124323. lajstromszámú szabadalom • Elektronsokszorozással dolgozó erősítő

2 124823. eltolódik ugyan minden elektródán az elektronoktól ért zóna, az elektródák mindazáltal az említett határok között az 'összes eleik-trónokat felfogják. Az erősítés 5 tényezője ekkor már csak a szekunderemisszió tényezőjének a feszültségtől való függősége következtéiben változhatik meg, amely változás azonban nem igen nagy. Ily példakénti kiviteli alakot vázlat o-10 san a 2. ábrán tüntettünk fel. 1 a primerelektróda. Feltesszük, hogy az elektródán 2 nyíl irányában beeső fénysugarak fotoelektromos úton elektronokat váltainak ki. Az 1 elektródát érő fénysug árikévét 3 15 fényrekesszel az 1 elektróda 4 zónájára korlátozzuk. Az ott kiváltott elektronok elektrosztatikus és elektromágneses mezők behatása bleibt önmagában ismert módon, szekunderelektronokat emittáló első 5 20 elektródára jutnak. Ez elektróda méretei olyanok, hogy a primer 'elektronoktól ért 6 zóna kisebb az elektróda felületénél. A 6 zónában kiváltott szekundereleiktronok a szekunderelektronokat emittáló második 25 7 elektródára jutnak és pedig a 8 zónának megfelelően, amely ugyanúgy, mint azt az 5 elektróda esetében leírtuk, kisebb az elektróda felületénél. A 9 elektródát is úgy méreteztük, hogy azt nem egész ter-30 jedelraében, hanem csak a 10 zónán belül érik elektronok. A feszültségnek vagy ia mágneses mező erősségének változásai ez elrendezésnél okozhatnak ugyan eltolódásokat az egyes zónák elhelyezkedésében, 35 amennyiben azonban e változások még nem esnek bizonyos határokon kívül, hatásukra nem történhetik meg, hogy az elektronáram lényeges része az elfctródák mellett elvezetődjék és így azj elektron-40 sokszorozás szempontjából elvesszék. Ily elrendezés mellett a sokszorozási tényező a feszültség függvényében úgy változik, amint azt az 1. ábrában a 11 görbével feltüntettük. 45 Minthogy az elektródáknak az elektronoktól ért felülete, amelyet a következőkben becsapódási zónának vagy felületnek nevezünk, a primer elektronokat emittáló 4 zóna méreteitől függ, a szekunder ele'k-50 trónokat emittáló eletktródák becsapódási felületeinek kiterjedését e 4 zónának akár az elektronokat kiváltó fénysugár rekeszelésével, akár elegendő kis elektródafelület választásával befolyásolhatjuk; a szekun-55 derelektronokat kibocsátó elektródák becsapódási felületei ugyanis a primerelektronokat kibocsátó felület többé-kevésbbé éles elektronoptikai leképezései. A sokszorozás tényezőjének az elektródafeszültségtől és a mágneses mező erősségétől való 60 függését csökkentő, fentebb már említett második megoldás, amely abban van, hogy az elketródafelületet kisebbre választjuk, az elektronáramlásnak az elektródafelület síkjában mért keresztmetszeténél, bizonyos 65 fokig az előbb említett megoldás megfordítása. A sokszorozás tényezőjének az elektródafeszültségtől és a mágneses mező erősségétől való függetlensége e megoldásnál is úgy jön létre, hogy az elektronpá- 70 lyák eltolódásai az elektródák becsapódását nem változtathatják meg lényegesen. Ily megoldás példakénti kiviteli alakját vázlatosan a 3. ábrán tüntettük fel. A sokszorozóra ható elektrosztatikus és 75 elektromágneses mezők elektronoptikai behatása alatt a bemenő 12 elektróda, amely például fotoelektróda, izzókatóda lehet, a 14 elektróda síkjában leképeződik, és ott a 14 elektródánál nagyobb területű 13 zónát 80 hozza létre. A 14 elektródát tehát teljes egészében érik elektronok. A 14 elektróda képe viszont a 16 elektróda síkjában, a 16 elektródánál nagyobb kiterjedésű 15 zónaként képeződik le. Ugyanezek a viszonyok 85 a 17 elektródát illetőleg, amelynek síkjában az iannál nagyobb kiterjedésű és a 16 elektróda elektronoptikai képét alkotó becsapódási 18 zóna vau. 19 a végeléktróda (anóda), amely a 17 elektróda kibocsátotta 90 szekunderelektronokat felfogja. A 3. ábrából kitűnik, hogy a villamos vagy mágneses mező változásai előidézik ugyan a 13, 15 és 18 zónák eltolódását, a 14, 15, 17 elektródák becsapódási felülete sazonban 95 ezáltal nem változik lényegesen. A 2. ábra szerinti megoldással szemben a 3. ábra szerinti megoldás esetében a 12 elektróda elektronoptikai képének, a 14 elektróda síkjában ez elektróda felületénél nagy ob- 100 nak kell lennie. Ugyanez áll a 14 elektródának a 16 elektróda, valamint a 16 elektródának a 17 elektróda körzetében való leképezésére. Minthogy a 3. ábra szerinti példakénti kiviteli alak esetén az, elektron- 105 áram egy része az elektródák mellett vezetődik el, a lehetséges maximális erősítésről le kell mondanunk. A veszteség azonban kömben kiegyenlíthető további erősítőfokozat alkalmazásával. Az elektródák 110 mellett elrepülő elektronok felfogása végett 20 lefogóráesot alkalmaztunk. A 2. és 3. ábrában a rajz síkjára, merőleges mágneses mező létrehozásához sziiksé-