126150. lajstromszámú szabadalom • Eljárás és szer petróleumemulziók szétbontására

ricir.o. 3 II. példa. 20t)() rész gyantát -(reakcióba lépő súly a sav ebből 340 rész) és 575 rész maleinsavanhidridet hevítünk együtt 170 C°-on, 5 mintegy két és fél óra hosszat, hogy teljes kondenzációt érjünk el. Azután 895 rész glicerint adunk hozzá és kiadós keverés közben 195—200 C°-on mintegy harminc percig hevítjük, hogy egy igen kelő meny, törékeny gyantát kapjunk, melynek oldata, iners oldószerekkel készítve az oldatot, kiváló emulzióbontó sajátságokat mutat. Előnyösen solvent izopropilalkohol keverékekben oldódik. j5 III. példa. 680 rész abietinsavas metilt ,és 214 rész maleinsavanhidridet kondenzálunk 230 C°on kb. egy óra hosszat. 134 rész glicerint adunk hozzá aztán és a keveréket ke-20 verés közben 195 C°-on szintén egy óra hosszat, aztán 230 C°-on ismét mintegy óra hosszat hevítjük. Elég kemény gyantaszerű terméket kapunk, mely előnyösen aromás solventizopropilalkohol keveréké-25 ben oldódik. Más változatban, azok a vegyületek, amelyek reakcióba lépnek a telítetlen karbonilvegyületekkel (mint a maleinsavval), lehetnek olyan zsíros olajok, vagy zsír-30 savak, melyek konjugált telítetlen karbonkarbon láncszemeket tartalmaznak, vagy olyan telítetlen rendszereket, amelyeket könnyű szerrel lehet úgy átalakítani, hogy konjugált telítetlen rendszereket mutassa-35 aiak fel. E vegyületeknek az a sajátságuk, hogy alávethetők könnyű szerrel a jól ismert Diels-Alder dien-reakciónak, (amiről már fentebb szó volt), maleinsavval fumársavval, anhidridjeikkel vagy e savak 40 észtereivel. Egyszerűbb leírás végett ezt a sajátságot itt dien-reakcióképességnek nevezzük és azokat az olajokat, amelyekkel ezt a reakciót el lehet végezni, dien-reaktívoknak nevezhetjük. A zsíros olajok kö-45 zül, melyek ezt a dienreakcióképességei nagy mértékben mutatják, felemlíthetjük a kinai faolajat, az oiticaca-olajat (a Licániarigjdanevű brazíliai fa olaját) és a dehidrált ricinusolajat. Más zsírsavak mu-50 tatják ezt kisebb mértékben, vagyis pl. kevesebb maleinsavanhidridet kötnek le. Dienreaktív zsírsavak iskolapéldái az a és ß eleostearinsav, az a és ß licansav, a 9,lí oktadiendekadienoiksav és más természe-55 tes vagy szintetikus zsírsav, amelyet konjugált kettős kötés rendszerek jellemeznek. Két vagy több lépés van e származékok készítésében, amelyek mindegyike, választás szerint és/vagy a körülmények szerint 60 egy műveletté kapcsolható össze. E származékok készítésében az első lépés egy diénreaktív zsíros olaj vagy diénreaktív zsírsav kondenzálása maleinsavanhidriddel, hogy polibázisos savvegyüle- 65 let alkossanak. Ezt a reakciót aszerint az általános módszer szerint kell keresztül vinni, mint a szokásos Diels-Alder reakciót. A reakció már kb. 60 C°-on kezdődik. Gyakorlati okokból a reakció hőfoka azon- 70 ban legalább kb. 100 C°. A reakciót előnyösen kb. 110 C° és 150 C° között hajtjuk végre, sőt magasabb hőfokok is alkalmazhatók, egészen a reakcióban résztvevő termékek szétbomlási hőfokáig vagy 75 addig a pontig, amikor előkísér let mutatja, hogy más káros reakciók folynak le. A második lépés e polibázisos savvegyületek készítésében az, hogy alkalmas származékokat készítsünk. E polibázisos go savtestek kapcsolhatók vízben oldható bázisokkal, alkoholokkal, éterekkel és más vegyületekkel, ahogyan azt már fentebb leírtuk telítetlen karbonilvegyületeknek gyantasavtestekkel való kondenzációja út- §5 ján készített vegyületek előállítása kapcsán. Alternatív második lépésként, vagy harmadik lépésként e bázisos savtermészetű testek vagy származékaik polimerizálna- 90 tók és/vagy kondenzálhatok olyan fokig vagy olyan molekulasúlyig, amint a legjobbnak mutatkozik, hogy kezeljük azt az emulziót, amelyet meg kívánunk bontani. A molekulasúlynak olyatán növelése, mely 95 a hasonló molekulák telítetlen csoportjainak a kombinációjában áll, legjobban a polimerizálás kifejezéssel jelölhető. A molekulasúlynak olyatán növelése viszont, mery a sav- és alkoholgyőkök összekap- j0

o csolásával áll elő egy molekula víz kilépése közben, eszterláncok képződésével, legtalálóbban kondenzációnak nevezhető. E folyamatok közül bármelyik vagy mindkettő eredményezheti e származékok mo- 10

5 lekulasúlyának a növekedését. A legtöbb emulzió esetében, e kezelő szerek sokszor javíthatók a kondenzálással és/vagy a polimerizálással a legalkalmasabb fokig. Ezt a legalkalmasabb fo- 110 kot minden egyes esetben kísérletileg kell meghatározni és az függ az egyes kiinduló anyagoktól, a kezelendő emulziótól és amennyiben használni kell, az oldószertől is. Mindazonáltal óvakodni kell attól, hogy 115 túlságos mértékben polimerizáljunk, amit onnan láthatunk, ha azt észleljük, már,