120362. lajstromszámú szabadalom • Elektronsokszorozó cső
vábbá kitűnik, ezzel az intézkedéssel még nem érünk el minden esetben jó sokszorozási, illetőleg jó erősítőhatást, mert a felvett potenciálvonalakból kitűnik, 5 hogy az (S) elektródán kiváltott szekunder elektronoknak ellenmezőt kell legyőzniük, mielőtt az (A) anóda gyorsítómezejét elérnék, mert az (S) elektródából csekély kezdeti sebességgel kiinduló 10 szekundér elektronok lefékeződnek és így a fényelektromos áram erősítéséhez nem járulhatnak hozzá. Az ilyen szekundér-emissziós erősítőknél tehát a rácsok elrendezését illetően gondoskodnunk kell 15 arról, hogy a szekundér elektronok kilépésük után azonnal gyorsitómezőbe jussanak. Evégből eljárhatunk úgy, hogy az elektróda előtti potenciálmező felépítésében résztvevő elektródák áthatá-20 sát megfelelően választjuk. Különös figyelmet kell természetesen az egyes elektródák közötti potenciáleloszlásra fordítanunk, ha a keltett szekundér-ernissziós áramot nem vezetjük 25 azonnal az anódához, hanem azt, mint primér áramot további rácselektródán szekundér elektronok kiváltására használjuk fel. A 4. és 5. ábrák ilyen többfokú erősítőként használható elektróda-30 elrendezést mutatnak, mimellett az ábrákban a méréssel megállapított potenciálvonalakat is feltüntettük. A 4. ábrabeli megoldásnál a legközelebbi erősítőfokozat felé mutató irányban káros po-35 tenciálvonalak még vannak, melyek mentén a potenciál negatívabb, mint a szekundér-emissziós elektródák potenciálja, úgyhogy ezek a szekundér elektronokat lefékezik. így pl. utalunk a 4. ábrában 40 a 130 Voltos ekvipotenciális vonalra, mely a 150 Volt feszültségű (S2 ) rács és a 200 Volt feszültségű (Ss ) rács közötti térben van. Az 5. ábrabeli megoldásnál az (Fj. . . F4 ) negatív terelőrácsok át-45 hatása kisebb, úgyhogy ott a fentemlitett potenciálküszöb a szekundér elektronok útjában már nincs meg, ami másszóval azt jelenti, hogy a szekunder elektronok kilépésük után oly mezőbe jut-50 nak, amelv azokat a legközelebbi szekundér-emissziós fokozathoz gyorsítja. Űgy a 4.,mint az 5. ábrában egymásra következő négy szekundér-emissziós erősítőfokozatot vettünk fél. A (K) katóda 55 üreges test, mely belső felületén aktivált, úgyhogy az optikából ismert feketetest módjára hat, vagyis a ráeső fény lehető legnagyobbfokú kihasználását teszi lehetővé. Mivel az egyes rácsok pálcái szintén 60 fotoelektromosan aktiváltak, azokon is fotoelektronok váltódnak ki, melyek adott esetben szintén az egyes erősítőfokozatokba j útnak és mindenesetre a végáram megnöveléséhez hozzájárulnak, úgy- 65 hogy a katódának az egyes rácspálcákkal való beárnyékolása ennek következtében Íratásában lényegesen csökkentett. Az egyenként egymásra következő fokozatok potenciáljait az anóda felé növe- 70 kedő általános potenciálnívóval összhangba hozzuk. Ezeket a rajzban egyenként feltüntettük és a potenciálértékeket ott számszerűen megadtuk. A találmány szerinti elektróda-elren- 75 dezés egyik lényeges előnye abban van, hogy a szekundér-emissziós elektródák felülete aránylag nagy. E nagy felület következtében az elektródák termikusan jobban terhelhetők, ami annál inkább 80 lényeges előny, mert az ilyen aktivált elektródák csak csekély hőmérsékletemelkedéseket (70—200° C) viselnek el, illetőleg ennél nagyobb hőmérsékletemelkedésnél szekundér elektronokat emittáló 85 képességüket elvesztik. A nagy felület azért is előnyös, mert az emisszió sűrűsége még az utolsó fokozat szekundéremissziós elektródájánál is csak nagyobb áramerősségek esetén ér el oly értékeket, 90 amelyeknél a negatív tér töltése az elektronok továbbítását meggátolja. A találmány szerinti megoldásnak ezek az előnyei nemcsak a fotoelektronáramok sokszorozásakor hatásosak, hanem azokat 95 más elektronáramoknál, pl. izzóelektródák elektronáramainál is hasznosíthatjuk. A találmány szerinti szerkezet előnye továbbá, hogy a felgőzöléses aktiváló eljárásnál az aktív rétegnek az egyes elek- íoo tródákra való felvitelét különös nehézség nélkül teszi lehetővé. Mivel az aktiváláshoz használatos fémgőznek, rendszerint alkáli-fémgőznek kicsiny gőznyomása (körülbelül 10"3 mm(Hg) van, 105 az ismert csöveknél nehézséget okoz a gőznek a hengeres elektródák közötti szűk hasítékokon át kellő mennyiségben való áramoltatása, amire pedig szükség van, hogy az elektródák belső felületeit no is aktív fémmel fedjük. Rácselektródáknál ez a nehézség nem áll fenn, mert a fémgőz a rács szemein mindenütt akadály nélkül áthatolhat.
