121364. lajstromszámú szabadalom • Eljárás ión-kicserélő anyagok előállítására

Meg-jelent 1989. évi szeptember hó 276-én. MAGYAR KIRÁLYI SZABADALMI BÍRÓSÁG SZABADALMI LEÍRÁS 121364. SZÁM. IV/h/1. (V/e/2.) OSZTÁLY. — F. 8283. ALAPSZÁM. Eljárás ión-kicserélő anyagok előállítására. Reginaid Furness vegyész, Lower Walton, Chester grófság, Leonhard Anderson vegyész, Widnes, Lancaster grófság és Joseph Crosfleld & Sons Limited cég, Warrington, Lancaster grófság (Nagybritannia). A bejelentés napja 1938. évi február hó 8-ika.. Nagybritanniai elsőbbsége 1937. évi február hó 9-ike. A találmány tárgya eljárás ión-kicserélő anyagok el őál 1 í tásár a. A legtöbb ú. n. mesterséges zeolitnak, mely most bázis-kicserélő műveleteknél, 5 különösen víz lágyításánál általánosan használatos, az a hátránya, hogy savanyú kémhatású vagy szabad széndioxid észrevehető mennyiségeit tartalmazó vizek lágyítására nem alkalmas, mert ily víz be-10 hatására fokozatosan szétesik. E kérdést legalább részben megoldotta azon újabb felismerés, hogy ión-kicserélő vegyületek szénnek szulfonáló hatóanyaggal, pl. kénsavval való kezelése útján állíthatók elő. 15 E szulfonált szénlerméknek előnye, hogy savak behatásának ellentáll és egyaránt alkalmas úgy hidrogén, mint elkáliféiüiónok kicserélésére. E termék ennélfogva víz semlegesítésére és lágyítására, sőt eset-20 leg savanyú kémhatású lágyított víz előállítására használható. A találmányunk szerinti eljárással előállítható ión-kicserélő anyagnak a szulfonált széntermék előnyei mellett saját jel-25 leg'zetes és előnyös tulajdonságai vannak. A találmány szerinti termék a szulfitcellulózagyártás szennyvizéből vagy szokásos szilárd hulladékanyíagából készül. A szulfitoellulózagyártási szennyvíz a 30 szulfiteljárással fapépet előállító üzemek mellékterméke és fának kalcium-, magnézium- vagy nátriumbiszulfitoldatával nyomás alatt való melegítéséből keletkezik. Tartalmazza a fa vízben oldható alkat-35 részeit, szénhidrogéneket, stb. s ezenkívül a fa lignintartalmából eredő, rendszerint ligno-szulfonáloknak nevezett egyéb anyagokat. Régóta ismeretes, hogy a szulfitcellulózagyártási szennyvizek lignoszulfosavjainak van bizonyos mértékű ión-kiese- 40 rélő sajátosságuk, de; ez gyakorlatilag nem volt felhasználható, mert nem sikerült ezen anyagokat, gyakorlatilag használható módon, a szulíit-szennyvízból ión-kicserélő műveletek, nevezetesen vízlágyítás céljára 45 alkalmas alakban előállítani. Azt találtuk, hogy a lignoszulfosavak a szülfitcellulózagyári szennyvizekből vagy a szulfitoellulózagyártás szilárd hulladékaiból megfelelő savas kezeléssel kicsiapha- 50 lók, az így felszabadított savak oldhatatlanokká tehetők és granulálhatok, mely alakban a szokásos vízlágyító berendezésekben használhatók. Lényegében a találmány eljárás ión-ki- 55 cserélő anyagok előállítására, mely a szulfitoellulózagyári hulladékanyagok lignoszulfosavjainak erős, nem oxidáló ásványi savakkal való felszabadításából, a szabaddá tett savaknak savak behatására és/vagy hő- 60 kezeléssel vízben oldhatatlan termékké való polimerizálásából és a kapott terméknek víztelenítéssel a granulálás fokáig történő szilárdításából áll. Ismeretes, hogy szulfitceillulózagyártási 65 szennyvizekből savak hozzáadásával a lignoszulfosavak kicsaphatok ugyan, de az így felszabadított Iignoszulfosavakból álló csapadék vízben való oldhatósága és alkalmatlan alakja miatt gyakorlati felhaszná- 70