119819. lajstromszámú szabadalom • Optikai feszültségjelző
Megjelent 1939. évi január li ó 2-án. MAGYAR KIBÁLYI SZABADALMI BÍRÓSÁG SZABADALMI LEIRAS 119819. SZÁM. VII d. OSZTÁLY. — li. 7340. ALAPSZÁM. Optikai feszültség jelző. Radio Corporation of America cég', New York, mint Kimball Charles N., East Orange, N. J.-i és Wilby Edward W., Westerleigh, Staten-Island, N. Y.-i lakosok jogutódja. A bejelentés napja 1937. évi november hó 22-ike. A. E. Á.-beli elsőbbsége 1986. évi november hó 24-ike. A találmány feszültségek optikai jelzésére való villamos kisütőcsövekre és olyan kapcsolásokra vonatkozik, amelyekben ilyenfajta cső felhasználható. 6 ' Bejelentő 116.765. s,z, szabadalmában feszültségek op'.ikai jelzésére való kisütőcső-Vet, valamint ehhez való kapcsolást helyezett védelem alá. Az ilyenfajta csőjelzó'részr bői áll, amelynek kalóriája és filuoreszkálór-10 anódája van, mimellett ez anóda és a katóda között vezérlőelektróda van elrendezve, amely a kalódától az anó'dla felé vándorló elektronokat bizonyos, módon nyalábba gyűjti. Az anódán világító folit 15 jelenik meg, amelynek legalább egy mérete a vezérlőelektródán lévő feszültségtől függ. Ez a viezérlőeiektróda valamely erősítő' rendszer anódájával van összekötve, amely rendszer az illető esőben vagy egy más 20 csőben rendezhető el. Az erősítőrendszei* például trióda lehet, amelynek rácsára a mérendő feszültséget felvisszük. Az erő• ; sílőrendszeren átfolyó áram a rácson lévő feszültségtől és így a mérendő feszültségtől 25 függ. Minthogy ennek az erősítőrendszernek anódája a jelzőrendszer vezérlőelektródájával össze van kötve, a fluoreszkál ó• anódán lévő világító folt nagysága szintén a mérendő feszültségtől függ. Amint már SO említettük^ a jelzőrész és az erősítőrendszer egyetlen csőben, pl. közös katóda körül azonos tengellyel helyezhető el. A katódának ez esetben két emittálórésze lehet', amelyek közül az egyik az erősítőrend-85 szerrel, a másik pedig a jelzőrésszel működik együtt. A találmány különösen az ilyenfajta cső tökéletesítésére irányul. Kitűnt ugyanis, hogy ilyen csövek segítségével bizonyos meghatározott értéken felüli feszültségeik 40 már nem mérhetők. Ha ugyanis a feszültség olyan nagy, hogy az egész anóda fénylővé válik, akkor a feszültség növekedése az anódán lévő folt nagyságának változását már nem idézi elő. Ezt a meghatározott 45 értéket túllépő feszültségek tehát az ilyenfajta csővel nem jelezhetők. E hátrány kiküszöbölésére ajánlották már, hogy az erősí tórendszer rácsát nagyobb emelkedéssel tekercseljék, úgyhogy az erősítőrendszer 50 meredeksége kisebb lesz és így a fluoreszkálóanóda csak nagyobb feszültség esetén válik teljesen fénylővé. E csőnek viszont az a hátránya, hogy kis feszültségek a fluoreszcenciafolt nagyságának csak cse- 55 kély változását idézik elő. E hálrányok elkerülésére a találmány szerinti csőben két erősítőnendszert alkalmazunk, amelyek közül egyiknek a -meredeksége nagyobb, mint a másiké. Ezek- 60 nek az erősítőrendszeréknek közös katódájuk és közös, rácsuk Lehet, amely utóbbi hosszának egy részén nagyobb emelkedéssel van tekercselve, mimellett mindegyik rácsrésszel szemben egy-egy anóda van 65 elhelyezve. Mindegyik anóda a jelzőrendszer egy-egy ve zérlőelektrócá jávai, továbbá ellenállás útján a fluoreszkáló anódával van összekötve. A rácsra a mérendő feszültséget visszük fel, amely 70 a katódától az erősítőrendszerek anódái felé folyó eleklronáramot szabályozza.
