120393. lajstromszámú szabadalom • Eljárás forgó szikrajelzővel való helymeghatározásra
2 120393. A jelenkénti fokszám, mely a fenti példában 6°-nak van felvéve, tetszés szerint választható. Az irányzás pontossága ugyanoly mér Lékben nagyobbodik, amint 5 (f) kisebbedik, azaz annál nagyobb, minél több jelet bocsátunk ki fokonként. Ez nagy pontossággal érvényes addig, míg a meghatározandó hely nem fekszik a nulla közelében, mert ekkor a jelek egyik 10 fajtájának a számát nem számláljuk és nem kaphatjuk meg a találmány szerinti középértéket. Eszerint utalva vagyunk csak a jelek másik fajtáját leszámlálni, melynél a fent említett hibák, lépnek tel. 15 Ezért a találmány további javaslata szerint a nullajelzést különböző irányoknál adjuk meg, azaz különböző kiindulási pontoktól számláljuk, pl. a rajz 1. ábrája szerint úgy, hogy a nem irányított jelzést 20 egyszer akkor adjuk, midőn a teljesvonal az (1) irányon (észak), máskor pedig midőn a 45°-kal eltolt (2) irányon (északkelet) fut át. Ebben az esetben a nullajellel vagy egyéb segédjeUel kell jelezni, 25 hogy mely kiindulóponttól kezdve kel! számlálni. A találmány szerinti eljárás feltételezi, hogy a szikrajelző (Baké) forgásánál szüneteket iktatunk be. A füllel való 30 vételnél ez szükségtelen, mert csak a nulla jeltől kezdve a teljesvonal beérkezéséig számláljuk a jeleket. A találmány szerinti eljárásnál azonban a jelek összszámát a teljes vonal beérkezése előtt és 35 után számláljuk. Szükséges tehát, a jelekkezdete előtt és vége után szünetet beiktatni, hogy megállapíthassuk, hogy mely jelek tartoznak, egymáshoz. Azonkívül lehetővé kell tenni, hogy a szünet 40 alatt a középértékeket kiszámíthassuk. A gyakorlati üzemben ez oda vezet, hogy kétsugaras irányjelzőnél a forgás 180°-a alatt billentyűzni nem szabad, — míg négysugaras irányjelzőnél egy-egy negye-45 det váltakozva ki kell hagyni. A találmányt a következőkben egynehány példán ismertetjük. Az 1. ábra vázlat, melyre a fentiekben már hivatkozás történt. A 50 2. ábra diagramm, mely a vevőberendezés működési módjára vonatkozik. A 3—6. ábrák kapcsolások, melyekkel a találmány szerinti eljárás végrehajtható. A 2. ábra szerint a vevőberendezésnek 55 az adótól kisugárzott pont- vagv vonásjeleit (I), illetve (II)-vei jelöljük. Itt kiegészítő jelekről van szó, u. i. a pontok és vonások egymást teljes vonallá egészítik ki, mivel a pontokat a vonások közötti szünetekben adjuk. A vevőberendezés 60 transzformátora] nem viszik át a jelformát mint olyant, hanem csak különböző irányú feszültségcsúcsokat, mint ez a 2. ábrán a jelek alatt látható. Az első feszültséglökés feszültségcsúcsának irá- 65 nyából (felfelé vagy lefelé) megállapítható, vájjon a jel pont vagy vonás. A rajz szerint a pontjelnél az első feszültséglökést felfelé és a kiegészítő jelnél, azaz a vonásjelnél, az első feszültséglökés lefelé és a 70 második felfelé van irányítva. Ezt az ismeretes tényt már felhasználták szikrairányjelzők (Eunkbake) önműködő mutatóműszeréhez, melynek elve azon alapszik, hogy a transzformátor mögött oly 75 műszer van, mely nullahelyzetének közelében igen érzékeny, külső helyzeteiben pedig érzéketlen. Az első feszültséglökés a mutatót, a nullahelyzet közelében való nagy érzékenysége miatt, kifelé lendíti. 80 Midőn ezután megérkezik a második feszültséglökés, akkor a mutató a csekély érzékenységű területen van, úgyhogy ugyanazon jel csak csekély mértékben befolyásolja. Az első feszültséglökés tehát 85 a kilengés irányát, azaz a teljesvonaltól való eltérést határozza meg. Ugyanezen alapelv a találmány szerinti eljárásnál is felhasználható. A vevőberendezésnek olyan szerkezetűnek kell lennie, hogy a 90 jelek minden fajtáját polaritása szerint egymástól elválasszon, számláljon, feljegyezzen és azután a kivonást elvégezze. A 3. ábra szerint az (E) vevő kiindulókörében (G) egyenirányító van, mely a 95 (T) transzformátorra dolgozik. A transzformátor csak a feszültségesúcsokat viszi át. A transzformátor szekundéroldalán az (Rj) és (R,) relé tekercseivel van összekötve. A reléket irányra érzékenyen 100 kapcsoljuk. Az egyik irányú feszültséglökésnél az (Rj) relé vonz, az ellenkező irányúnál pedig az. (R„) relé. A reléérintkezőket úgy kapcsoljuk, hogy az elsősorban bekapcsolt relé a másikat rövidre 105 zárja, hogy a hozzátartozó ellentétes feszültséglökésnél a második relé már ne működjék. Ezt az (r,') és (r2 ') érintkezők végzik el. Az (r^') és (r2 ") relék a (Z,), vagy (Z») számlálóművet működtetik. 110 melyekkel az egyes jeleket számláljuk. A relék késleltetve esnek le. Ezt adott esetben ismeretes, pótlólagos kapcsolóeszközökkel, mint pl. kondenzátorokkal és hasonlókkal érhetjük el. A leesési idők 115 akkorák, hogy a második relé rövidzárlata addig marad fenn, míg a hozzátartozó, fordított irányú, feszültségi lökés
