120551. lajstromszámú szabadalom • Eljárás és berendezés sugárzás erősítésére, illetve átalakítására
körbe energiát juttatnak, minthogy ezeket nagyfrekvencia lefékezi. Ha elegendő kicsi a valószínűsége annak, liogy egy elektrón az anódára ütközik, egyensúlyi áram 5 keletkezik, amelynél az összes erősíLés arányos a vörösöninneni sugárzással létesített és a kamrába bevezetett elektrónokkal. Az elektronok ide-oda lengése folyamán az erős \ gyüjtőmező következéteben az 10 elektronkeresztmetszet mindenütt megfelel a fotókatódára eső i ne g v i 1 á g í t ás -el os z 1 ásnak. A következőkben ismertetjük a (6) katódán és e mögött lejátszódó folyamatokat. 15 Ha a katóda felülete kb. felerészben fedő és felerészben lyukakból áll, akkor valahányszor az elektronfelhő a katódához közeledik, az elektrónok fele mindenkor átröpül. Minthogy azonban minden egyes 20 ütköző elektron kettőnél több szekundérelektront szabadít fel, az erősítőeljárás az (5, 6) kamrában továbbfolyik, bár az elektronok fele minden alkalommal veszendőbe megy. A (6) katódától jobbra lévő 25 kamrába tehát tartósan erősített elektronáram jut be, amely a vílágítóernyőn uralkodó vonzófeszültség következtében' a cső zárófalára ütközik és ott a világítóanyagot gerjeszti. A gyüjtőmező a (6) katóda mö-30 götti térben szintén ki fe jti hatását, úgyhogy a világítóernyőn még mindig megmarad az elektronok eredeti sűrűségeloszlása. Ily módon nagyon gyönge primérsugár-35 zás esetén is jő képet kaphatunk. Minthogy mindkét (5) és (6) katönia fotoelektromos és szekundéreleklroiikibocsátó, zavarokat okozhatna az a körülmény, hogy a (6) katódára a (13) világítóernyőből 40 eredő szétszórt fénysugárzás esik. Ez a körülmény azonban nem befolyás,olhatjia számottevően hátrányosan a cső működésmódját. Az ernyőről jövő fény okozta fotóáram mindenkor legalább százszor kisebb, mint 45 maga a fénytkeltő áram. Eszerint nem lépnek fel zavarok, ha az ernyő kellő mértékben tehetetlenségmentes, úgyhogy nem lövel ki fényt, ha az elektronáram csekély. Ezenkívül a visszahatást megfelelő íntéz-80 kedésekkel elnyomhatjuk. A világítóanyag úgy választható meg, hogy csak olyan fényt sugározzon ki, amely iránt a katódák kevéssé érzékenyek. Az 5. ábrából következik, hogy a ka-55 tódik érzékenységének minimuma kb. 5000 angströmnél van. Ezért előnyösen olyan ernyőanyagot használunk, amely e hullámhossz köztelében sugároz legerősebben. A 2. ábra szerinti berendezésben az erősílőkatódák a cső végeinél vannak, úgy- 60 hogy szorosan a (2) és (4) ablakok előtt foglalnak helyet. A (2) ablak pl. íetóelsktromos réteggel vonható be, amely egyszersmind szekundérelektronokat bocsát ki és áttetsző. Ezeknek a követelményeknek 65 az alkáljfémrótegek főként céziumrétegek eleget tesznek. A (13) világítóernyő ebben az esetben maga is szekundérelektronokat bocsáthat ki, pl. kismennyiségű alkálifém utólagos felvitele következtében. A cső kap- 70 csolása lényegileg ugyanolyan, mint az 1. ábra szerinti berendezésben; azonban nincs külön (20) feszültségforrásra szükség, minthogy a világítóernyő közvetlenül csatlakozik a rezgés potenciáljához. Az elek- 75 tronenergia egy részét a (12, 13) ernyőn fénykeltésre használjuk ki, viszont az energia másik része szekundérelektronokat hoz létre. A 3. és 4. ábrák kissé eltérő működés- 80 módot világítanak meg, amelynél az erősítést szakaszosan megszakítjuk. A cső mindkét esetben ugyanolyan szerkezetű, mint az 1. ábrán. A 3. ábra szerint (27) időállandökört iktattunk be az anódakörbe, 85 a 4. ábra szerint pedig ' 29 , rezgéskel tőt használunk a világító ernyőszakaszos feszültség alá helyezésére. Mindkét esetben 60—80 megahertz frekvencia lehet azerősltőkatódákon, amelyet i/2 —3 megahertz 90 frekvencia szakít meg. A megszakítást a 3. ábra szerinti berendezésben úgy hozzuk létre, hogy az anódaíeszültség szakaszosan kiesik, úgyhogy az elektronok az erősítőkamrában mindjárt 95 a (12) ernyő potenciáljának a hatása alá kerülnek és az ernyő kivonzza azokat al kamrából. A (27) áramkör ezután ismét létrehozza a (6) anóda feszültségét, úgyhogy az erősítés újból kezdődik, mind- 10C; addig, amíg a folyamat megismétlődik. Az utó világításmentes ernyő ilyenkor csak azokban az időszakókban világít, amelyek folyamán erősítés nem következik be. Tehát a világítóernyő nem halhat vissza a 105 katódákra. A 4. ábra szerinti berendezéssel ugyanezt a célt kissé eltérő módon érjük eli Itt a (12) ernyő feszültsége nagyobb az erősítőkamrába vezetett vagy abban kelet- 110 kező feszültségnél. Ha tehát a (12) ernyőnek a legnagyobb a potenciálja, akkor az elektronok legnagyobb része a kamrából kifelé az ernyő felé gyorsul. Mihelyt a kamrában a feszültség ismét túlnyomó 115 lesz, megkezdődik az erősítés mindaddig,
