120551. lajstromszámú szabadalom • Eljárás és berendezés sugárzás erősítésére, illetve átalakítására

ablakai vannak, melyek közül az első a sugárzás bevezetésére, a második pedig an­nak kivezetésére való. Köz vet lenül a. (2) belépőablak után finom l'émszövelből álló 5 (5) kalóda van. K katóda anyagának fe­lülete előnyösen kb. egyenlő a nyílások felülelével. A esőben, bizonyos távolság­ban második (6) kalóda van. melynek szer­kezete megegyezik az elsőével. Középüli, a 10 két katóda között (7) anód a van. amely­nek lyukacsai előnyösgen nagyobbak a ka­tódák lyukacsainál. Az anód a teljesen nyi­tott is lehet, de olyannak kell lennie, hogy a 'katódák közötti mezőt lehetőleg kismér-15 Lékben torzítsa. Az említett elektródák mindegyikének egy-egy (9). illetve (10, 11) áramhozzávezetése van. A (6) katóda pl. a eső közepén helyez­hető el. Ekkor előnyösen a cső másik ilO végén helyezzük el a (13) fluoreszkáló er­nyőt, amely a fény (4) kilépőablakáii át figyelhető meg. Az ernyő előnyös kivi>­teli alakján elsősorban rendkívül vékony, átlátszó, de még vezető (12) réteg van, 25 amely előnyösen a (1) ablak belső felü­letén foglal helyet és (11) áramhozzáveze­léshez csatlakozik. Erre a fémrétegre (13) fluoreszkálőanyag egyenletes rétegét visz­szülc fel. amelynek anyaga gyakori ali-80 lag azonnal felvillan, mihelyt elektronok­kal. bombázzuk. Az erre a célra ismere­tes anyagok közül a cink- vagy kálcium­wolframátoL említjük meg. Az (5) és (6) katódák transzformátor 55 (15) szekundéi-tekercséhez csatlakoznak, amelynek primer tekercse a (16) válta­kozó feszültség forrással kapcsolódik. A (17) középső lecsapolás földelt. E közölt és a (7) anóda között (19) feszültségforrás 4Q van. A (13) világílóernyő. a (20) feszült­ségforrástól pozitív potenciált kap. Az elek­trónoknak a cső hosszában párhuzamos pályákon való vezetésére előnyösen (21) gyüjtőtekercset alkalmazunk, amelyen a 45 (22) áramforrással gerjesztett és a (24) ellenállással szabályozható egyenáram fo­lyik át. Erős mágneses mező alkalmazása előnyös, de nem feltétlenül szükséges. Ez a mágneses mező az elektródák és mezők .50 alkalmas kialakításával is pótolható. Erre a berendezésre ugyanazok a szabályok ér­vényesek. amelyek a Farnsworlh-íéle is­mert dinamikai erősítőre. A cső üzembehelyezésére a (25) opliká-55 val az Í5) katödára képel vetítünk. Az (5) és (6) kalódák lígy vannak alakítva, hogy l:l-nél nagyobb arányban adnak le sze­kundérelektronókat. ha elektronok kellő se­bességgel ütköznek rájuk. Cézium-ezüstoxid rétegekből pl. egészen (6, szekundérelck- ÖO trón szabadítható fel egy-egy primérelek­trónnal. Az ilyen réteg egyszersmind l'oló­elektromos, különösen pedig vörösinneni sugarak szempontjából is érzékeny. A kü­lönböző hullámhosszúságok érzékenységi 65 görbéjét az 5. ábra Lünteti fel. amelyből látható, hogv az érzékenység maximuma 7000 és 8000 angström közölt,' tehát a vörö­söninneni területben van. Az (5) katódá­ból felszabadított elektronokat, azután a 70 csőben uralkodó villamos vonzerő katóda­nyílásokon álvonzza és ezek az erősítőkam­rába lépnek. Az anóda feszültsége az eléklronokaL az anóda felé. illetve az anóda nagy nyílásai következtében legnagyobb- 75 részben az anódán át. a (6) katóda felé meggyorsítja. Egyidejűen a kalódákat vál­takozó feszültség" alá helyezzük, ha tehát a (6) katóda az elektronfelhő közeledése­kor pozitív, akkor az elektronok szekun- 80 d erele kt ronok felszabadításához elegeudő nagy sebességgel ütköznek. Mindjárt ez­után az (5) és (6 katóda felcseréli poten­ciálját, úgyhogy a megerősített elektron­felhő visszarepül és az anódán át az első (5) 85 katódához jut. Ott megismétlődik az erő­sítés. Az elektrónok különösen akkor rö­pülnek sokszor ide-oda. ha az anó-dafeszült­ségei úgy választjuk meg. hogy az elek­tronok repülési ideje a csövön ál megegye- 90 zik a (16) feszültségforrás frekvenciájá­val. Ezért előnyösen 60—80 megahertz frekvenciát használunk. A helyes fázisú elektronok az erősítés következtében a ka­lódából bizonyos energiái vesznek el. Az 95 elektronfelhő magától közelítően ugyan­olyan frekvenciával lengene, mint a hasz­nált váltakozó feszültségé, hacsak a nagy­frekvencia magát a felhőt nem gyorsítja és az elektronok a hangolt kör félperiódusá' 100 nál rövidebb idő alatt nem teszik meg út­jukat a csőben. Az az egyszerű tény, hogy az elektronok így meggyorsulnak, lehetővé teszi azok ütközését a kalódára. A vissza­térő elektrónoknak az álrepüléshez szintén, 105 valamivel kisebb időre van szükségük a félperiódusnál. Ennek következtében a leg­gyorsabb elektronok nagyon gyorsan kizök­kennek a használt nagyfrekvencia üte­méből. ' * no Ennek az a következménye, hogy az elektronok az erősítőfázisból az cl len lé les fázisba kerülnek, amelyben a .nagyfrek­vencia az elektronokat inkább lassítja, minit gyorsítja. Ennek a fázisnak az elektrón­jiai már nem ütköznek a kalódákra, hanem ezek között tovább lengenek és a külső

Next

/
Thumbnails
Contents