120920. lajstromszámú szabadalom • Elektronkisütőberendezés
98 130920. dalán is elrendezhető, úgyhogy több elektronnyalábot kaphatunk. Az első (12) elektróda a katódához, képest nulla vagy negatív feszültségű lehet és vezérlőelektrő!-5 dakéint használható. A második (13) elektróda, amely nagyobb pozitív feszültségen van, gyorsító rácsként vagy árnyékolórácsként vagy pozitív előfeszültségű vezérlőrácsként használható; ez utóbbi esetben a 10 (12) rács, nyalábalakító és áramszabályozó elektródaként működik, hogy a katódából kilépő elektronokat a kívánt intenzitású nyalábbá egyesítse. A harmadik (14) rács elnyomórácsnak nevezhető, amely a (13) 15 rács és a (15) anóda közötti nyaláb kialakítását vezérli, primérelektronok viszszatérését megakadályozza és a szekundérelektronokat elnyomja. Az eredményvonalak, amelyeknek végén nyíl van, az elek-20 tronnyaláb körvonalát szemléltetik, míg az ezekre harántirányú vékonyabb vonalak a különböző elektródák közötti villamos mező ekvipotenciális felületeit vagy erővonalait jelzik. A nyaláb kialakulását és 25 a mezőnek a katódától az anóda felé mozgó elektronokra való hatását részletesebben az alantiakban tárgyaljuk, előbb azonban a villamos mezőkben végbemenő elektronmozgás alapelveit vizsgáljuk meg. 30 A 2. ábra villamos mezőt mutat, amelyben a f eszültség az elektronoknak a-Kjeitől a -)—|—|—jel felé való mozgása irányában növekszik. Az ilyen mezőt gyorsító mezőnek nevezzük. Az eredményvona-35 lak az elektronok pályáját, a vízszintes folytonos vonalak pedig a tér azonos feszültségű pontjait jelzik. Az utóbbi vonalakat a mező erővonalainak nevezzük. Az erővonalakra merőleges mozgó elek-40 tron mozgását egyenes irányban folytatja, amint az (a) eredmény vonal jelzi. Ha azonban az elektron a mezőbe bizonyos szög alatt lép be, amint a (b, c, d, e) vonalak mutatják, akkor az az eredeti irá-45 nyától eltér és ívelt pályát fut be, amifrilfc a, rajzon látható. Minél nagyot)!) a mezőgradieinsi, azaz minél nagyobb a mező változása az elektronmozgás irányában, annál nagyobb az elektronpálya görbülete, 50 egészen addig, amíg az elektron az erővonalakra derékszögű irányt vesz fel. A 3. abra olyan villamos mezőt mutat, amelyben a gradiens csökken, azaz más szóval a feszültség a villamos mezőben 55 való elektronmozgás irányában csökken. Az ilyen mezőt lassító mezőinek nevezzük. Amint az (a') eredmény vonal mutatja, valamely elektron az erővonalakra merőleges egyenes pályát ír le, ha ez volt az eredeti iránya. Ha az elektron a me- 60 zőbe szög alatt lép be, amint a (b' c' d') és (e') görbék mutatják, akkor a villamos erők az elektronmozgás irányát megfordítani törekszenek, ugyanúgy, ahogy pl. a levegőbe kilőtt lövedék irányát a gravi- 65 tációs erő megfordítani igyekszik. Ha a szög elég nagy és a mező elég erős, akkor az elektron teljesen megfordul, amint az (e') eredményvonal mutatja. Ezek az elektronoknak lineáris mezőkben végbemenő 70 legegyszerűbb mozgásai. Az elektronok mozgása valamivel bonyolultabb íveit mezőkben. Különböző típusú elektródák kombinálásával, amelyeikre különböző feszültsége- 75 ket viszünk fel, elektronlencse hatásokat érhetünk el, amelyek valamely elektronnyalábot úgy befolyásolhatnak, hogy azok forrásuk elhagyása után vagy fókuszbagyűlnek, vagy szétszóródnak. Az ilyen ha- 80 tásokat a 4—7. ábrák vázlatosan mutatják. A 4. ábrán a (17) emissziósanyaggal bevont katódától bizonyos távolságban a (18') nyílásos, kisebb feszültségű (18) elektróda van. A mezőfeszültség a (18) elek- 85 tródától jobbfelé növekszik, úgyhogy gyorsítómező alakul ki. Ennek a strukturállak cs az alkalmazott feszültségeknek hatását az ívelt erővonalak mutatják, lyek a (18') nyíláson át a katóda felé ler- 90 jedneik ki. Ennél az elrendezésnél a (16) katódától kiinduló elektronnyaláb valamely, a (18) elektródán túl fekvő (f) pontban fókuszbagyűlik és azután szétszóródik. így tehát valamely gyorsítómezőben, azaz az 95 elektronok áramlási irányában növekvő feszültségű mezőben elhelyezett olyan nyílásos elektróda, amelynek feszültsége kisebb a térfeszültségnél, azaz annál a feszültségnél, amely az elektróda helyén a 100 mező feszültsége volna, gyűjtőlencseként működik, amely az elektronnyalábot, az elektronmozgás irányát tekintve, az elektródán túl fekvő valamely pontban fókuszba gyűjti. Minthogy a térfeszültség az 105 elektronpálya irányában növekszik, a kapott lencse gyorsítógyüjtőlencseként hat. Az 5. ábrán a (18) elektróda feszültsége a térfeszültségnél nagyobb. Itt a mező olyan hatású, hogy a sugarat szétszórja és 110 annak szélességét növeli, úgv, hogy fókuszbagyüjités ímem érvényesül. Mind a 4., mind az 5. ábrán látható, hogy az elektronok igyekeznek az erővonalakra merőleges pályákban a mezőgradiens men- 115 tén 1 mozogni. Az 5. ábra szerinti elrendezésnél a kapott lencsegyorsító szórólencseként hat.
