119073. lajstromszámú szabadalom • Elektroncső, különösenmagnetroncső és ahhoz való kapcsolás
119073. 5 részben körülveszi, a belső és a külső rendszer közötti térbe jutott elektro, nok a katódához már nem térhetnek vissza és ezzel a visszafutás lehetetlen. 6 Még igen erős mágneses mező esetén is, amikor tehát az elektronok a külső elektródákat nem érhetik el azonnal, meg van akadályozva a katódához való visszatérés. Ennek következtében tehát 10 alkalmazhatunk olyan katódákat, amelyeken kifejezett telítési jelenségek nem lépnek fel (oxydkatódák, közvetett fűtési katódák). Hasonló kivitelt mutat a 8. ábra. 15 Mindkét rendszer elektródái a tengellyel párhuzamos hengerszegmensek. A belső rendszer (SÍ) hasltékai a külső rendszer 360 (Sa ) hasítékaival szemben közel = n 360 = —— = 90°-kal vannak elfordítva, (n) 20 számú elektróda esetén az elfordítás szöge ^^ . Ezzel az elrendezéssel a két rendszer n közötti elektrosztatikus csatolást nagy mértékben sikerül lecsökkenteni. A 9. ábra oly megoldást mutat, amely'25 nél a külső elektródarendszer szabályos hatszögalakú. A belső (J) elektródák részben folytonosfalú lemezelektródák és a hasítékok közelében részben rácsalakúak, úgyhogy az elektronok a belső 80 rendszerből könnyen kijuthatnak. A 10. ábra a kétrészű alapalak egyik változata. E rendszer feltétele, hogy a mágneses mező a rajz síkjára merőlegesen álljon és hogy az erővonalak élőiről 85 lefelé haladjanak. A lemezalakú belső rendszerből kilépő elektronok a belső rendszer feltüntetett kivitele mellett az egyik határesetben az (Jx ) és (J2 ) lemezekkel párhuzamos síkban mozognak és • 40 pedig akkor, ha a belső és a külső rendszer közötti térben mágneses mező nincsen (pontozva rajzolt vonalak). A másik határesetben az elektronok a külső mágneses mező behatása következtében oly 45 görbe pályán mozoghatnak, hogy a belső elektródarendszerből való kilépés helyével átlósan szemben fekvő külső elektródára ütköznek (vonalkázott pálya). Ez utóbbi esetben az elektródák a külső 60 elektródára közel érintőleges irányban érkeznek. Ha a mángeses mezőt megnagyítjuk, akkor az elektronok a külső elektródákat már nem érnék el és pályájuk visszahajtana. Ez esetben az elektro-55 nok csak az influencia útján járulnának a rezgések eléréséhez. A 10. ábrában feltüntetett cső esetén tehát a külső elektródák közül csak az (A)-val jelzett elektródákat érhetik el az elektronok. Az (Sch) elektródák azonban nem távolít- go hatók el, mert különben a belső és a külső rendszer közötti villamosmező asszimetrikus alakúvá válnék. Hogy ezt elkerüljük, a külső elektródák (Sch) részeit leválasztjuk és azokat mint védőelektródákat 65 működtetjük, amelyek a villamos mező, szimmetrikus alakját tartják fenn. Az (A) teljesítmény elektródák a rezgőkörrel (kimenőkörrel) vannak összekötve. A védő-, elektródákon célszerűen az anódfeszültség 70 nagyságának megfelelő állandó feszültség van. Adott esetben a védőelektródák feszültségére modulációs frekvenciájú váltakozóáramú feszültségeket szuperponálkatunk. Egyébként a védőelektródák 75 ugyanolyan szerepet is játszhatnak, mint aminőt a szokásos erősítőcsöveknél a védőrácsok töltenek be. Az (A) teljesítményelektródák lehetnek adott esetben a hasítékok közelében elrendezett, kis- so méretű, célszerűen mesterségesen hűtött elektródák. A külső rendszer többi felületét ez esetben természetesen a védőelektródáknak kell elfoglalniok. A védőelektródák megfelelően fokozott potenciál 85 esetén nagyobb sugáron is elrendezhetők, mint az anódák. Ha a kapacitás növelése nem okoz zavart, akkor ezeket az elektród dákat egészben vagy részben az ez esetben áttört anódák mögött is elrendez- 90 hetjük. Az anódák ez esetben pl. a kató- , dához sugárirányban elrendezett fémszalagok lehetnek. A 11a. és 11b. ábrák a magnetroncső új kiképezésű elektródarendszerét mutat- g5 ják. A 11a. ábra a rendszer tengelyére , merőleges metszet, míg a 11b. ábra távlati kép. Ennél a megoldásnál az (A2 ) külső elektródák hengerpalást részei, míg a 100 belső elektródák körívalakú olyan rácsdrótokból vannak, melyek a rendszer tengelyére merőlegesen haladnak és csak végeiken vannak egymással a rendszer tengelyével párhuzamos vezetőelemek 105 útján összekötve. Bizonyos esetekben kívánatos, hogy a külső rendszernek a belső rendszerre, illetőleg a katődára való áthatása lehetőleg nagy legyen. Evégből a belső elektró- 110 dákat mint áttört eleKtródákat pl. mint rács- vagy hálóalakú elektródákat képezzük ki. A legcélszerűbbnek olyan
