120362. lajstromszámú szabadalom • Elektronsokszorozó cső

2 120362. is alkalmaztunk, amelyek a primér elektrónok áramát az erősítő elektródákra terelik. Azok az erősítő elektródák, amelyeken 5 a szekunder elektronok keletkeznek, valamint a terelő elektródák, célszerűen élükre állított lapos rácspálcák lehetnek mimellett a terelőrács pálcáit részben a megfelelő erősítőrács pálcái között ren-10 dezzük el, még pedig úgy, hogy azok célszerűen a katóda oldalán vannak. Hogy a rácselektródák a fotokatódát lehetőleg kismértékben árnyékolják, többlépcsős elrendezésnél előnyös lehet, ha a 15 különböző fokozatok valamennyi terelőrácsát és ugyanúgy az erősítőrácsok megfelelő csoportjait is egymás mögött rendezzük el úgy, hogy az egymás mögött fekvő rácsok nyílásai egymást fedjék. 20 Az egymásra következő elektródák potenciáljait úgy szabjuk meg és a terelőrácsoknak a hozzájuk tartozó erősítőrácsokon való áthatását oly kicsim-re választjuk, hogy a kiváltott szekundér 25 elektronok a legközelebbi erősítő fokozathoz mindig gyorsítómezőben haladjanak. A találmány szerinti erősítőcsövek fényelektromos érzékenységét tovább 30 fokozhatjuk azzal, ha a környezetükkel szemben negatív előfeszültségű terelőrácsokat ugyanazzal a lényelektromosan érzékeny réteggel látjuk eí, mint a fotokatódát. A fénye lektromosan létesített 35 elektronok, amelyek ez esetben egy-egy rács hídján járulékosan keletkeznek, a keltett szekundér elektronokkal együtt, egyidőben jutnak a legközelebbi fokozatba, végül pedig a legmagasabb pozi-40 tív potenciálra töltött, ugyancsak rácsalakú anódára, úgyhogy a cső fényelektromos kihasználását tökéletesebbé teszik. Mivel a fent leírt berendezésnél a fény 45 valamennyi rácsalakban kiképezett elektródán át haladva éri el a katódát, nincs akadálya annak, hogy a katódát nagy felületűre készítsük és hogy az azon fényelektromosan kiváltott elektronokat a 50 sokszorozó eljárásban hasznosítsuk. A találmány többi részeit a csatolt rajzok alapján magyarázzuk. A rajz ábráiba az ekvipotenciális vonalakat a különböző elrendezések és különböző fep5 szültségek esetére feltüntettük. Az egyes vonalak mellé írt számértékek Voltokban jelentik azokat a potenciálnövekedéseket, amelyek a 0-értékkel szemben a villamos-mező e helyein megállapíthatók. A potenciálok eloszlását önmagá- 60 ban ismert módon az egyes rendszereknek az elektrolitikus vízteknőben való lemérésével állapítottuk meg. Az egyes kiszámított elektronpályák alakját nem adtuk meg, mert a szekundér elektronok 65 kezdeti sebessége túlságosan nagy körzetben oszlik meg. Azokat a villamosmezővonalakat, melyeket az elektronok szigorúan csak akkor követnének, ha nem volna kezdeti sebességük, a fenti okok- 70 ból nem tüntettük fel. Ezek természetesen az ekvipotenciális vonalakra mindig merőlegesek. Az 1. ábra szekundér-emissziós erősítő ismert kiviteli alakját mutatja, amely- 75 nél a (K) fotóelektródának a legkisebb potenciálja van és a szekundér-emissziós (S) elektródát a (K) katóda és (A) anóda potenciáljai közötti közepes potenciálon tartjuk. A fénysugár úgy az 1., mint 80 valamennyi ábrában alulról érkezik. A potenciálmegoszlásból következik, hogy csak a (K) katóda közepéből kiinduló elektronok érhetik el az (S) szekundéremissziós elektródát és csak ezek okoz- 85 hatják az elektronáram növekedését, míg a többi elektron közvetlenül az (A) anódára érkezik. A 2. ábrában a találmány szerint készült, rácsalakú (S) szekundér-emissziós 90 elektródát tüntettünk l'el. A potenciáleloszlásnak megfelelően a (K) katódán kiváltott fotoelektronok egy nagy része éri az (S) rácselektródát és erősített szekundér áramot létesít. Az elektronok egy 95 nagy száma természetesen elhalad a szekundér-emissziós (S) elektróda mellett és közvetlenül éri az (A) anódát. Az elektronáram e része tehát egyáltalán nem erősödik szekundér elektronoknak a sze- 100 kundér-emissziós (S) elektródán való kiváltása útján. A 3. ábrában feltüntette! ekvipotenciális vonalakból felismerhető az az előny, melyhez akkor jutunk, ha a találmány 105 értelmében a szekundér-emissziós (S) rács mellett még egy rácsalakú (F) terelőelektródát alkalmazunk. Negatív előfeszültségű (F) terelőrács járulékos alkalmazása által elérjük azt, hogy vala- 110 mennyi primér elektron a szekundéremissziós (S) rácshoz ütközik, amivei nagyszámú szekundér elektron keltését biztosítottuk. Amint a 3. ábrából to-