120393. lajstromszámú szabadalom • Eljárás forgó szikrajelzővel való helymeghatározásra
MAGYAR KIRÁLYI SZABADALMI BIROSAG SZABADALMI LEÍRAS 120393. SZÁM. Vll/d. (Vll/j.) OSZTÁLY. — L. 6869. ALAPSZÁM. Eljárás forgó szikrajelzővel való helymeghatározására. C. Lorenz Aktiengesellschaft gyári cég-, Bérliii-Teinpelhof. A bejelentés napja 1935. évi április hó 13-ika. Németországi elsőbbsége 1934. évi április hó 19-ike. Ismeretes a helymeghatározásnak oly módja, amelynél valamely adóból két irányvonalat bocsátunk ki és ezekkel két különböző jelet egymásután váltakozva 5 közvetítünk és e sugarakkal alkotott hasonló intenzitású vonalat, melyen a jelek teljes vonallá olvadnak egybe, forgásba hozunk. Midőn a teljes vonal meghatározott ponton, pl. az északi ponton 10 megy át, az adóból nem irányított jelet bocsátunk ki. A vevőoldalon a forgó teljesvonal forckilási idejét e nulkjeltől kiindulva mérjük. Azonkívül ismeretes, a jeleknek a teljesvonal forgási szögéhez 15 képest meghatározott viszonyban való megadása," pl. úgy, hogy egy negyedfordulat alatt 15 jelet adunk, vagyis kétkét. jel között 6°-os szög van. A találmány feladata egyrészt a hely-20 meghatározás hibáit, melyeket a sugárszélesség okozhat, lehetőleg kiküszöbölni, másrészt pedig, hogy a berendezés önműködően dolgozzék. Az eddigi eljárásoknál ugyanis a nullajeltől kezdve a teljes-25 vonal beérkezéséig a jeleket hallás útján puhatoltuk ki és egyidejűleg számláltuk, de csak azokat a jelfajtákat, amelyeket a teljesvonalnak a vevő felé fordított oldalán billentyűztek. Ha pl. az északi 30 iránnyal bezárt szög 30° volt, akkor a fent említett jelek számának megfelelően öt jelet kaptunk-Minthogy a jeleknek intenzitása a teljesvonal közelében egybeolvadásuk 35 miatt csökken, ezért a teljesvonalú mezőnek meghatározott szélessége van. így pl. légáramlatok miatt a jelek a teljesvonal közelében már nem hallhatók és ezért le sem számiálhatók. A fent választott példában azonban egy jelnek a hiánya 6°-nyi 40 hibát jelent. A találmány szerint a beérkező jelek mindkét fajtájának teljes számát számláljuk le, melynél az adóberendezést csak 18ü°-nyi elforgatáson át billentyűzzük. Ha a teljesvonal két oldalán 45 a kapott jelek (mindkét fajtájú) bizonyos száma elesik, akkor az irányzás mégis kielégítően pontos, mert a találmány szerint a két számlálás középértékét kapjuk. Ha pl. a vevőhely az északi iránytól 50 30°-kal tér el, akkor a kapott jelek érvényesülő száma, pl. öt pont és huszonöt vonás. Az irányszög a nullairányhoz képest a következő képletből adódik ki: (180—b.f)+a.f . S = —: vagyis 55 levezetés után S = 90 2 (b —a) 2 60 E képletben (a) jelöli az egyik fajtájú leszámlált jeleknek, pl. pontoknak a számát, (b) a másik fajtájú leszámlált jeleknek, pl. vonásoknak a számát, (f) jelöli a fokszámot jelenként (pl. 6° a fenti példa szerint). Ha a választott példánál a teljesvonal közelében három pont és három vonás elesik, akkor (a) egyenlő 65 (2), (b) egyenlő (22). A számlálásból kiderített szög tehát <p=90—60=300 . Ha e szöget az eddig szokásos módszerekkel megállapítanék, melynél csak az egyik fajtájú jeleket számláltuk, akkor a 70 9=2,6=12°-nyi szög adódnék ki, tehát 50 %-on túli hibával. A találmány szerinti számlálómódszernél azonban a választott .30 példánál a hiba 3 Q ~ • 10Q%=0%.
