121731. lajstromszámú szabadalom • Elektronoptikai rendszer extrém kicsiny, élesen körülhatárolt égőfoltoknak az ernyőn való előállítására
Megjelent 1939. évi október hó 16-án. MAGYAR KIRÁLYI SZABADALMI BÍRÓSÁG SZABADALMI LEIRAS 121731. SZÁM. Vll/d. (VII/j.) OSZTÁLY. — T. 6063. ALAPSZÁM. Elektronoptikai rendszer extrém kicsiny, élesen körülhatárolt égőfoltoknak az ernyőn való előállítására. Telefunken Gesellschaft für drahtlose Telegraphie m. b. H. Berlin. A bejelentés napja 1937. évi november hó 30-ika. Németországi elsőbbsége 1936. évi december hó 3-ika. A találmány oly katódsugárcső, amellyel extrém kicsiny, élesen körülhatárolt égőfoltok létesíthetők az ernyőn, amire különösen nagy sorszámmal, például képen-5 ként 300—600 sorszámmal dolgozó, a távolbalátásnál használatos csöveknél, továbbá kicsiny alakú képeknél, például vetítőcsöveknél van szükség. Kicsiny égőfolt alatt a leírásban olyan égőfoíitot ér-10 tünk, amelynek nagyságrendje 0.1 mm. Ilyen kisméretű, élesen körülhatárolt égőfoltok előállítása eddig rendkívül nagy nehézségekbe ütközött, amire az alábbiakban még kitérünk. 15 Kis égőfoltok előállításánál szükséges, hogy lehetőleg kicsiny méretű elektronforrásnak a cső főlencséjével való leképezéséből induljunk ki. A ma általánosan szokásos oxidkatóda azonban terhelhető-20 ségére és élettartamára való tekintettel nem állítható elő tetszőleges kis méretekkel. Kicsiny égőfoltok előállítását megnehezítő körülmény abban van, hogy leképező elektronoptikai lencse és a világító?5 ernyő közötti távolság (képtávolság) a katódsugár szükséges hossza miatt aránylag nagy kell hogy legyen. Ezért a feladat megoldása végett eljártak már úgy, hogy a katóda helyett a sugár-30 nyaláb útjában elrendezett oly fényrekeszt képeztek le az ernyőn, melynek átmérője kisebb, mint a katódáé, mimeltett különleges eszközökkel, például hengeres elektróda alkalmazásával oda törekedtek, hogy 35 a katódából kilépő emissziót lehetőség szerint egészében átvezessék a fényrekesz nyílásán. Kitűnt, hogy az ilyen berendezés nem felel meg azoknak a követelményeiknek, amelyeket az ernyőn leképezendő égőfolt kicsiny voltához és erősségéhez fűz- íO nek. A cél elérését a sugarak vezérlései is megnehezítette. Ha ugyanis, amint az például szokásos, a vezérlő jjotenciálokat az említett hengeres koncentráló elektródára* 45 vagy a leképezendő fényrekeszre kapcsoljuk, akkor a sugáráram erősségén kívül megváltozik a leképezendő fényreikeszből kilépő elektronok tengelyirányú sebessége is. Ha azonban a rekesz nyílását állán- 50 dóaii élesen kívánjuk leképezni, úgy ennek feltétele az, hogy az abból kilépő elektronoknak állandóan ugyanaz a sebességük legyen. A találmány éles égőfolt előállítását 55 meggátió nehézségek okának a felismerés© és azoknak a megszüntetése. A találmány lényegét az ábrák kapcsán magyarázzuk. Az 1. ábra ismert berendezést vázlatosan mutat, amelynél a (K) katóda közelében 60 van :a gyűjtőlencse, amelyet (7) Wehnelthenger alkalmazásával létesítünk és amelyet a rajzban (L) szaggatott vonallal ábrázoltunk. Az (L) lencsére a sugármeneitben (B) rekesz következik, melyneík nyílá- 65 sát és (R) és az (S) elektródák közötti (HL) íőlencse az ernyőn képezi le. Ha az ilyen berendezést például 18. 22 cm nagyságú. 375 soros kép felépítésiéhez szükséges égőfolt előállítására kívánjuk felhasználni, 70 akkor kell, hogy a leképezendő (B) fényrekesz nyílása sokkalta kisebb legyen, mint
