119073. lajstromszámú szabadalom • Elektroncső, különösenmagnetroncső és ahhoz való kapcsolás

megoldás mutatkozott, amelynél a rács drótjai az eddigi szokástól eltérően a rendszer tengelyével nem párhuzamosak, hanem arra merőlegesek, pl. oly módon, 5 hogy a katódával koaxiális körhöz érintőlegesek, vagy ilyen kör íveit képezik. Kísérletekből kitűnt, hogy egy és ugyanazon képzetes rácsfelület (hengerfelület) palástjának azonos felületi lefedése mel-10 lett a katódára merőleges irányban haladó rácsdrótokkal való kivitelekkel szemben eddig el nem érhető ^ ffi*1

—mere& d (Un— Ui

2

) dekséget ad, mely az eddig elért meredekségek sokszorosa. A kifejezésben Ya

i

—Ya2 15 az a különbség a külső elektródák részáramai között, amely Uu— Ui

2

relatív potenciálkülönbség behatása alatt a belső elektródák, illetőleg elektródacsoportok között jelentkezik. A vezérlés tehát 30 valóságos. A nagy meredekségnek oka a következő: A katódával párhuzamosan haladó rácsdrótok esetén az elektronoknak arány-25 lag nagy része jut el a belső elektródákra. Hogy ugyanis az elektronok a rácsdrótokat kikerüljék, szükséges volna az elektronok pályájában kanyar képződése. Ez a pályagörbület viszont vagy a konstans 30 mágneses mező megváltozását, vagy a közepes gyorsítófeszültség (anódfeszültség) megváltozását tenné szükségessé. Más a helyzet akkor, ha a rácsdrótok a katódára merőleges irányban haladnak. 35 Az elektronok pályáinak tengelyirányú vetületei alakjukban megmaradhatnak. Hogy az elektronok a pályájukkal párhuzamos síkokban fekvő rácsdrótok elől kitérhessenek, elég ha a pálya síkja a 40 katódára merőleges helyzettel szemben kismértékben elfordul. Ez a kismértékű elfordulás azonban a legtöbb esetben önműködően bekövetkezik a villamos mezőnek a rács közelében való elváltozásai 45 következtében, mely elváltozást a belső elektródák okozzák. A 12. ábrában a 11a. és 11b. ábrák szerinti csőben keletkező elektronpályákat berajzoltuk. Mivel az elektródák 50 ennél a megoldásnál csak igen kis számban jutnak ki a hasítékokon és túlnyomó nagy számban a rácsalakú félhenger felületen át lépnek ki, az elektronok pályái más alakúak mint a folytonos elektródák-55 ból készült belső rendszereknél. Az elektronok e megoldásnál már korábban lépnek ki az áttört belső elektródákon, úgyhogy azok ebben az esetben nem a hasítékkal szemben álló elektródát, hanem a következő külső elektródát érik el. 60 Ennek következtében e megoldásnál védőelektródára már nincs szükség, mert az elektronok kilépési helyével a rezgési állapotban mindig éppen pozitív anóda áll szemben. A rácselektróda hatását az 65 általános esetben részlegesen helyettesíteni lehet az elektronok futási idejének megfelelő megválasztásával olyként, hogy a kilépés pillanatában a szomszédos anóda éppen pozitív és az elektronok 70 által elért anóda a kikötés pillanatában éppen negatív. Rácsalakú belső elektródáknál az elektronáram erős nyaláboJását és ezzel a tértöltéshez hasonló torlódást elkerüljük,úgyhogy nagyobb kisütő áram- 75 erősséget kapunk, mint a folytonos lemezekből készült belső elektródák esetén, amelyek Wehnelt-henger módjára hatnak. A 13. ábra a találmány szerinti cső kisütőrendszerén át képzett metszet, mely 80 csőnek minden egyes rendszerben négy elektródája van. Az elektródák alakítása megfelel a 11a. és 11b. ábrákban feltüntetett megoldásnak. E kivitelnél a belső és a külső rendszer közötti csatolást nagy 85 mértékben megszüntettük azzal, hogy két szomszédos külső elektródának a velük szemben álló belső elektródákra való elektrosztatikus behatásai egymást kompenzálják. A mindenkor pozitív anóda- 90 elem a szomszédos negatív anódaelem helyett, mely utóbbin az elektronok kikötnek, mindenkor a védőelektróda hatását fejti ki. Ebben az összefüggésben a pozitív és negatív megjelölések a szuper- 95 ponált váltakozóáramú feszültségekre vonatkoznak. A 14—17. ábrák a találmány szerinti csövet tartalmazó kapcsolásokat, másrészt pedig olyan elektródamegoldásokat 10© mutatnak, amelyekkel ezek a kapcsolások különösen előnyösen alkalmazhatók. A 14a. ábra erősítőkapcsolást mutat. A belső rendszert, mely az (Jx

) és (J2

) elektródákból és hangolható (S/) vezérlő- 105 körből áll, (0) oscil'latorról gerjesztjük. Az (Aj) és (A2

) elektródákból álló külső rendszerhez az ugyancsak hangolható (N) kimenőkör csatlakozik, melyet tetszőleges módon kiképzett (V) fogyasztóval csa- 110 toltunk. Az üzemi feszültségeket a két rendszerbe mindenkor a csatlakoztatott rezonanciakörök villamos középpontján vezetjük be. A belső rendszer elektródáinak a katódával szemben általában nega- 115-