121610. lajstromszámú szabadalom • Villamos fűtőtest
2 131610. nek azonos hőleadásra vonatkoztatott súlya két okbäl is kisebbre adódik, nevezetesen egyrészt az adott felületnek jobb hőátadása, másrészt az adott felületű test-5 nek kisebb súlya következtében. E felismerések alapján igen jó hőleadású és igen kis súlyú hőkicserélőtestek szerkeszthetők, melyeket tetszőleges alakú keresztmetszetű finom, huzalalakú elemeik 10 pl. egész vékony huzalok, vagy egészen finom lemezcsikok, tehát oly elemek sorozata alkot, amelyeknek bármely keresztmetszeti mérete (vastagság, szélesség, vagy átmérő) a hosszúknak lehetőleg tört ré-15 sze és melyeket a hő-felvevő közeg áramlása közben súrol. Az ilyen finom huzalvagy csíkalakú elemek sorozataiból, pl. azoknak különböző irányú csoportjaiból. álló felület áttört felületnek tekinthető, me-20 Íven a külső közeg átáramlik, sőt ugyanilyen eredménnyel egyetlen, összefüggiő lyukazott lemezt is lehet hőleadő felületül alkalmazni. Ha az ily elemeknek, pl. egymással pár-25 huzamos finom huzaloknak csoportjaiból vagy dróthálóból vagy lyukazott lemezből álló áttört hőleadófelületet, amilyeneket más célokra, különösen gőz- és melegvíz-fűtőtestekhez már javasoltam, a talál-30 inány értelmében villamos fűtőelemekkel egyesítjük, pl. úgy, hogy azokat fűtőellenállások ágai között, ezeket áthidalóan alkalmazzuk, akkor sikerül az eddigi villamos fűtőtestek valamennyi felsorolt hátrá-35 nyát teljesen kiküszöbölnünk és azonkívül még egyéb, alább ismertetett előnyöket érünk el. A villamos fűtőelemekben fejlesztett hő hővezetés útján jut a találmány szerint alkalmazott áttört felületre, 40 melynek részei a hőt tovább vezetik és nagy hőátadási tényezővel juttatják a környező közegbe, így a villamos hőíejlesztő testet nagy mértékben hűtik és ennek hőfokát koncentrált hőfejlesztése ellenére is 45 alacsonyan tartják. Az eddigi villamos fűtő-testek fent felsorolt hátrányainak kiküszöbölésére már eddigelé is, többek között olyan eljárással törekedtek, mely szerint szigetelőliordo1 -50 zőra, pl. üveglapra a villamos ellenállást alkotó fémréteget vagy -rétegeket vákuumban (pl. katódporlasztással vagy fémelgőzölögletéssel), még pedig egészén finom, pl. legfeljebb 1 mikron rétegvastagságj-55 gal csapattak le. Ezzel az eljárással lehetővé vált az egész felületnek oly egyenletes., finom bevonása, hogy egyrészt a legt egyenletesebb hőleadás érhető el, másrészt pedig a terhelésnek megfelelően a Lehető legvékonyabb, leheletszerűen fi- 60 nom fémrétegekkel is beérjük, elannnyira, hogy még nemes-fémrétegekkel, (pl. aranyvagy platina-rétegekkel) is aránylag olcsó fűtőfelületek létesíthetők; a nemes fémrétegek alkalmazása azért kívánatos, 65 mert nem oxidálódnak és így a korábban alkalmazott burkolatok nélkül is használhatók. Bizonyos esetekben egymáson több fémréteget is alkalmazlak, pl. üveglapot ezüstréteggel vontak be és erre nikkel- 70 réteget galvanizáltak, mely utóbbi az ezüstréteget vegyi elváltozásokkal szemben védte. A találmány értelmében az imént említett, magukban véve ismeretes eljárások szerint készült villamos fűtőtesteknek 75 jelentékeny tökéletesítését érjük el, ha azokat a fent jellemzett áttört felületek alakjában létesítjük, pl. úgy, hogy vékony, lyukazott üveglemezt vákuumban, katódporlasztással vagy fém-elgőzölögletéssel fi- 80 nom fémréteggel vagy -rétegekkel vonunk be. így az eddigieknél sokkal kedvezőbb hőleadást és ezenkívül még azt az előnyt érjük el, hogy egy ós ugyanazon áttört felület 'egyszersmind a hőfejlcsztőtestet is 85 alkotja, tehát nem kell külön villamos hődé jlesz tő eleinek sorozatáról gondoskodnunk és azokat áttöri felületekkel külön áthidalnunk. .\ rajz 1—9. ábrái a találmány szerinti 90 villamos fűtőtestnek néhány megoldási példáját, vázlatosan szemléltetik. Az 1. és 2. ábra az egyik megoldási alaknak részleges vízszintes metszete, illetve hátsó nézete, a 3. ábra pedig az ennél 95 a fűtőtestnél példaképen alkalmazott, ismeretes villamos fűtőelemiek egyikének nagyobbléptékű, részleges, hosszmetszete. Az 1. és 2. ábra szerint a szokásos villamos (1) fűtőelemeket a (2) huzalok sorozata 100 a fémes érintkezésnek lehetőleg tökéletes biztosításával köti egymással össze, nevezetesen a (2). huzalokat a (3)-mai jelzett helyeken pl. forrasztással, hegesztéssel, galu vánbevonással vagy meleg fémfürdőbein 105 való bevonással erősítjük meg az (1) fűtőelemekéin. Az (1) fűtőelemek mindegyike, mint a 3. ábrán látható, a szokásos 3.nódon (4) ellenállástekercsből, ennek oxidálását meggátló és a fémet lehetőleg megközei- 110 lítő kiterjedésű együtthatójú (5) zománcvagy csillámrétegből és a külső (6) fenrburkolatból vagy páncélcsőből áll. A (2) huzalokat az (1) fűtőelemeknek ezen külső (6) palástfeiületein erősítjük meg, az em1- 115 lített módon, aholis a (2) huzalok a fejlesztett hőt a (6) burkolatok felületeiről átveszik, hosszuk mentén továbbvezetik és
