119253. lajstromszámú szabadalom • Eljárás jelzőáramok erősítésére távolbalátási elektron-sugárcsövekben és hozzávaló elektronsugárcső
1 i 9353. 3 helyek nem vonódnak be ezüsttel, úgyhogy számos, egymástól elszigetelt, derékszögű (29) vezetőfelület keletkezik. Ha más és más szövési sűrűséget választunk, 5 akkor az említett vezető „szigetek“ nagyságát tetszés szerint változtathatjuk. Az egyik gyakorlati esetben teljesen átlátszatlan ezüstréteget létesítettünk az egyik rácsrészen és két kontaktus között, 10 amelyek egymástól csak l'A mm távolságra voltak, 10'1 ohm értékig terjedő ellenállásokat mértünk. Ebből következik a szigetek rendkívül jó elszigeteltsége. Előnyösen azonban az ezüst réteget na- 15 gyón vékonyra készítjük és a réteg formálásakor teljesen átoxidáljuk, amely célra ismert módon oxigénatmoszférában nagyfrekvenciájú kisülést alkalmazunk. Előnyös a céziumfölösleget a formálás 20 után maradék nélkül megkötni. Az erre a célra alkalmas számos lehetőség közül a következőt találtuk kedvezőnek. A cső belsejében a katódán vagy az anódán megerősítve viszonylag nagy színezüst 2:> i el illetet helyezünk el, amelyen meglehetősen vastag oxidréteg van. Ez a felület a cső formálása után nagy céziummenynyiségek felvételére képes, még akkor is, ha a rácson lévő vékony ezüstréteg leg- 30 nagyobb érzékenységét már felvette. Miután a felületek legnagyobb érzékenységüket elérték, a csövet valamivel alacsonyabb hőmérsékleten kellő ideig kiizzítjuk, mindaddig, amíg a céziumfeles- 35 leget a csőben az ezüstfelület teljesen leköti. Az 1. ábra szerinti csövet a 2. ábrán látható módon kapcsoljuk és a 3. ábra szerinti rácsot alkalmazzuk benne. Az 40 eloktronágyú (6) anódája a (35) feszültségforrás közvetítésével a katódával kapcsolódik, amelyet ismert módon fűtünk, úgyhogy az egész (5) rácsot 100—300 volt sebességű elektronok bombázzák. Ekkor a 45 rács negatív töltést vesz fel. amely éppen elegendő ahhoz hogy a további elektronok ütközését megakadályozza, úgyhogy közvetlenül a rács mögött tértöltés keletkezik A rács rendes egyensúlyi poten- 50 ciálját a legnagyobb sebességű elektronok határozzák meg, továbbá a rácsszerkezeten belül foganatosított elvezetés. A 3. ábra szerinti berendezésben, ahol a rács teljes egészében szigetelő anyagból áll, a 55 rácspotenciál valamivel nagyobb lesz. mint a 4. ábra szerinti rácsnál, ahol a szigetelőréteg (30) alátétdrótokon van, amelveket rendszerint a (36) vezető vezetően köt össze a (6) anódával. Miután a rács fölvette egyensúlyi po* 60 tenciálját és a rács mögött tértöltés keletkezett, a (37) tárgy képét a (4) optika val az 5 rácsnak elektronokkal nem bombázott oldalára vetítjük. Eszerint fény esik a (29) fényérzékeny mozaikra és ott 65 elektronemissziót létesít. Az elektronokat a. (12) anóda maga felé vonzza, egyesek közülük a (14) nyílásba hatolnak és a (16) szondán gyűlnek össze. A (12) anóda a (39) feszültségforrás pozitív sarkával 70 kapcsolódik, a (16) szonda pedig a (40) feszültségforrás révén még nagyobb potenciált kap. A szondára eső elektronok a Í41) ellenálláson folynak át és azon olyan potenciált létesítenek, amelyet a 75 • 42) drótokkal leveszünk és azután megerősítünk. A fényérzékeny mozaikon leválasztott elektronok száma minden pontban a mindenkori fényerősségnek felel meg. Ennek 80 következtében a fényelektromos szigetek a rájuk eső fénymennyiségnek megfelelően többé-kevésbbé pozitív töltést kapnak- A mozaikelemek tehát új, kevésbbá negatív, egyensúlyi potenciálra állnak S5 be, úgyhogy a rácson olyan potenciál eloszlás keletkezik, amely mindenütt megfelel a képtartalomnak. Ezáltal az (5V rács mögött a tértöltést létesítő elektronok számára lehetővé válik, hogy a rá- 90 csőn át a (12) anódára repüljenek. A tértöltésből ilymódou szabaddá váló elektronok számukra nézve ismét a helyi fényerősségnek felelnek meg. Az (5) rács és a (12) anóda között repülő minden elek- 95 trónt a (19) sűrítőtekercs nyalábba foglal, melyet az eltérítőmezők a (14) letapintó nyíláson át ide-oda mozgatnak. Szükség esetén az elektronágyú teljesítménye a (7) ráccsal nagyfrekvenciásán 100 modulálható, amikor is a modulálást tömbkondenzátoron át (44)-nél vezetjük be. Ezzel a kilépő áram egyszerű erősítése válik lehetővé, melynél az egyenáramú összetevő is megmarad. Megfelelő 105 esetben ilymódou egyetlen oldalsó sávú hullámot is létesíthetünk. Az elektronok tértöltésben való felhalmozásával olyan „villamos képet“ létesítünk, amelynek erőssége lényegesen na- no gyobb, mintha csupán fotcemisszióval az (5) rács hozta volna létre. A (41) ellenálláson levett feszültség mármost lényegesen nagyobb, úgyhogy csak lényegesen kevésbbé kell megerősíteni és többé már 115 nem függ annyira a zavaró hatásoktól. A találmány másik megoldási alakját az 5. ábra tünteti fel. Itt elektron forrásul
