121461. lajstromszámú szabadalom • Tűzoltókészülék működtető palackjának (pl. szénsavpalack) behelyezésére való védőtok elrendezése

Megjelent 1939. évi szeptember iió 15-én. MAGYAR KIRÁLYI SZABADALMI BÍRÓSÁG SZABADALMI LEÍRÁS 121461. SZÁM. XVIII/b. OSZTÁLY. — K. 14390. ALAPSZÁM. Tűzoltókészülék működtető palackjának (pl. szénsavpalack) behelyezésére való védőtok elrendezése. Kropsch Gtinther cég-, Budapest. A bejelentés napja 1938. évi április hó 14-ike. A hizoltókészülékekkel szemben támasztott legfontosabb követelmény az, hogy azok mindenkor használatbavehetők és üzembiztosan, működtethetők legyenek. 5 Tapasztalatból közismert tény azonban, hogy egyes tűzoltókészülékek, bár töltésük szabályszerűen történt és e tekintetben ellenőrizve is voltak, rövidebb-hosszabb idő eltelte után mégsem működnek üzem-10 biztosan. A működések elmaradása tekintetében végzett megfigyelések azon tapasztalati eredményre vezettek, miszerint minél több idő telt el a töltés óta, annál nagyobb %-arányú a működések bizonyig talansága, illetve a nem működések száma. E tapasztalati tényt igazolja a fenti hibák felismeréséből szükségszerűen kialakult gyakorlat, miszerint oly helyeken, ahol a tűzbiztonsági intézkedésekre a kellő gon-20 dosságot fordítják, a tűzoAtákészülékeiket a töltési időtől számított bizonyos idő (pl. 1 év) elmultával kiüríteni és újratölteni szokták. Nem kell bővebben indokolni, hogy a 25 tűzoltókészülekek használaton kívüli és pusztán az úgynevezett «frisstöltés» végett i kiürítése költséges, amely költségekkel azonban takarékoskodni eddig csak a tűzoltókészülékek üzembiztonságának SC kockáztatásával lehetett. A találmány a fenti hátrányok felismeréséből keletkezett és azok megszüntetésének módját a tűzoltókészülékek oltóanyagát (pl. port vagy széntetrakloridot) ki-35 hajtó, úgynevezett működtetőianyagot (pl. folyékony szénsavat) tartalmazó tartály (pl. szénsavpalack) befogadására, illetve elrendezésére való védőtok olyan kialakításában találta, hogy a nagy nyomásra feltöltött működtetoíarlály, illetve követ- 40 kezőkben szénsavpalack teljes biztOíBsággal tömítő módon, legyen a védőtokba helyezhető és annak eddigelé a használaton kívüli idők folyamán tapasztalt úgynevezett kimerülése megszüntettessék. Kétségtelen- 45 nek látszik ugyanis, hogy a tűzoltókészülékeknek csakis e szerkezeti részeinét kell a hibát keresni és az elmondott hátrányok megszüntetése iránt intézkedni, mert abból a tapasztalati tényből, hogy a műkő- 50 dések elmaradása a töltés utáni és használat nélküli idő tartamával vain összefüggésben, az tűnik ki, hogy tökéletlen tömítésből eredő, hátrányos jelenséggel állunk szemben. Megállapítást nyeri ugyan- 55 is, hogy a hibát és ennek következtében a tűzoltókészülék nem működését az okozza, hogy az oltófolyadék (széntetraklorid) a működtetőfolyadékot (pl. szénsavpalackot) tartalmazó védőtokba jut, meg- 60 támadja és bomlasztja a szénsavpalaek töltőinyílását elzáró fémötvezetet, minekfolytán a fémötvözet nem képes a szénsavpalack nyomásának ellenállni és így a szénsavpalack nyomását elveszti, illetve 65 kimerül. Különösen fontossá teszi a szénsavpalack helyes behelyezését és biztos tömítését a belsejébe töltött szénsav igen nagy nyomása (kb. 70 atm.), valamint az a körülmény is, hogy a tűzoltókészüléket 70 igen gyakran járműveken alkalmazzák, ahol az nagymértékű rázásnak van alávetve. Az elmondott hátrányokat a találmány teljes mértékben megszünteti, mely meg- 75