122546. lajstromszámú szabadalom • Eljárás cellulózliszt előállítására
1^254«. 5 szeresen léphetjük túl, pl. akkor, ha azt kívánjuk, hogy a végtermék aránylag nagyon sűrű és viszonylag csekély folyadékfelszívóképességű legyen. De még ily 5 hosszú reakcióidőknél sem keletkeznek a szárazőrlésnél rostmentes lisztet szolgáltató termékek, mert ehhez a minimális kezelési időket több, mint 30—35-szörösével meghaladó kezelési időkra volna 11 szükség. Adott feltételek mellett (nyersanyag mineműsége, savkoncentráció, kezelési hőmérséklet, a végtermék kívánt mineműsége) előkísérletek alapján optimáló lisnak meghatározott reakcióidők azonban a gyári üzemben lehetőleg pontosan betartandók avégből, hogy meghatározott célra rendkívül alkalmas cellulózlisztet mindig állandó minőségben kap-20 junk. Mivel nagy cellulóztömegek kezelésénél igen rövid reakcióidők betartása gyakorlati behézségekkel jár, a gyári üzemben célszerűen az előbb ismertetett sav-25 kezelés kellő egyenértékét alkalmazzuk. Ugyanis vagy a sav töménységét, vagy hatásidejét, vagy mindkettőt csökkentjük, hogy ily módon tetemesen hosszabb kezelési tartamhoz jusson, amely jobban 30 ellenőrizhető és kisebb százalékos hibákkal betartható. Ennek lehetősége az alábbi összefüggésekből adódik ki: A sav ama hatásideje, mely a cellulózul nak a találmány szerinti állapot előidézéséhez szükséges, fordítva arányos. a) azonos hőmérsékletnél, a sav erősségével, aholis a sav minősége, különösen ásványi savak esetén, irreleváns; 40 b) a sav azonos erősségénél 1.10—1.15 között fekvő szám n-ik hatványával, ahol (n) a mindenkori hőmérsékletkülönbség C°-ban, megfelelő előjellel. Ha tehát 6%-os sósav helyett 1 %-os tó sósavat alkalmazunk, akkor a 100 C°-nál optimális esetben szükséges 1 percnyi minimális kezelési időtartam 6 percre növekszik. Ha azonkívül még a behatási időt 100C°-ról75 C°-ra csökkentjük, ak)0 kor a minimális kezelési iartam még egyszer növekszik, még pedig l3 / 4 —2 órára. A mindenkor legkedvezőbb kezelési idő befejezése után a savat vagy közömi5 bösítjük, vagy vízzel kimossuk, majd a cellulózét lecsurgatás, kisajtolás vagy centrifugálás útján, nedvességének egy részétől megszabadítjuk és célszerűen 50—75% víztartalommal, mechanikai úton, pl. tárcsás vagy kúpos malomban go szétdörzsöljük. Az ily módon kapott, duzzasztott búzadarához hasonló terméket vagy közvetlenül, tehát nedvesen használjuk, pl. állati takarmánynak, vagy brikettszerű tömböket vagy olajpogácsa- 65 szerű lemezeket sajtolunk belőle es ezeket, ha szükséges, megszárítjuk, vagy pedig a darát szárítás után használjuk lel, vagy pedig a szárított terméket pl. veiőléces malomban finom porrá aprítjuk. 70 Ha bizonyos, speciális célokra alkalmas oly cellulóziisztet óhajtunk kapni, amely még bizonyos rostos struktúrát tüntet fel, tehát részben vagy túlnyomóan rosttöredék-darabkákbói áll, akkor a talál- "5 mány szerint savval kezeit, majd savtalanított cellulóz nedves őrlése gyengén meghúzott őrlőtárcsák között történik, amikoris a rostok csak részben dörzsöltetnek széjjel, vagy pedig az anyagot 80 csak a szárítás után őröljük meg. Gyantával vagy másefféle anyaggal szennyezett cellulózból a fent megadott módon előállított cellulózkészítmények azt a számos célra zavaró tulajdonságot SÍ> tüntetikfel, hogy szárítás utáni magasabb hőmérsékleteknél,vizet nehezen vesznek fel és még vízben több napig tartó áztatás után, sőt főzéssel sem hozhatók ismét a szárítás előtti pépes állapotba. 90 E hátrány, a találmány szerint, azzal küszöbölhető ki, hogy az anyagot, a savkezelés előtt vagy urán, alkáüoldatokkal, pl. híg, célszerűen forró nátronlúggal, szódaoldattal vagy más gyantaoldó- 95 szerekkel való kimosás útján, a tisztátlanságoktól megszabadítjuk és/vagy a nedvesőrlést követő végső szárítást 75—80 C° között végezzük. Azzal a tulajdonsággal, hogy szárítás 100 után a vizet rosszul veszik feles vízben nem lágyulnak meg kellőképen, oly cellulózok is rendelkeznek, melyeknek rostjai kéntartalmú savak, pl. kénsav vagy kénessav behatására, a szulfitfőzőeljárás- 105 nál, szabad kénessav jelenlétében, nedves állapotban szétfdörzsölhetővé váltak. Az ily cellulóznak ki nem elégítő nedvszívóképességét és f elpuhíthatóságát, eltekintve gyantaszerű anyagok okozta, esetleges 110 tisztátlanságoktól, kéntartalmú, szerves anyagok jelenléte okozza. Ilyfajta cellulóz-készítmények a találmány szerint úgy alakíthatók át ismét felpuhítható száraz termékké, hogy a 115 cellulózkészítményeket,