124812. lajstromszámú szabadalom • Eljárás elektromos csőhegesztésre és gép ennek keresztülvitelére

2 124812.része az oldaltárcsákon igyekszik kilépni, amelyek neki nagyobb érinitkezőfelüleitet nyujtainak. A találmány szeriint az áramnak kizáró-5 llag a rés széleire való korlátozását el tudjuk kerülni. Ellentétben azzal, amit eddig tettek, hegymenethein a cső' ball és jobb oldalán, bizonyos számú érintőtárcsát helyezünk el párhuzamos kapcsolásban. Ez-10 zel nagyban csökkentjük a «hegyinek menet» fejlesztett hőlmieninyiséget, mert az áram megoszlik több különbözői tárcsa között. Ezek a tárcsák, minthogy [nagy az érintőtfelületü'k, gyengén felmelegítik a csövet 15 telljes egészében és szétárasztják az áramot az egész csőiben úgy, hogy felmelegedjék annyira, hogy hőfoka túljut a rugalmassági kritikus hőmérsékleten. Ha az áramot a «hegymenet» oldalain vezetjük 20 be a cső kerületének teljes egészéhein, akkor az áram kénytelleln áhaladni a cső teljes falvastagságán, bármilyen legyen is az áram 'értéke és még a legvastagabb csövek is épp olyan tökéletesein hegeszthe-25 tőik, minit a vékonyak, mert a cső belseje épp úgy hevítve van, mint a külseje. De elkerüljük továbbá azt is, hogy az áramot több völgymenetű tárcsán át léptessük ki és gondoskodunk arról, hogy pon-30 tosan a rés tengelyére helyezünk egyetlen egy visszatérői tárcsát («völgyimenetű» tárcsát) olyképen, hogy helyileg összpontosítsunk rendkívül) erőis áramot és elegendő hőmennyiséget fejlesszünk a hegesztőmér-85 séklet elérésére. A találmány lényeges jellemvonása abban áll, hogy több «hegymeinetű» tárcsát egyetlen «völgymenetű» tárcsával társít, lehetőivé téve ezzel igen erős áramsűrűség-41 nek 'helyileg való létesítéséit és éppen anr nak a pontnak a hevítését, ahol! a hegesztés végbemegy. A hegesztő! rendszer hatásosságát teljessé tesszük a «völgymenetű» tárcsák nívóján a nyomóremdsaerek segítsé-4ö gével. Ezek általában véve nem, játszanak szerepet az áram áthaladása tekintetében és csak arra vallók, hogy egymáshoz: közelítsék a hegesztendői darab széleit. A találmánynak egy változata azzal, hogy eze-50 ket a nyomótáresákat alkalmas és ügyesen szabályozott, különösiein a «hegymenetű» tárcsával ellentétes feszültségre hozzuk, lehetővé teszi még a gép teljesítményéinek megjavítását és a hőimérséfcllet jobb eloszfá-55 sá't is, pl. azzal, hogy még növeljük az áramszolgáltatást a hegesztőitárcsa alatt és csökkentjük az erősséget a cső telljes egészében oly célból, hogy a cső: alsó részének megfelelői hevítését érjük el. Az ismert rendszerek közül azokban, amelyekben a hegesztőhőmérsékletet a ki- 61) lépőtárcsa vagy pólus («völgymeinetű» tárcsa) alatt igyekeznek megkapni, arra szorítkoztak, hogy szabályozzák a tárcsa és a cső közötti érintkezés nyomását (rugók, vagy ellensúlyok alkalmazásával) és állán- 65 dóan megtartsák ezt a nyomásértéket a gép járása alatt. A találmányban egy fontos tökéletesítés abban áll, hogy az érintkezés nyomását nem tartjuk meg állandónak, hanem a he- 70 gesztőláram erősségének a függvényévé teszszük, ezzel lehetővé válik a hegesiZltőhőmérsékllet önműködői szabályozása függetlenül az áram, erősségében bekövetkezhető változásoktól, akár a táplálófeszültség inga- 75 dobásaiból, akár a csőiszakasz szabálytalanságaiból származnak ezek a változások. Ez a tökéletesítés azzal valósítható meg, hogy a «völgymenetű» tárcsa nyomóberendezését (rugók, ellensúlyok stb.) össze- 80 kötjük a gép áramkörére rákapcsolt elektromágnes mozgó fegyverzetével, mely elektromágnesnek az a hatása, hogy a tárcsának a csőire gyakorolt nyomása megnövekedik, ha az áram erőssége túlnő norma- 85 llis értékén vagy egy határértéken és viszont. Tegyük fel, hogy feszültségesés következik be a gép tápillálószektiorában, a hegesztőáram megfelelő csökkenése ekkor 90 törekedni fog a hevílőhatást csökkenteni, de az érintkezés nyomásainak kisebbedése, önműködőién előidézve az, elektromágnestől (melynek hatása függvénye az áram mellegének vagy a feszültségnek), igyekezni 95 fog megjavítani a Joule-hatást azon a helyen, ahol a hegesztésinek végbe' kell mennie és kiegyenlíteni gyakorlati határok között az áramhiányt. Mint korábban említettük, azok az is- l()

0 mert rendszerek, amelyek két, a rés tengelyére helyezett vezetőtárcsát használnak, tökéletesítést kaptak abban az érielemben,' hogy a «völgymenetű» tárcsa, amely alatt a [hegesztésinek végibe' kell mennie, igen *05 keskenyre van véve oly célból, hogy csökkentsük az érintőtfelületef és megjavítsuk vele a Joule-hatást azon a helyen, ahol a hegesztést meg kell csinálni. Már jeleztük ugyanabban a bekezdésben 110 azt a hátrányt, mely a keskeny tárcsával jár. A jellen találmányban a «völgymenetű» tárcsa alatti hevítőhatiás már igen erősen meg van javítva azzall a móddal, amellyel 115 az áramot a csőhöz vezetjük és a «völgy-