119253. lajstromszámú szabadalom • Eljárás jelzőáramok erősítésére távolbalátási elektron-sugárcsövekben és hozzávaló elektronsugárcső

4 119253. fényelektromos felületet használunk, ame­lyet előnyösen folytonos (nem mozaik) (32) felület alakjában a (31) eziist alap­lemezen készítünk. Az (5) rács párhuza- 5 mosan a fényelektromos felület előii, ehhez a lehetőség; szerint közel van. Élt­ben az esetben a rács előnyösen szigetelő felületű vezető. Előnyösen a (30) vezető alátétet (6. ábra) (31) magnéziumréteggel 10 vonjuk be. Ebben az esetben azonban nem viszünk fel fényelektromos anyagot a szigetelőre. Ennél az elrendezésnél, amelyet a 7. ábra szerint kell kapcsolni, a (32) íoto- 15 katóda előnyösen ezüstoxid-céziumréteg, amelynek a lehető legnagyobb az érzé­kenysége. Ennek a katódának nem kell moziakna k lennie. Erre a kát ódára a (46) lámpákból oly erős vörös vagy vörösön- 20 túli fényt löveliink, hogy a katóda, pl. 100 mikroamper erősségű áramot létesít. Az (5) rács ebben az esetben nem fény­elektromos, hanem előnyösen (30) nikkel­drótokból áll, amelyeken pl. magnézium- 25 oxidból álló felületű szigetelést alkalma­zunk. Üzemben a (37) tárgyat csak nappali fénnyel vagy (47) mesterséges fényfor­rással világítjuk meg, amikoris arra 30 ügyelünk, hogy fehér fény közvetlenül ne essék a (32) katódára, kivéve azt a fényt, amely a (37) tárgyból indul ki és amelyet a (4) optika a katódára irányít. Ebből a célból a (47) lámpákat (49) re- 35 flektorokkal szereljük fel. Minthogy az is kívánatos, hogy a (37) tárgyra ne essék vörös fény, a (46) lámpákat is fölszerel­jük (50) reflektorokkal. Ezek a reflekto­rok olyan elhelyezésűek, hogy a fény az 40 egyik esetben csak a katódára, a másik esetben pedig csak a tárgyra essék. A 7. ábra szerinti kapcsolási vázlaton az eltérítő és sűrítő tekercseket egyszerű­ség kedvéért elhagytuk. A (32) katódára 45 már most két különböző fényáram esik. Az egyik, a (46) lámpából kiinduló liosz­­szabb hullámhosszú, egyenletes sugár­zás, mely kis sebességű elektronok egyen­letes kilövetését hozza létre. A másik 50 fényáram a tárgy fényeloszlásának felel meg és rövidebb hullámhosszú nugárzá­­sokat tartalmaz, úgy hogy a (32) katódán különböző és középértékben nagyobb se­bességű elektronok válnak le. A (32) ka- 55 tóda tehát két különböző fajtájú elektro­nokat hoz létre. Feltéve, hogy kép nem esik a katódára, a rács negatív töltést vesz fel, minthogy a reá ütköző elektro­nok a szigetelőrétegen összegyűlnek és a vezetőtartóra lassan lefolynak, amig kb. 60 háromnegyed volt közelében be nem áll az egyensúlyi állapot. Ilymódon a rács mögött tértöltés jön létre. Ha a katódára optikai képet vetítünk, akkor nagyobb se­bességű elektronok válnak le, amelyek a 65 nagyobb sebesség következtében elérhetik a rácsot és az eddig egyenletes töltésel­oszlást oly módon zavarják, hogy a rács minden egyes pontján annyival lesz ne­gatívabb, mint ami az ottani megvilágí- 70 tásnak megfelel. Ilymódon a rácson olyan töltéseloszlás keletkezik, amely a rácson átrepülő és a (12) anóda vonzotta elektro­nok számát a képtartalomnak megfele­lően vezérli- Ilymódon nagyobb erősségű 75 „villamos kép“ keletkezik, mintha csupán fényérzékeny katódát alkalmaznánk. Az elektronok gyújtópontba terelése és a le­­tapintás az 1. ábrával kapcsolatban leírt módon történik. 80 Azt találtuk, hogy a rács mögött léte­sített tcrtöltésscl és annak a villamos kép erősítésére való kihasználásával a cső érzékenységét ezerszeresnél többszörösre fokozhattuk. Ennek következtében az ezt 85 követő erősítés lényegesen kisebb lehet. A tértöltéssel létesített erősítés teljesen függetlenül történik a letapintásól. Min­den egyes képválással új töltéselosztást hozunk létre. Ha a letapintás folyamán 90 a tárgy mozgása következtében a fényel­oszlás változik, akkor a letapintási idő­szak végén létesített kép közbülső kép ama kép között, amely a letapintási idő­szak kezdetén létezett és aközött, amely a 95 következő letapintás kezdetén létesül. Még akkor is, ha a tárgyat a szemmel észrevehető legnagyobb sebességgel moz­gatjuk, elegendő idő van tértöltés létesí­tésére, minthogy ezek a mozgások vi- 100 szonylag még mindig lassúak, viszont a tértöltés létesítésére szükséges idő rend­kívül rövid. Ennek következtében gya­korlatilag mindenkor már az új szétbon­tás megkezdése előtt új tértöltés hat. 105 amikor is minden egyes mozaikelem po­tenciálja a mozgás kezdete előtt fellépő potenciál lesz, minthogy nyilvánvalóan fölötte valószínűtlen, hogy a mozgás hosszabb ideig szinkron legyen a letapin- 110 tással. A találmány továbbá a fenti találmá­nyi gondolat szerint működő összetett ka­tódára is vonatkozik, amelynél a katóda és a rács cg'y egységet alkot. Ha finom 115 szigetelőport közvetlenül a katódára vi­szünk fel, úgy hogy a szemcsék között közterek vannak, akkor elméletileg eb-

Next

/
Thumbnails
Contents