából bizonyos nehézséget jelenthet a csúszópofák ívalakú kiképzése, minthogy az ily csúszópofákat (valamint 30 ezek ellendarabjait) bizonyára nem könnyű sem elkészíteni, sem peddig a forgóállványon (ill. a kocsialvázon) hibátlan pontossággál felszerelni. E nehézség azonban a csúszóvezetékeknek a 2. vagy 3. ábrán 35 feltüntetett módon való elkészítésével könnyen megkerülhető. Az ez ábrák szerinti kivitelben az 1. ábrabeli megoldás ívelt csúszóvezetékei egyenes vezetékekkel vannak helyettesítve, me-40 Ivek a 2. ábrán feltüntetett módon mereven a forgóállvány H hossztartóihoz kötött, hornyolt A, B vezetékpályákból, s szintén mereven az alvázhoz kötött, ezekbe benyúló függőleges Z, Z vezetőcsapok-45 ból állanak, ez utóbbiak helyzete a rajzon egy elfordult K' kocsiszekrényállásnak megfelelően van berajzolva. Minthogy a Z—Z vezetőcsapok d csapközéptávolsága állandó, a csapok a vezetékekben min-50 den elfordulási helyzetben egyértelműen meghatározott állásba jutnak, ,s így alkalmasak a forgóállvány és a kocsiszekrény egymáshoz képest való viszonylagos vezetésére. A Z—Z csapoknak az egyenes 55 vezetékekben vezetett része, az oldalirányú vezetési súrlódás csökkentésére, célszerűen görgős lehet. A kocsiszekrény súlyának átadása megfelelő kivilel mellett történhetik közvetlenül a vezeíőcsaook segítségével, azoknak célszerűen külön görgő- 60 kön gördülő alsó végein, a megoldás azonban olyan is lehet, hogy a vezetőcsapok tisztán csak az ívben való vezetésre szolgálnak, míg a súly átadására az egyenes vezetékek megfelelő csúszófelületek- 65 kel vannak kiképezve, melyek az alvázon levő külön csúszófelületekkel működnek együtt. A 3. ábrabeli megoldás ez utóbbi megoldástól abban különbözik, hogy a veze- 70 tőcsapok kulisszavezetékekként vannak kiképezve, melyek nemcsak a körben való vezetésre, hanem a terhelés átvitelére is közvetlenül alkalmasak. Az ábrázolt kivitel olyan, hogy a kulisszavezetékeknek a 75 forgóállványon (pl. a forgóállvány H hossztartóin) felerősítendő és a hornyolt vezetékpályát tartalmazó részei függőleges forgáscsapok körül elfordulhatnak, míg ellen darabjaik mereven és oly helyzetben van- 80 nak az alvázhoz erősítve, hogy a hosszirányukra merőleges normálisaik egyenes pályán (tehát akkor, amikor a kocsiszekrény, s a forgóállvány hosszirányú függőleges szimmetriasíkjai összeesnek, (a vi- 85 szonylagos elfordulás O középpontján átmenő függőleges forgástengelyen metszik egymást. Ez a kinematikai kapcsolat, akár a '2., akár pedig a 3. ábra szerinti kivitelben, 90 kifogástalanul és feszülés nélkül biztosítja az alváz és forgóállvány egymáshoz képest való elfordulási képességét. Az elrendezés, ahhoz képest, ahogy ábrázolva van. természetesen meg is fordítható, amennyi- 95 ben a 2. ábrái illetőleg a Z- Z vezetőcsa pok, a 3. ábrát illetőleg pedig a mereven kötött vezetőrészek a forgóállványon, az ábrák szerint a forgóállványon levő vezetékrészek pedig az alvázon is elrendez- 100 hetők. A kocsik járása szempontjából a tekintetbe jövő megoldásoktól azt lehet várni, hogy a szekrénynek az O forgástengely körül r távolságban fekvő csúszópofákon 105 való elfordításához nagyobb nyomatékra lévén szükség, mint az ismeretes forgótányéros megoldás esetében, a forgóállvány! az e forgatónyomatéknak ellenálló passzív nyomaték a pályában való kigyözás él- 110 len fékezni fogja, ami a kocsi nyugodt járása szempontjából előnyös műszaki hatás. .