124886. lajstromszámú szabadalom • Katódsugaras képbontó

2 134886. ©misszió nem befolyásolja a V

1'—Vi képpotenciálkülönbséget, csak fenntartja ezt, de nem nagyobbítja, mert mindegyik kapacitáselem ugyanannyi 5 elektront kap vissza a tértöltésből, anieny-~ nyit lead neki. Ily módon a képernyőn a képpontok világosságának megfelelő pozitív töltési kép keletkezik, még pedig a fotoemissziónak csak részleges kihasználó lása mellett. A tapasztalat szerint ez a kihasználás csak kb. 5—10%-ra tehető. Ebben a fentemlített főokon kívül még az is közrejátszik, hogy a fotoelektronok leszí'vása nagyon kedvezőtlen körülmények 15 között megy végbe, mert a mozaik potenciálja nagyon közel van a leszívóelektróda potenciáljához s a tértöltés mindig negatív potenciálsáncként áll a mozaik előtt. Az adott körülmények között a foto-20 elektronok nem juthatnak közvetlenül az anódához, hanem csak a tértöltéshez s csak fentemlített csekély részük hasznosítható a töltési kép számára. Elvi jelentőségű javítás érhető el, ha a 25 mozaikfotorétegnek megfelelő negatív előfeszültséget adunk, mivel ez, a foto- és szekunderelektronok, leszívásának körülményeit lényegesen kedvezőbbé teszi. A negatív előfeszültségnek persze olyannak 80 kell lennie, hogy lehetővé tegye a letapintási folyamathoz múlhatatlanul szükséges tértöltés fennmaradását, azaz kisebbnek kell lennie a letapintósugár által felszabadított szekunderelektronok telítési fe-35 szültségénél. Ahhoz, hogy a mozaikfotoelemeknek a leszívóelektródával szemben negatív eíőfeszültsége legyen, szükséges, hogy valami módon negatív töltést vezessünk hozzá-40 juk. Erre elsősorban elektronoknak a mozaikréteget viselő fémlemezről való hozzávezetése kínálkozik .megoldásként, ami úgy valósítható meg, hogy ezt a férnie mezt az anódhoz viszonyítva negatív pc>ih tenciálon tartjuk és az ikonoszikop képernyőjének csillámszigetelését megfelelő félvezetővel helyettesítjük. Ily félvezető dielektrikumos képfogóknál a fotoelektromos töltés véges időállandójú rétegen ke-50 1 étkezik, mely időállandó hozzávetőleg a képperiódus ötszöröse. Minthogy az ösz szes fényelektromos potenciálok és jelek e^en az átvivőszerven létesülnek, várható, hogy az egy jelnek megfelelő potenciái 55 nem jön azonnal létre, hanem több képlctapintási időtartam szükséges a végleges potenciál kialakulásához. Ez azonban zavarok felléptét teszi lehetővé, ha időbelileg gyorsan változó képet akarunk átvinni. Ezt igazolja az a kísérleti tapasz- t tálat is, hogy egy mozgó tárgy kevésbbé kontrasztdúsnak mutatkozik, mint egy álló és hogy egy előbb álló, azután a szem elől gyorsan eltűnő tárgy utóképeket hagy hátra a szemben. Ezek a zavaró jelensé- í gek azonban a munkaviszonyok megfelelő megválasztása útján legnagyobbrészt kiküszöbölhetők. Bár a félvezető dielektrikum az érzékenységet csökkenti, végeredményben a félvezetős képfogó mégis érzé- 7 kenyebbnek látszik, mint Zworykin ikonoszkopja. A találmány oly katódsugaras képbontó, misly a fotoemisszió-t meni csak az ikonaszkopnál, hanem: a félvezető képfo- -, gónál is jobban használja ki1

s azonkívül a félvezető elhagyásával az, erre visszavezethető zavarokat is teljes mértékben kiküszöböli. A találmány értelmében a mozaik előtti tértöltést csak annyiban 5 tartjuk meg, amennyiben ez a letapintáai folyamathoz múlhatatlanul szükséges, de a tértöltés káros befolyását a töltési képre a fotómozaik megfelelő negatív előfeszültsége útján lehetőleg kizárjuk, e A találmány szerinti katódsugaras képbontóban egyidejűleg két, különböző irányokból jövő, de szinkron mozgást végző katódtugár seper végig a tárolóképességű képernyőn, mely sugarak közül az, egyik letapintja a mozaikelemeket, a másik pe- c dig negatív előfeszültséget ad nekik. Míg az ikonoszkopsizeírű letapintási folyamat és a mozaikelemek nagy fényérzékenysége megkívánja, hogy az S szekiinderemissziós tényező egynél nagyobb c legyen (S > 1), addig a második katódsugárral való negatív feltöltéshez egynél kisebb szekunderemissziós tényező (S <C 1) szükséges. A mozaikelemek mindegyikében tehát egyidejűleg mindkét említett 1 tulajdonságnak meg kell lennie. Ezt a találmány szerint oly képernyővel érjük el, melynek az ernyőn áthatoló mozaikelemei vannak, melyek azonban az ernyőnek nem mindkét oldalán bírnak nagy fény- 1 elektromos érzékenységgel, hanem csak azon, amelyen a képvetítés és a letapintás történik. Ezen az oldalon a szekunderemissziós tényező a használt sugársebesség mellett egynél nagyobb, a másik ol- 1 dalon ellenben a mozaikelemek oly anyaggal vannak bevonva, melynek szekunderemissziós tényezője egynél kisebb. így lehetségessé válik, hogy a második