122046. lajstromszámú szabadalom • Kartoték és hozzávaló kartotéklapok

Megjelent 1939. évi november hó 15-én. MAGYAR KIRÁLYI SZABADALMI BÍRÓSÁG SZABADALMI LEIRAS 122046. SZÁM. X/a, b. OSZTÁLY. — B. 14319. ALAPSZÁM. „Kartoték és hozzávaló kartotéklapok". Reiikey és Társai Kft. cég", Budapest. A bejelentés napja 1938. évi november hó 28-ika. Kartotékoknál általában megkívánják, hogy bizonyos lapoknak (vagy minden egyes kartotéklapnak) olyan szembetűnő jelzése legyen, hogy azokat különféle sze-5 lekciós szempontból keresgélés (lapozás) nélkül közvetlenül lehessen kézbevenni. A találmány olyan kartotékokból indul ki, melyeknél az egyes lapok helyzete: egymáshoz képest lépcsőn eltolva nincsen. 10 Az ilyen kartotékoknál ismeretessé vált az a megoldás, mely szerint az egyes kartotéklapokat fémből vagy más, többé-ke-1 vésbé merev anyagból készült, külön ráhelyezhető kiugró toldattal (zászlócskával 15 vagy «lovassal») szerelték fel, melyeket az illető lapokon maradandóan vagy át-i menetileg rögzítettek. Ez a megoldás azonkívül, hogy a kartotékot aránylag igen költségessé tette, azzal a hátránnyal járt, 20 hogy az alkalmazott, külön ráhelyezett toldatok anyaga a kartotéklapokhoz képest aránytalanul vastag volt; ennélfogva a kartoték felül jóval terjedelmesebbé vált mint alul, ami egyrészt a helyszükségletet 25 érezhetőéin növelte, másrészt a kartoték használata közben a lapok és lapcsoportok akadozását okozta. Ezenkívül az ilyen toldatoknak nagy tömege az áttekintést nagy mértékben zavarta. Végül a hasz-30 nálatot megakadályozták vagy megnehezítették a lapok kiugró külön vastag toldatai akkor is, amikor az egyes kartotéklapokat írógépbe vagy könyvelőgépbe akarták befogni. 35 Egy másik ismeretes megoldás szerint a kartotéklapokat, felső szélük mentén végigvonulóan, félköralakban, kiemelkedő nyelvecskékkel (u. n. «tab»-okkal) készítették, mely tahnsorozatbol, a kartotéklap beiktatása előtt, egy nyelvecskét, mely a 40 megfelelő helyen állott, meghagytak, a többit pedig levágták. Egy további megoldás! szerint nem tabokat, liapem maguknak a kartotéklapoknak valamilyen lépcsős kiJ vágását alkalmazták. Ezek a megoldások 45 szintén azzal a hátránnyal jártak, hogy a kartotéklapoknak a jelzésre használt széle nem volt egyenletes, miért is az ilyen la-1 pokat Író- vagy könyvelőgépekhez, mej lyek lehetőleg egyenletes behelyezést lap- 50 élt kívánnak, csak nehezen lehetett alkalmazni. Ettől függetlenül a kinyúliá nyelvecskék vagy a lépcsős kivágásoknak a szélei a használat során ham áros a|n megsérültek, minek folytán nemcsak a 55 kartotékoknál kívánatos tetszetős külső,: hanem az áttekinthetőség is veszendőbe ment. A találmány szerint mindezeket a hátrányokat úgy küszöböljük ki, hogy kinyúlá 60 nyelvecskék, külön zászlócskák vagy lépcsős kivágások helyett a kartotéklapoknak1 egy vagy több, a jelzésre használt szélén (rendszerint felső szélén), egy vagy több, pl. félköralakú kivágást létesítünk, célszeJ

65 rűen úgy, hogy több kivágás esetén is a kartotéklap eredeti szélének egy-egy rész^ léte az egyes kivágások között sértetlenül megmaradjon. A találmány értelmében fontos, hogy ezt az egy vagy több ki- 70 vágást valamely kartotékban egyöntetűen,: vagyis úgy alkalmazzuk, hogy az összest kartotéklapok kivágásainak száma és helye azonos, úgy hogy egymás mögötti kivágá-