119599. lajstromszámú szabadalom • Kapcsolás villamos rezgések átvitelére vagy erősítésére

kalmazott ismert önműködő fadingszabályozó kapcsolásoktól megkülönbözteteiidő. Ez utóbbi kapcsolásoknál az erősítés mértékének a nagyfrekvenciájú hordozórezgé-5 sek közepes erősségétől függő önműködő szabályozásáról van szó, míg az átvitt kisfrekvenciájú jelek amplitudókülönbözeleinek a szabályozás műveletét nem szabad befolyásolniok. A dinamikát szabályozó 10 kapcsolásoknál ezzel szemben, a szabályozó műveletel a jelrezgések közepes amplitúdójától tesszük függővé. Az ismeri dinamika-szabályozóknál bizonyos hátrányok mutatkoztak, amelyeket 15 a jelen találmány megszüntet. E hátrányok szerint elsősorban a szabályozó művelet működési módját és mértékét a jelrezgések reprodukálási erejével nem mindig lehetett megfelelő viszonyba hozni. Minden repro-20 dukáló berendezésnél, pl. rádióvevőnél természetesen kívánatos, hogy a hangerőt állítható szabályozóeszközökkel a térviszonyoknak és a hallgatók kívánságainak megfelelően beállíthassuk. Ehhez járul a 25 dinamika torzítását megszüntető szervvel ellátott készüléknél szükségképpen még az is, hogy a dinamikalorzílás csökkentésének tokát az átvitt előadások jellegének megfelelően kívánatos alkalmazni. Ennek ma-30 gyarázalaként utalunk arra, hogy szűkebb dinamikai határok között mozgó előadást már az adó is jóval kisebb dinamikatorzítással ad, mint pl. zenekari zenét, amelyben szélsőségesen nagy, természetes dina-35 mikakülönbségek vannak. Ennek megfelelően a vevőoldalon is esetenként a torzításcsökkenlést másként kell beállítani. Eddigelé úgy jártak el. hogy a készülékben a szokásos módon hangerőszabályo-40 zót alkalmaztak és ezenkívül külön potenciómétert használtak a szabályozófeszültség vételezéséhez, amely potenciáméterrel a torzításmentesítés foka beállítható volt. A szabályozófeszültség nagysága a 45 dinamikus torzításmentesítés, illetőleg torzítás fokát meghatározza, így például a kompresszor-kapcsolásnál az erősítés foka annál inkább csökken, minél nagyobb a szabályozófeszültség. Hogy a szabátyozófe-50 szültséget könnyen beállíthassuk, a hasznos rezgések közepes amplitúdóinak megfelelő szabályozótfeszültséget lé'esítő egyenirányító mögé a fentemlített külön potenciáméiért kapcsolják, amelynek a fe-55 szültséget levevő érintkezője azzal a rácscsal van összekötve, amelynek előfeszültségét a szabályozófeszültséggel be kell állítani. Ha a potencióméternek ez az érintkezője úgy van beállítva, hogv a szabályozandó cső rácsa szaDályozőfeszültséget egy- 6 általán nem kap, akkor az átviendő hasznos rezgés nem szenved járulékos befolyásolást, mert e cső rácsa nem áll járulékos feszültség alatt. Ha a potenciométer csúszó érintkezőjét körülbelül a potencíómé- 6 ter közepéig eltoljuk, akkor az egyenirányító bemenő oldalán uralkodó meghatározott hálózati feszültségek meghatározott szabályozófeszültségnek felelnek meg, amely most a szabályozandó cső rácsát já- 7 rulékosan úgy befolyásolja, hogy nagyobb amplitúdóknál az erősítési tényező csökken. Ekkor tehát a legnagyobb átvitt rezgések és legkisebb átvitt rezgések közötti viszony szintén csökken, vagyis a kívánt 7 kompresszorhatás bekövetkezik. Ha a potenciáméter csúszó érintkezőjét a középen túl még tovább eltoljuk, akkor ez a viszony még tovább csökken. A leírt módon tehát a potenciométer beállításával dinamikus torzílást, illetőleg expander -kapcsolással dinamikus Iorzí'áscsökken lést érhetünk el. Ez a megoldás azonban több szempontból nem kielégítő. Dinamikus lorzításcsök- 8i kentésnek ugyanis csak akkor van értelme, ha a készülék hangvisszaadóerejét a legfelső határig kihasználjuk. Ha bármilyen okból a készüléket gyengébb hangvisszaadásra állítjuk, akkor a dinamikaszabá- 91 lyozó befolyása következtében a zenedarab halk részei az állandó zavar-háttérben teljesen eltűnnek. Ha például valamely cső 20 Volt feszültséget képes torzításmentesen átvinni és a hangerőszabályozó úgy van 9? beállítva, hogy a cső csak 5 Volt feszültséget kap, akkor ez esetben a készülék gyenge hang visszaadására van beállítva. Ha most a külön beállítható dinamikaszabályozót, a fentemlített külön, potenció- te métert úgy állítjuk be, hogy a halk és a hangos impulzusok közötti viszony, vagyis a dinamika 1 :50, akkor világos, hogy abban az esetben, ha a hangerőszabályozót úgy állítjuk be, hogy a cső 20 Volt feszült- IC séget kap, a legkisebb amplitúdók feszültsége 0.4 Volt, míg a második esetben, amikor a cső 5 Volt feszültséget kap, a legkisebb amplitúdók ennek megfelelően 0.1 Volt feszültségűek. Ennek azonban az a 11 hátrányos következménye van, hogy a készülékben levő zavarok a zenedarab halk részeit teljesen elnyelik. Ezért arra kell törekednünk, hogy az erősítési foknak a hangerőszabályozó útján való lefelé szabá- 11 lyozásával a dinamikaszabályozó hatását egyidejűleg megfelelően csökkentsük. A találmány értelmében a kapcsolásban