124244. lajstromszámú szabadalom • Eljárás tionátoknak oldatokból való eltávolítására
124344. 3 mennyiségét a tionátok eltávolítása céljából úgy kell kezelni, hogy a kezelt folyadék a még nem kezelt folyadékkal ne jusson érintkezésbe. Előnyös továbbá a 5 kén minden nyomát a berendezésből eltávolítani, mielőtt a kezelt folyadékot újbóli felhasználás céljából a rendszerbe visszavezetjük. Nem szükséges, hogy a folyadék kén-10 dioxiddal teljesen telítve legyen, de lényeges arról gondoskodni, hogy a folyadék a kéndioxidból olyan mennyiséget tartalmazzon, mely a tionátoknak tritionáttá való átalakításához elegendő, 15 mely utóbbinak rézsója azután víz jelenlétében rézszulfiddá és kénsavvá bomlik. Eszerint a folyadék forralásakor felszabaduló kéndioxid egy részét a tionátoknak tritionátokká való átalakítására hasz-20 náljuk fel, míg a többi kéndioxidot vagy a gázhűtőrendszerbe vezetjük vagy pedig az abszorheálló toronyba vezetjük vissza. A találmány szerinti eljárás alkalma-25 zásával az abszorbeáló-regeneráló telepen átmenő kéndioxid átlagos oxidálási mértékét kis értéken tartjuk, ez pedig azt jelenti, hogy a nem kívánatos szulfátionoknak a folyadékból pl. a 115.363. számú 30 szabadalmi leírásban ismertetett eljárással történő eltávolításához szükséges kalciumvegyület vagy kalciumvegyületek, pl. kalciumkarbonát mennyisége csökkenthető. Minthogy ezenfelül a pl. szűréssol 35 az abszorbeálló folyadékból eltávolítandó kicsapott kalciumszulfát is kevesebb, a szűrőlepényben kevesebb folyadék vész el. A felhasznált rézvegyület pl. rézszulfát 40 vagy rézkarbonát lehet, melyeket eredeti állapotukban vagy pedig vizes oldataik vagy szuszpenzióik alakjában adhatunk az abszorbeálló folyadékhoz. Mint az alábbi egyenletekből 45 Politionátok -f- S02 —>• tritionát CuS3 0 L +2H 2 0 — > CuS + 2Ha S0 4 látható, a hozzáadandó rézvegyületnek egyenértékűnek kell lennie 1 grammatóm rézzel 3 grammatóm axidálható kénre, tio-50 nátok alakjában, hogy utóbbiakat teljesen el lehessen távolítani. Tekintettel arra a megállapításunkra, hogy réz jelenléte a kéndioxid visszanyerési eljárás szempontjából káros, elő-55 nyös, ha az abszorbeálló folyadékot részletekben kezeljük. így pl. akkor, ha a tionátkoncentrációt a folyadékban minden 100 nd-re 0,15 g oxidáló kén egyenérték alatt tartjuk a folyadék egy részét, azonnal miután azt a • kéndioxid abszorbeálta- 60 sara felhasználtuk, az abszorpciós rendszerből eltávolítjuk, valamely alkalmas rézvegyülettel kezeljük és ezután forraljuk. Az így kezelt folyadék egy próbáját a kicsapódott rézszulfid eltávolítására 65 szűrjük és ezután réz jelenlétére megvizsgáljuk. Ha réz nincs jelen, akkor a kezelt folyadékot hűtjük, szűrjük és az abszorbeálló-regeneráló folyamatba visszavezetjük vagy pedig az abszorheálló folyadék 70 készlettartályába vezetjük. Ha viszont a folyadék megszűrt próbájában réz van jelen, elegendő, ha a folyadék kezelt részének főtömegéhez elegendő mennyiségű, kezeletlen, tionáttartalmú folyadékot 75 adunk, amikor is további forraláskor az egész jelenlevő rézmennyiség szulfid alakjában kicsapódik. Hűtés és szűrés után az oldatot az abszorbeálló-regeneráló rendszerbe visszavezethetjük vagy az abszor- go beálló folyadék készlettartályaiba vezethetjük. Folyadókrészleteket kellő időközökben a leírt módon feldolgozva a tionát koncentrációt az abszorbeálló folyadékban minden 100 ml-re 0,15 g oxidálható kén 85 egyenérték alatt tarthatjuk, anélkül, hogy ez a kéndioxid abszorbeálló-regeneráló folyamat kielégítő működését zavarná. 1. Példa: Abszorbeálló-regeneráló rendszert 50 90 m3 keringésben levő bázisos aluminiumszulfátoldattal tartottunk üzemben. Ha ebben a folyadékban a tionátok koncentrációja minden 100 ml-re 0,10 g oxidálható kén egyenértékét elérte, a keringő fo- 95 lyadékból 10 m3 -nyi részletet, miután azt kéndioxid absozrbeálására felhasználtuk, eltávolítottunk ós következőkép dolgoztuk fel: Az eltávolított folyadékrészlethez 20 100 kg, vízben oldott rézszulfátkristályt adtunk és a keveréket 1 óra hosszat forraltuk. A folyadékból vett, megszűrt próba vizsgálata azt mutatta, hogy rézion nincs jelen. A folyadékrószletet lehűtöttük és az 105 elpárolgott víz pótlására vízzel 10 m3 -re egészítettük ki. A leírt módon kezelt folyadékrészletben a tionátkonoentráció 100 ml-ként 0,023 oxidálható kénnel volt egyenértékű. A lehűtött folyadékrészietet, no szűrés után, a keringő rendszerbe vittük vissza. A keringő folyadékból további 10 m3 -nyi részletet a leírt módon- kezeltünk és ezután újra a keringő folyadékhoz adtuk, minek megtörténte után azt ta- 115 láltuk, hogy az egész keringő folyadékban
