124323. lajstromszámú szabadalom • Elektronsokszorozással dolgozó erősítő
Megjelent Í940. évi augusztus hó lfí-án. MAGYAR KIRÁLYI SZABADALMI BÍRÓSÁG SZABADALMI LEIRAS 124323. SZÁM. VII/d. (VII/j.) OSZTÁLY. — JF. 8633. ALAPSZÁM. Elektronsokszorozással dolgozó erősítő. Fides Gesellschaft íttr die Verwaltung und Verwertung" von gewerblichen Schutzrechten mit beschränkter Haftung", Berlin, mint a Siemens-Halske Aktieng-esellschaft, herlin-siemensstadti cég jogutóda. A bejelentés napja 1939. évi február hó 1. Németországi elsőbbsége 1938. évi február hó 22. Szekunderemisszió útján való elektronsökszorozás elvén alapuló és elektrosztatikus és elektromágneses mezőkkel megszabott elektronpiályájú erősítőikön 5 végzett vizsgálatokból kitűnt, hogy a sokszorozási tényező nagy mértékben függ az elektródákra kapcsolt feszültségektől és a mágneses mező erősségétől. Ha V a sokszorozási tényező és P az elektródákra 10 kapcsolt feszültség, akkor a kettő összefüggését általában az 1. ábrában látható 1 görbe mutatja. Az üzemi feszültséget úgy választjuk meg, hogy normális értékek esetén a sokszorozás maximális legyen. 15 Az 1. ábrából látható, jhogy a sokszorozási tényező mar csekély feszültségingadozások esetén is jelentékenyen csökben. Ezért az elektródákra kapcsolt feszültségeknek és a mágneses mezőnek állandó 20 értélken való tartása végett különleges eszközöket kell alkalmazni. A találmány célja a feszültségváltozással szemben való érzékenység oly mérvű csökkentése, hogy a feszültség például energiaelosztóháló-25 zatban gyakorlatilag alig elkerülhető változásainak körzetében, az erősítő erősítési tényezője ne változzék zavaró mértékben. A találmány értelmében az elektródák felületeinek a (beeső elektronáram 30 keresztmetszetével képezett hányadosait, vagyis az ellektróidafelüM — bieeső elektronáram keresztmetszete — hányadost az egységtől eltérő értékűre választjuk. Elektródafelületen minden egyes elektródának az elektron-áramnak kitett és szekunder 35 elektronokat emittáló felülete értendő. A beeső elektronáram keresztmetszete alatt, amely a találmány szempontjából lényeges, az elektronsugárnak azt a keresztmetszetét értjük, amely az elektróda 40 síkjában fekszik, Azt a feltételt, hogy az elektródafelület — beeső elektronáram keresztmetszete — hányados az egységtől különböző legyen, kétféleképen elégíthetjük ki. Méretezhet- 45 jük az elektródákat oly nagyra, hoigy felületüknek csak egy törtrészét éri az azokra irányuló elektronáram. Lehet azonban az elektródákat oly kicsinyre is készíteni, hogy azok az elektronáramnak 50 csak egy részét fogják fel. Ez az elgondolás mindazokra az elektródákra vonatkozik, melyeket szekunder-emissziió útján való elektronsokszorozáshoz veszünk igényibe; nem érvényes tehát a sokszorozó 55 első elektródájára, amelyen elektronokat például termioiieiiiisszióval, vagy fotoelektromos hatással váltunk ki. A találmány szerinti erősítőnek a feszültség változásaival szemben való érzé- 60 ketlensége a következőképen jön létre. Az először említett megoldás esetén minden sokszorozó elektróda felületének csak egy résziét érik elektronok. Ha az elektródafeszültség, vagy a mágneses mező erőssége 65 például 4^5%-nál nem tágabb határok között változik valamilyen értelemben,
