118376. lajstromszámú szabadalom • Ülepítőkészülék

7. álbra vázlatos felülnézet, mely a készülék működését szemlélteti, midőn a kaparok az iszapágyban akadállyal találkoznak. A 5 8., 9., 10. és 11. álbrák a 7. ábrával kapcsolatban a kaparókarok önműködő felemelkedési módját szemléltetik. A (10) ülepítőtartály (11) ferde fenekének közepén a (12) vályú vagy akna van, 10 melyhez a leülepedett anyagokat vagy iszapot levezető (13) elvezetőeső csatlakozik. A (11) fenék közepétől a (14) talapzat nyúl fel, melynek tetején, a helytálló (31) 15 főcsapágyon, a függélyes tengelyt alkotó i(15) rácskeret ágyazott. Ez a (15) rácskeret, melyet kartartónak is nevezünk, a (10) tartályba nyúl le és a csuklósan rászerelt sugárirányú (16) kaparókarokat 20 kordja. A rácskeret, felül, a vízszintesen forgatható (32) főcsapágyrészt hordja, amely a (31) csapágyrészen nyugszik, továbbá a (33) függőkalitkát tartalmazza; ez a dobozalakú (34) rácsszakaszból áll, 25 melyhez a lengethető kaparókarokat erősítjük és a (35) közbenső-tartószakaszból, melynek közvetítésével a (32) főcsapágyrész a dclbozszerű '(34) rácsszakaszt hordja. A helytálló (31) íőcsapágyrész és a for-30 gatható (32) főcsapágyrissz a forgókorongszerű (36) szerkezetet alkotja, mellyel a (15) rácsozatot a talapzaton forgathatóan úgy ágyazzuk, hogy az az ágyazatról az ülepítőtartályba lenyúl; a rácsozat a (31) 35 csapágyrész alkotta függélyes tengely körül vízszintes sík mentén forgatható. A (16) kaparótartókarok előnyösen térbeli rácsozatok, melyeket a (17) hossztartók, a (18) keresztkötések, a (19) átlók és 40 (20) csomólemezek alkotnak. Ilyen (17) hossztartóból négyet (5. ábra), vagy előnyösen hármat (6. ábra) alkalmazhatunk. A (16) karok külső végük felé keskenyednek és a három (17) hossztartós megoldás-45 nál a kar bosszúban a keresztmetszet mindenütt háromszögalakú, pl. egyenlőszárú !háromszögalaki\. Ennek a háromszögű karkeresztmetszetnek felső része a karnak függélyes tengely körüli forgásá-50 hoz viszonyít va ferdén felfelé és előre fut össze. A (17) hossztartók végének két egymással átlósan szemközti sarkán a szemes (21) csuklónyelvek vannak, melyek a (22) c s u kló -csapszegeket fogadják be. A 55 rácsozaton a (23) tartófülek vannak, melyeken a (22) csuklóesapszegek járnak át, úgy, hogy a (16) kaparótartókarok a (21) csuklónyelveknél fogva lengetihetően ágyazottak. A (16) tartókarok rendszerint egységes egészként futnak a (15) rácsozat 6< függélyes tengelye körül, de ehhez a rácsozathoz viszonyítva, egymástól függetlenül lengethetők, még pedig oly ferde tengely körül, mely előre és felfelé dől; más szóval, a karok oly tengely körül len- f>.: gethetők, mely a vízszintes síkkal hegyes szöget zár be. A <16) kar végének alsó, mellső sarkán az állítható <78) ütköző van, mely a rácsozat ellentániaszához ütközik és így a (16) kar lengőmozgását ha- 7( tárolja. A (16) karok az 1. ábrán nyilakkal jelzett irányban forognak és a karok (24) lapátjai vagy kaparói olyan [helyzetűek, hogy azok a leülepedett szilárd anyago- 7; kat a tartály közepe felé tolják. A (16) karokat úgy szereljük a (15) rácsozatra, ibogy rendes körülmények között a karok (24) lapátjai vagy kaparói forgás közben majdnem a tartály fenekéig ér- 8( nefc. Ha a (24) kaparok valamely akadályba ütköznek, akkor forgómozgásuk két alkotóra bomlik. Az egyik felfelé irányul és a kart felfelé mozgatván, azt az akadálytól megszabadítani iparkodik. A 8E másik alkotó vízszintes síkban van. Az eredmény tehát az, ihogy jóllehet a karok az akadály fölé emelkednek és így nem kapnak túlterhelést, mégis az akadály ama körülmény folytán, hogy a karok 9c ismételten át járnak rajta, a karokkal való érintkezés következtében lassanként lemorzsolódik és végül azt a szerkezet eltávolítja, amennyiben az ilyen módon egyáltalán eltávolítható. Ha az akadály 95 szilárd, pl. kőtömb, úgy a kar rendszeresen és ismételten mindaddig átsiklik rajta, amíg a tömböt más módon el nem távolítjuk. Az ismertetett berendezés működési 10 módja a 7—11. ábrákból látható. A 7. ábrán 25 . . . 28-cal a (16) karnak a 8—11. ábrákon látható, a (14) talapzat körül a nyíl irányában végbemenő forgása közben elfoglalt 'helyzeteit jelöltük. A 8—11. 10 ábrák a (11) tartályfenéknek egymásután következő metszetei, mely fenék felett a (16) kaparó-tartólkarok mozognak; ezek az ábrák továibbá a leülepedett szilárd anyagok felgyülemlett (29) tömegének 11 alakjában akadályt is szemléltetnek. A 8. álbra szerint éppen kezdődő akadály a 9. ábrán éri el legnagyobb magasságát, a 10. ábrán már fogy, míg végül a 11. ábrán teljesen eltűnik. Itt feltételeztük, 11 hogy a (24) kaparókat Ihordó kar a nyilak