121540. lajstromszámú szabadalom • Vetítőberendezés
121540. 3 lyek lehetővé teszik, hogy a vetítőberendezés alkalmazkodjék ahhoz a speciális megvilágításhoz, amelyre a berendezést szántuk. 5 Az 5. ábra azt mutatja, hogy a már említett kis (12) reflektor miként veri vissza a (11) fényforrásból származó sugarakat. Ezt a (12) reflektort a gyakorlatban akként választjuk, hogy semmi-10 féle közvetlen vagy visszavert fénysugár a vetítőberendezésből ne távozhassék anélkül, hogy a (10) fényvisszaverőelemek valamelyikét ne érje. A 6. ábra öt (10) fényvisszaverőelemből 15 összeállított vetítő- vagy fényszórófelület távlati képe. A 3. ábra szerint a fényvisszaverőelemek oldalélei egymást az összeállított fényszórófelületben átlapolják, amint ezt a szakadozott vonalak 30 jelzik; a 6. ábrán látható azonban, hogy az összeállításhoz a fényvisszaverőelemek által alkotott négyszögek (1. ábra) oldaléleit lerézselhetjük, illetve a sarkokat lekerekíthetjük, hogy a fényvisszaverő-25 elemek oldalélei egymást az összeállított fényszórófelületben ne, vagy csak kevéssé lapolják át. Az előbbiek szem előtt tartásával tetszés szerint állíthatunk össze olyan 30 fényszórófelületeket, amelyek bármely speciális megvilágítási feladathoz igazodhatnak és egyúttal a visszavert fénynyaláb mindegyik zónájában tetszés szerint szabályozhatjuk a fényintenzitást. 35 A 7. ábra a fényvisszaverőelemek oly viszonylagos elrendezését mutatja, mely egyenletes megvilágítás létesítéséhez alkalmas vetítő- vagy fényszórófelületet ad. A 7. ábra szerint mindenekelőtt a közw ponti (20) fényvisszaverőelem szélességét választjuk akként, hogy a külső (21) visszavert sugarak között a kívánt nagyságú (a) szöget kapjuk. Ezután a központi (20) elem egyik és másik odalához ír> egy-egy (22), illetve (22') fényvisszaverőelemet csatlakoztatunk; ezek oly szélességűek és a központi (20) elemhez képest oly hajlásszögben helyezkednek el, hogy mind a (22), mind a (22') elem 50 belső széle által visszavert (23) sugár párhuzamos a fényszórófelület részarányossági síkjához, míg a (22) és (22') elemek külső szélei által visszavert (24) sugár párhuzamos a központi (20) elem 55 szélei által visszavert (21) sugárral. A (22), illetve (22') elemek belső és külső széle által visszavert sugarak közrezárta (b), illetve (c) szögek egymással egyenlők. A kifelé sorban csatlakozó (25, 25') és (28, 28') fényvisszaverőelemek mére'- 60 tezése és viszonylagos elhelyezése egymáshoz és a megelőző elemekhez képest elvileg ezonos azzal, amelyet az előbb a (22) és (22') elemekkel kapcsolatban részletesen elmagyaráztunk; a (25, 25') és 65 (28, 28') elemek szélessége és hajlásszöge tehát úgy van megválasztva, hogy a belső szélük által visszavert (26), illetve (29) sugarak párhuzamosak a vetítőfelület részarányossági síkjával, a külső szélük 70 által visszavert (27), illetve (30) sugarak pedig párhuzamosak a (21) sugarakkal. A (25, 25') és (28, 28') elempár belső és külső szélei által visszavert sugarak közrezárta (d, e, f, g) szögek tehát egy- 75 mással egyenlőek. Az előbbi leírásból következik, hogy a központi (20) elem egvik és másik oldalához csatlakozó (22, 25, 28), illetve (22', 25', 28') elemek fénynyalábjai a központi 80 (20) elem által visszavert fénynyaláb mindegyik felében egymást átlapolják vagy szuperponálódnak. A 8. ábra a különböző elemek nyalábjainak szuperponálódását vázlatosan mutatja azon 85 a felületen, amelyet a 7. ábra szerinti fényszórófelület segélyével megvilágítunk. Ha feltételezzük, hogy a központi (20) elem fénynyalábja az (á) szélességű felületet világítja meg, mely meg- 90 felel a (20) központi elem szélei által visszavert sugarak közötti nyílásszögnek, úgy a 7. ábrából minden további nélkül megállapítható, hogy az (a) felület középsíkjának egyik és másik oldalán a (22, 95 25) és (28) elemek nyalábjaikat a (b, d, f) felületeken a (22', 25') és (28') elemek pedig nyalábjaikat a (c, e, g) felületeken szuperponálják, mely felületek az ez elemek külső és belső széle által visszavert íoo sugarak közötti szögnek felelnek meg. Elméletileg megállapítható és a 8. ábra is jelzi, hogy a mindegyik elem által visszavert fénynyaláb kifelé kissé el van tolva olyan értékkel, mely közelítőleg J05 megfelel az illető elem szélességének, ez a tény azonban nem eredményes észlelhető hatást, mert az elemek szélességénél centiméterekről, a kiszórt nyaláb mélységénél pedig a méterek százairól vagy no ezreiről van szó. A 7. és 8. ábra esetében tehát az (a) felületet négy fénynyaláb szuperpcnálódása révén világítjuk meg. A 9. ábra további megoldást mutat, mely közelítően azonos eredmény elérését 115 teszi lehetővé. Ez esetben a központi (20)
