122024. lajstromszámú szabadalom • Eljárás tiszta mangánvegyületek mangántartalmú kiindulási anyagokból való előállítására

4 133034. áramoltatásával érhetjük el. Ismeretes olyan eljárás, amelynél mangánérceket víz jelenlétében kéndioxiddal kezelnek, a keletkezett mangánszulfátot és man-5 gánditianátot tartalmazó sóoldatot a nem oldott anyagoktól elválasztják és levegő, vagy meleg egyidejű hatása mellett mangánércekre vezetik, hogy az oldatban lévő kénessavat és ugyancsak abban. 10 lévő szennyeződéseket, mint például vasat, meszet eltávolítsák. Erinek az eljárásnak azonban csupán a szennyeződéseknek a sóoldatból való eltávolítása a célja. Nem ismerték azonban fel a friss ércnek 15 a sóoldatra való hatását, amely a saenynyeződések kiválásán kivül bizonyos feltételek betartása mellett az oldatban lévő mangánditionát, mangánszulfit és szabad kénessavnak átalakulásában nyilvá-30 nul. Sőt az ismert eljárásnál a ditionátnak mangánszul f áttá való átalakítása végett a megtisztított mangánsóoldat besűrítése által kapott sókat 180—200 C°-ra hevítik, amikor is a mangánsó, a ditionátot á5 is beleértve, elbomlanak, a szulfát azonban nem. A találmány szerinti eljárás előnye már ismert eljárásokkal szemben az, hogy azzal tiszta, mindenekelőtt ditionát-B0 szegény és kéndioxidmentes niangánszulfátoldatot állíthatunk elő. További előnye, hogy az érceket a ditionátképződésre való tekintet nélkül teljesen, kilúgozhatjuk, miután a 3. egyenlet sze-35 rint: Mn 0* + Mn S?Oc = 2 Mn SO-4 az először keletkezett mangánditionát friss érccel való reakció útján megint mangánszulfáttá alakul és így a bevitt 40 kénessavat teljes mórtékben kihasználjuk. Ezzel feleslegessé válnak az oldatban jelenlévő ditionát és az ugyancsak jelenlévő szabad kénessav eltávolításaihoz szükségei» meleg és készülékek. •45 Azáltal, hogy a második fokozatban részben kilúgozott mang-án tartalmú anyagot rögtön ezután a teljes kilúgozás végett friss vízzel hozzuk össze és kéndioxidtartalmú gázokkal kezeljük, elke-50 rülünk egy kimosást is és takarékoskodunk idővel, valamint vízsaegény vidékeken mérsékeljük a vízszükséglet költségeit. Egyidejűleg telített oldathoz jutunk, amelyből a mangánszulfátot a leg-55 kisebb besűrítési költségekkel vonhatjuk Iki. Az eljárást körfolyamat alakjában is megvalósíthatjuk, h sóoldatból besűrítessél nyert sót 1000—1100 C°-on elbontjuk és a bomláskor felszabaduló kendi- 60 oxidot újabb mangán kilúgozására fordítjuk. Ebből a szempontból előnyösnek bizonyult, hla a pörkölést gyengén oxidáló, illetőleg gyengén redukáló gázatmoszfórában kiváltképpen oly feltételek között 65 végezzük, hogy a kemencéből távozó gázok semimi, vagy csak nagyon kevés szabad oxigént tartalmaznak. Ismeretes már a sóknak tetszőleges alakban (például koksz alakjában levő) szén adagolásával 70 zárt készülékben való elbontása. Ekkor azonban a kén nagy része, részben elemi kén, részben szénkéneg és inangánszulfit alakjában elvész. Azonkívül a keletkezett mangánoxidok értéke jelentékenyen csök- 75 ken, mert a mangánszulfit az oxidokban szennyeződésként marad vissza. Az ismert eljárás adatai szerint a bevitt kénnek csak mintegy 50%-t lehetett visszanyerni. A találmány értelmében gyengén oxi- 80 dáló, illetőleg gyengén redukáló gázatmoszférában eszközölt pörköléssel nemcsak a felhasznált kénmennyiséget nyerhetjük majdnem maradék nélkül vissza, hanem a mangánoxidok is egészen, vagy 85 majdnem kénmentes alakban jelennek meg. Az elbontás vagy közvetve fűtött kemencében gyengén redukáló hatású gázkeverék átvezetése útján, vagy közvetlenül fűtött kemencékben gyengén oxidáló, 90 illetőleg gyengém redukáló láng hatására is végbe mehet. A mangán gyengéd oxidáló, illetőleg gyengén redukáló gázatmoszférában eszközölt elbontásának továbi előnye a nagy tüzelőanyagmegtakarítás. Míg 95 ugyanis redukáló pörkölés esetében a tüzelőanyag melegségtartalmának nagy része szénmonoxid és hidrogén alakjában kihasználatlanul távozik, addig a találmány szerinti pörkölés esetében ezt a. me- 10 leget teljes mértékben hasznosítjuk. Ügy találtuk, hogy előnyös, ha a mangánsókat; 300—500 !C°-on való izzítással kristályvizüktől először megszabadítjuk, azután 900—1100 C°-on teljesen elbontjuk, K Ez a két fokozatban történő elbontás vagy két különálló kemencében, vagy akár egy olyan, például akna- vagy forgódobos kemencében is végrehajtható, amelyben különböző hőfoklépcsőket tarthatunk fenn, ^ vagy állandó jellegű hőfokesést létesíthetünk. Célszerű továbbá, ha a mangánsókat elbontás alatt önmagában ismert módon, például oly forgó- vagy dobkemencékben való forgatással kavarjuk, amelyekben ± bizonyos esetekben a kavarásra külön ké-