123713. lajstromszámú szabadalom • Eljárás elektrónsokszorozócsövek elektrónnyalábjának vezérlésére és hozzávaló elektróncső, valamint kapcsolás

133713. 5 pl. 0.075 Volt, sőt még kisebb is lehet. Ha tehát az eltérítővezérlésnek ilyen 0.08, sőt célszerűen 0.075 Volt alatti félértékszélességű . elektronnyalábot vetünk alá, az 5 áramsűrűség eloszlása a sokszorozóelektróda mentén pl. a 6. ábra szerinti lesz, azaz a katódával szomsizédos oldalon éles levágású, a 3. ábrán látható lassú átmenet helyett. Ennek következtében ekkor a cső-10 karakterisztika is éles levágású, meredek lesz, mint ezt a 7. ábra mutatja. Ilyen karakterisztika esetén azonban mindig módunkban áll a munkapont olyan megvan laszitása, hogy még igen gyenge bejövő je-15 lek esetén is a rendszer egyenárama csak a váltóáram nagyságrendjében legyen, amivel pedig a bevezetésben említett feladatot megoldottuk. Az e célból a katóda közelében elrendezett egy vagy több dia-20 fragma vezetőanyagú vagy legalább vebetőfelületű nyílása célszerűen keskeny, résszerű derékszögű négyszögalakú, melynek hossztengelye a célszerűen vonalszerű katóda tengelyével párhuzamos ós poten-85 ciálja a körülményekhez képest különböző lehet, így pl. a esőben a kátédhoz lévétn kapcsolva, katódpotenciálú lehet. Minthogy a szűrés az elektronáramlás egy részét elfogja, az első fokozatban aránylag 30 gyenge áramokat kapunk ugyan, de kellő számú fokozatban történő sokszorozás, illetve erősítés útján a kívánt teljesítményt, illetve meredekséget mindig elérhetjük. 85 Fentiek értelmében tehát találmányunk olyan eljárás vezérlésükkor azonos sokszorozóelektródára felcsapódó elektronnyalábok vezérlésére elektronsokszorozőcsövekben, melynél az eléktronfarrásból 40 kilépő és a sokszorozlóelektródáira elektronoptikai úton leképezett elektronnyalábot egy vagy több diaf ragmán való átbocsátásával irány szerinti szűrésnek és ezután változó vagy állandó eltérítőmeiző segé-45 lyével foganatosított eltérítőhatással való vezérlésnek is vetjük alá, mi mellett az az elektronforrás, melyből a szóbanforgó elektronok kilépnek, tetszésszerinti, tehát pl. izzókatóda, fotokatóda vagy sokszorozó-50 elektróda is lehet és célszeírűen olyan, hogy a belőle kilépő, és/vagy az eltérítómező hatása alá jutó elektronok sebességeloszlása minél egyenletesebb, azaiz az, erősítendő bemenőfeszültségnek megfelelő le-55 gyen. A találmány szerinti vezérlés foganatosításánál fontos az,, hogy az eltérített elektronnyalábnak az a része, melynek nem kell a sokszorozóelektródára kerülnie, tényleg eltűnjön (abszorbeálódjék) és ne 60 vegyen részt a sokszoirozódásban. Ezeket ajz elektronokat tehát úgy kell felfognunk, hogy ezáltal a következő sokszorozóelektródára kerülhető szekundérelektronok szamottévő mennyiségben ne keletktezhes- 65 senek. Ezt a találmány szerint többféleképpen érhetjük el, mely rendszabályok alkalmazását az teszi lehetővé, hogy a találmány szerint határolt stigárkeresztmetszettel dolgozunk, melyet a diafraigmanyí- 70 lások alakja szab meg és melyet a sokszorozóelektróda síkjára tetszésszerinti elektronoptikával és léptékben képezhetünk le. Ennek folytán a sugárkeresztmetszet a sugár pályája mentén meghatározott 75 lesz és így annak bizonyos részeit a kívánt esetben ós/vagy mértékben megfelelő ellenzőkkel elfoghatjuk. így» pl. a 8. ábrán vázolt elrendezésnél a pozitív potenciálon tartott (HIE) segéd- 80 elektróda van az elektronnyaláb útjában akként elhelyezve, hogy e nyaláb egy részét, annak eltérítésekor, elfogja. E segódelektrődát célszerűen olyan helyen rendezhetjük el, hogy a rajta netán kelet- 85 feező szekundérelektronok a sokszorozótérbe ne kerülhessenek. E célból ezt az ellenzőként működő elektródlát, pl. a 8. ábrán vázolt helyen, azaz a gyorsítóelektróda közelében, helyezhetjükl el. Az elek- 90 tróda, pl. az elektronnyaláb haladási irányára nagyjában merőleges fémlemez lehet és azt előnyösen akkora pozitív potenciálra kapcsoljuk, hogy a többi főelektróda okozta potenciáleloszlást ne na- 95 gyón závárjai, például akkora potenciálra, mely a szóbanforgó elektróda helyzete által meig-szábott természetes poten^ ciáljának felel meg ós, harrá az elektronok már nagy sebességgel csapódnániak IQQ fel, a szekundéremissziót gátló anyaggal, pl. koromín'al, vonhatjuk be. Elrendezhető azonban a segódeléktróda a sokszorozóelektródla szomszédságában, pl. annak síkjában, is, ha gondoskodunk 105 arról, hogy rajta zavaró szekundéremiss!szió ne lépjen fel. E célbél, pl. a 9. ábrán látható elrendezésinél a (VEi) sokszorozó» elektróda mellett elrendezett (HEi) segédelekitródát olyan anyagból és/vagy fe- na lületi kiképzésűre készítjük, hogy lényegesen rosszabb szekundéremissziós tulajdonságai legyenek, mint a sokszorozóelefetródánab. Ezenkívül, pl. a sokszorozóelektródához kapcsolt ifeszültségforrásnak 115 a rajzon látható módon, a (3a) és (3b) ré-