118367. lajstromszámú szabadalom • Berendezés oldatoknak bepárlással vagy lehütéssel folytonos üzemben való kikristályosítására
MAöYAR KIRÁLYI SZABADALMI BÍRÓSÁG SZABADALMI LEÍRÁS 118367. SZÁM. IV/Í. OSZTÁLY. W. 6675. ALAPSZÁM. Berendezés oldatoknak bepárlással vagy lehűtéssel folytonos üzemben való kikristályosítására. Werkspoor N. V. cég- Amsterdam (Németalföld). A bejelentés napja 1937. évi január hó 9-ike. Németaliöldi elsőbbsége 1936. évi január hó 11-ike. A találmány berendezés oldatoknak bepárlással vagy lehűtéssel való kikristályosítására, különösen cukortöltőmasszák hűtésére és eukorlevek és szörpök besűrí-5 tésére. Ennek a kristályosításnak folytonos foganatosítása célj álból egy tartályt vagy egy sor sorba kapcsolt tartályokat alkalmaznak, melyben, illetve melyekben a 10 tengelyhez derékszögben vagy majdnem derékszögben hajló és a hűtő-, illetőleg fűtőelemeket alkotó üreges tárcsákkal ellátott tengely forog (lásd pl. a 24654. és 24699. számú hollandi szabadalmi leíráso-15 kat). A kristályosítandó oldat azmtán folytonosan a berendeizés egyik végébe vezethető, hogy az a hűtő-, illetőleg fűtőelemek mentén végighaladjon és a berendezés másik végén további feldolgozás 20 céljából folytonosan levezethető legyen. Ezeket az ismert kristályosításokat eddig úgy alakították ki, hogy a feldolgozandó anyagot, miközben a berendezésen áthaladt, egyenletesen hűtötték, illetőleg me-25 legítették ós pedig úgy, hogy a kristályosító hossztengelyéihez derékszögben hajló hűtő-, illetőleg fűtőelemeik általában egyenlő nagy felületűek ós egymástól egyenlő távolságban oly módon elremde-30 zettek voltak, hogy az oldat minden eleme azokból körülbelül egyenlő nagy hőmenynyiséget vont el, illetőleg adott azoknak át. A hűtőelemék ilyen elrendezésének azonban CLZ 8. hátránya, hogy a kristályo-35 sítandó anyag anyalúgjának túltelítettsége a berendezés kilépő vége felé növekszik, mert a berendezés utolsó szakaszában, ahol az anyag már lényegesen alacsonyabb hőmérsékletű és nagyobb visizkozitású, 'belőle nagyobb hőmennyiséget 40 vontak el, mint amennyi ai csekély kristályosodási sebességnek megfelel, úgy hogy egyrészt finom szemcsék képződésének veszélye lép f el és másrészt az anyag a tárcsák szomszédságában annyira viszkózzá 45 válik, hogy a hőnek a hűtőelemekre való átvételét meggátolja és így végül a hűtőhatás teljesen megszűnik. Folytonosan működő főzőberendezéseknél hasonló jelenséget észlelhetünk. Ebben az esetben 50 a hőbevezetés a berendezés kilépő végén olyan nagy, hogy nagyobb (mennyiségű víz párolog el, mint amennyi a már besűrített anyag csökkenő kristályosodási sebességének megfelel, úgyhogy az anya- 55 lúg túltelítettsége itt is növekszik és finom (szemcse képződik. A találmány ennek a hátránynak kiküszöbölését célozza ; evégíből a hűtő-, illetőleg fűtőelemeket úgy rendezzük el, hogy 60 a kristályosítóban a térfogategységre jutó hűtő-, illetőleg fűtő felület a berendezés kilépő vége felé csökkenjen. A kristályosítónak egyszerű foganatosítási alakjánál, melynél a hűtő-, illetőleg fűtőele- 65 mek forgó tengelyhez derékszögben hajló üreges tárcsaként kialakítottak, ezeket a tárcsákat, melyek teknőben forognák, úgy rendezzük1 el, hogy egymástól való távolságaik a teknő kilépő vége felé növe- 70 kednek és így] a belépő végen a legkisebbek. Ennek következtében hű főberendezésnél a belépő végen, ahol a kikristályosítandó oldat még meleg, viszkozitása ose-
