124244. lajstromszámú szabadalom • Eljárás tionátoknak oldatokból való eltávolítására

2 124244. kéndioxid van jelen, akkor a politionátok végül tritionáttá alakulnak át, úgy hogy rézionok jelenlétében áz oldatban eredetileg jelenlevő tionátok gyorsan és tökélc-5 tesen megbonthatok. Mindamellett azt tapasztaltuk, hogy ha a tionátoknak ezt a megbontási módszerét abból a célból alkalmazzuk, hogy azokat kéndioxid számára való vizes abszorbensekböl eltávo-10 lítsuk, akkor a rézionoknak a folyadékban a tionátok tökéletes eltávolítása •céljából szükségképen jelenlevő még oly csekély feleslege később odavezet, hogy a folyamathoz 'felhasznált készülék faláéi 15 és tömítésein rézszulfid! rakódik le. Amennyiben az abszorbens regenerálását kazánban végezzük, akkor abban rézszul fid rakodik le, mely a hőátviteli együttható gyors csökkenését okozza, úgy hogy 20 a fűtőeleimét gyakrabban kell kimosni és emellett a rézszulfidlepedók tökéletes eltávolítása minden esetben rendkívül nehéz. A regeneráló torony tömítésén lerakódó rézszulfid a toronyban fokozott nyo-25 máseséshez vezet, sőt az üzem teljes megadását okozhatja. "Ezenfelül a rézszulfidnak a regeneráló torony tömítésében való jelenléte kénhidrogén képződésére adhal alkalmat, melynek mennyisége ciekély 30 ugyan, de ahhoz minden esetre elegendő, hogy a nem; kívánatos tionátoknak további mennyiségei képződjenek. Látható tehát, hogy a tionátoknak kéndioxid vizes abszorben serből rézsókkal való meg-35 bontásuk útján történő eltávolítása nehézségekhez vezet, melyek semmivel sem kisebbek, mint azok, amelyeket az eltávolítani szándékolt tionátok maguk okoznak. 40 Kutatásaink már most azt mutatták, hogy a 3SO-J —> 2SOs4-S reakció önmagát katalizálja; ez azt jelenti, hogy a reakció mértéke a tiouátkoneentráció fokozódásával növekszik. További kutatá-45 saink azonban azt mutatták, hogy ha a tionátkoncentráció kisebb, mint amekkora a 100 milliliter-(ml)-enként 0,15 g oxidálható kénnek felel meg, akkor a kéndioxidnak kénsavvá és elemi kénné való átala-50 kulása kis sebességgel m/egy végbe, míg az említett koncentráció felett az átalakulás sebessége igen jelentékenyen növekszik és ha a koncentráció nagyobb, mint 100 ml-ként 0,18 g cxydálható kén, akkor 55 a telepet az elemi kéntől való alapos megszabadítás céljából hosszú és az üzeni gazdaságosságát rontó időszakon át teljesen üzemen kívül kell helyezni. Ha az abszorbens bázisos aluminiuinszuifát, akkor az oldat kívánt mértékű lúgosságát 60 is nehéz fenntartani, mert ha a tionátok koncentrációja nagyobb, mint amennyi minden 100 ml-re 0,15 g oxidálható kénnel egyenértékű, akkor az oldatban a szulfátgyök gyorsan dúsítódik. (55 Abból a megállapításunkból kiindulva, hogy a 3SOL> —> 2SOa+S reakció tionátok jelenlétében önmagát katalizálja, továbbá, hogy a reakciósebesség kicsiny, ha a. tionátok koncentrációja az abszorbeálló 70 folyadékban kisebb, mint amennyi minden 100 ml-re 0.15 g oxidálható kénnel egyenértékű, oly eljárást dolgoztunk ki, mellyel a kéndioxid visszanyerésére alkalmazott vizes abszorbensekben a tioná- 75 tok koncentrációja szabályozható, úgy hogy az abszorbeálló-regeneráló folyamat működésében fellépő nehézségeket és az értékes kéndioxidban beálló veszteségekéi elkerüljük és emellett jelentékenyen csök- 80 kentjük az eltávolítandó szulfátionok mennyiségét, melyet rendes körülmények között ilyen vizes abszorbeiiseknél el kell végezni. A találmány értelmében az abszorbenst, §5 mielőtt a tionátkoncentráció a vizes ábszorbensben minden 100 ml-rei 0,18 g oxidálható kén egyenértékét túlhaladta volna, kéndioxiddal és rézzel vagy valamely rézvegyülettel kezeljük és ezután 90 forraljuk, ahol is olyan rézvegyületeket veszünk, melynek anionja az abszorbeálló oldatra nincs káros hatással, mimellett továbbá a felhasznált réz vegyület menynyisége legalább akkora, amennyi ele- 95 gendő ahhoz, hogy a. tionátok koncentrációját minden 101) ml-re a 0,15 g oxidálható kén egyenérték alá szorítsa le, de nem elegendő ahhoz, hogy a tionátok teljes megbomlását okozza, úgy hogy az ab- 10

0 szorbeálló oldatban, amikor azt a kéndioxid abszorbeálló-regeneráló folyamatába visszavezetjük, oldható rézvegyületek nincsenek jelen. Előnyös, ha a tionátok koncentrációjár ^5 100 ml-ként 0,15 g oxidálható kén egyneértókén tartjuk, minthogy ezzel lehetővé válik az abszorbensnek folytonosan meghatározatlan ideig való használata és a tionátoknak képződésükkor való eltávolí- no tása, oly módon, hogy az abszorbeálló folyadék egy részét időről-időre a keringő rendszerből eltávolítjuk, azt a leírt módon kezeljük és végül a keringő folyadék főtömegéhez visszavezetjük. Ha a tionát- nö koncentráció ICO ml-ként 0,15 g oxidálható kén egyenértékét bármikor felülmúlja, akkor a keringő folyadék egész