118376. lajstromszámú szabadalom • Ülepítőkészülék

irányálban, tehát a 8—11. ábrákon balra mozog. A 7. ábrán teljes vonallal ábrázolt (16) kar a (24) kaparót a (10) tartályban a 5 (30) lerakódások ágyának normális felülete felett mozgatja. A (24) kaparó, midőn a 8. ábra baloldala felé közeledik, a (29) akadály kezdetével találkozik. Midőn a (16) tartókar a 7. ábrán szakado-10 zottan jelzett (26) helyzetbe, vagyis a 9. ábrán szemléltetett helyzetbe mozog tovább, a (29) akadály folytán a (24) kaparó mozgásával szemben fellépő ellenállás a (16) kar körmozgását két alkotóra, egy 15 függélyes (emelő) és egy vízszintes alkotóra bontja, minek az a következménye, hogy a (16) kar az átlós irányban elhelyezett (22) csukló-csapszegek körül felfelé kileng és eközben a (24) kaparó, 20 mint a 9. ábrából látható, felemelkedik. Midőn az akadály csúcsán a kar keresztülhaladt [7. ábrán eredmény vonallal jelzett (27) helyzet és 10. ábra], az emelő alkotó kisebbedik és a (16) kar lesülyed. 25 A (29) akadály elhagyásakor [7. ábra (28) helyzet és 11. ábra] az emelő alkotó teljesen megszűnik és a (24) kaparok a lerakodások (30) ágyán rendesen mozognak tovább. Hasonló folyamat megy 30 végbe, midőn a (24) kaparó kemény vagy nem alakítható masszába ágyazódik be. A rácsozatnak a talapzaton, függélyes tengelye körül való forgásakor a (16) karra ható erő a kart vízszintes síkban, 35 az 1. ábra szerint a nyíl irányában elforgatni iparkodik. A beágyazott kar mozgásával szembehelyezkedő ellenállás hatására a kar külső vége felemelkedik, amint azt a 2. ábrán teljes vonallal je-40 leztük. Így a (16) kaparó-tartókarok az azokat körülvevő masszából önműködően emelkednek ki. Azok a szerkezetek, melyek a mozgó (15) rácsozatot, a (16) tartókart és ennek' 45 (24) lapátjait tartalmazzák, lényeges alkotórészei a találmány szerinti hordaléktovábbító berendezésnek. A mozgó (15) rácsozatból a dobozszerű (34) rácsszakasz, mely a kaparókarokat hordj (10) tar-50 tályban lévő, leülepedni készülő szilárd anyag- és folyadék-keverékbe nyúl le. Az ülepedő folyadék rendes vagy üzemi szintjét a tartály felső szélén lévő (77) lefolyócsatorna szabja meg. 55 A kaparó-tartókarok rendesen a folyadékszint alatt mozognak, mivel a dobozszerű (34) rácsszelvénnyel kapcsoltak. A kaparókar rácsos szerkezet és így nemcsak könnyű és nagy szilárdságú, hanem a leülepedett szilárd anyagok leka- 60 párását és eltávolítását is lehetővé teszi anélkül, hogy a leiilepedési folyamatot zavarná; más szóval a kaparószerkezet olyan, hogy bár alámerülten működik, a leülepedést még sem zavarja. A kar sza- 65 bad végének a folyadékból való kiemelkedése, midőn túl nagy akadály kerül az útjába, csak rendkívüli eset. A (24) kaparok a (16) karok rácsozatán függnek és oly ferde helyzetűek, 70 hogy a leülepedett szilárd anyagokat fokozatosan oly pályákon mozgatják, melyek végül a (12) levezetőaknához vezetnek. A (16) tartókar függőműnek vagy tar- 75 tónak és emelőnek is tekinthető, mely a belső végén a (15) rácsozathoz csuklósan erősített. A (17) hossztartókat öveknek is nevezhetjük, melyek közül a felső öv az alsó övhöz fokozatosan közeledik. 80 Mindegyik kaparó-tartókarnak van egy felső főöve, melynek belső vége, az alsó főöv belső végéhez viszonyítva fent és elől van, mivel ezen belső végek úgy vízszintes, mint függélyes irányban, egy- 85 máshoz képest eltoltak. A (37—38) csuklók, melyeken a kaparókarok függnek, egymáshoz képest függélyes és vízszintes irányban szintén eltoltak. Az egyes karók csuklói oly helyzetűek, hogy a csukló- 90 csapszegek egy vonalban vannak, mely vonal felfelé és hátrafelé irányul; azonkívül a csuklók szorosan a hozzájuk tartozó főövek belső végein vannak. Jóllehet a találmányt a zsilipvizek ke- 95 zeléséhez szükséges készüléknél való alkalmazásában irtuk le, azt természetesen más oly ülepítőkészülékeknél is alkalmazhatjuk, melyeknél kívánatos, hogy a leülepedett szilárd anyagokat levezető- 100 höz továbbítsuk, pl. oly vizek kezeléséhez szükséges készülékeknél, melyek az anyag vegyi vagy fémkohászati besűrítését végzik. A találmány természetesen nem szorít- 105 kőzik olyan készülékekre, melyeknek ülepítőtartálya hengeres, hanem természetesen négyszögű vagy más alakú tartályoknál is alkalmazható, melyekben a kaparókarok, helytálló középpont körüli no körmozgástól eltérően, egyenes vonalú mozgásokat végeznek. A találmány oly kaparókart létesít, mely szokatlan akadály vagy túlnagy igénybevétel esetén önműködően fel- 115 emelkedik. A kar külső vagy szabad vége az a rész, amely az ülepítőtartály fenekétől kezdve a legnagyobb utat teszi meg.