118267. lajstromszámú szabadalom • Vízijármű

10 Í18261 míg a külső kimerülő részek nagyon rneszsze vannak egymástól, aminek folytán nagy harántállékonyságú jármű keletkezik. A 9. ábra szerint az állandóan be-5 merülő részek a kimerülő részektől elválasztva oly mélyre vannak helyezve, hogy a hullámzásban állandóan elegendő bemerülési mélységet tartanak meg. Ezen ábra jobb oldalán az liszonyszerű (e) szélesbí-10 lések hordfeilületszerű kiképzés melleit a kimerülő részek. A víztükörhöz közel fekvő, tehát a hullámzásban, a jármű lengéseinél vagy sebességváltozásainál be-kimerülő felület-15 részek, melyek pl. az 5. ábra szerint a siklófelületek csatlakozási helyeitől a külső lámasztékok csatlakozási helyeig vagy még tovább terjednek, az összes példák szeriint a víztükörhöz körülbelül 25— 30' alatt 20 hajlanak és pedig pl. 11. és 12, ábrák szerint ezen hajlás a völgykeresztmetszetre van vonatkoztatva, mely itt ba van rajzolva. A 6,, 10. és 13. ábra szerint a felületrészek hajlása felfelé növekszik, úgy-25 hogy ezek a jármű oldalirányú lengéseinél körülbelül mindig ugyanazon szög alatt merülnek be és ki. A kimerülő felületrészek leírt szelvénye a 17. ábrán (1- 1 metszet) van ábrázolva. 80 Különleges kiképzéskép ezen profilnak a 20. ábrán feli öntetei l fűrészszerű bevágásai vannak, mimellett a belépési él szögét oly kicsinyre tartjuk, hogy a bemerülés pillanatában' felfelé eltérített áramlás a 35 felsőoldalnak a bevágás mögött fekvő részét még éri. A 21. ábrán a felsőoldalon levő, leírt segédfelületek be vannak rajzolva. A profilban levő fúvókaszerű rész is ábrázolva van. A 22. ábrán leszívató 40 rés látható, mely az alsó oldalon, egy lépcső mögött fekszik. Ez alatt segédszárny van alkalmazva, mely a főfelülettel fúvókát képez és ezáltal a vizet a szívóhatás fokozása céljából helyileg sietteti Azon 45 ki nem merülő részek profilját, melyeknek alsó oldala ívelt és melyeknél a legnagyobb profilmagasság (2—2 metszet) a mellső él, felé van eltolva, a 18. ábra mutatja, míg a (19) profil átmeneti profilt (3—3 met-50 szel) ábrázol. A 11. ábrán föl tüntetett példánál, melynél központosán, elrendezett (p) hajócsavar van, gondoskodás történt, pl. a mellső hordfelület leírt alakításával, hogy a völgy-55 keresztmetszet lapos legyen. A hordfelület itt harányirányban W-allakban van törve vagy görbítve. Ennek folytán a hordfelület elegendő bemerülési mélységét érjük öl, a hajócsavar kis bemerülési mélysége melleit. A középső megfordított V-alakú 60 rész hidrodinamikai szempontból annyiban mutatkozik kedvezőnek, hogy azon a mellső hordfelület által létesített, hátrafelé széjjelfuló áramlás oldalkomponense eltérítést szenved, minek folytán adalékos 65 felhajtás keletkezik. A 12. ábra szerint a hajócsavarok az oldalirányú hull ám menetekben fekszenek, amelyek a mellső hordfelületek kimerülési helyeitől indulnak ki. A 2., valamint az 5—15. ábrákból iá Iható, 70 hogy a hátsó hordfelületnek, mely a hullámveréstől tompított körzetben van, nagyobb fesztávolsága van, mint a mellső hordfelületnek. A hajócsavarok felett a hordfelületek a hajócsavarok túlságosain 75 nagy bemerülési mélységének elkerülése céljából íveltek és szélesbíteltek (2. ábra). Az 5—15. ábrákból kitűnik, hogy a mellső hordfelület törése, illetve görbí,lése nagyobb, mint a hátsó hordfelülei- 80 leké. A függélyes körzet^ ameddig a mellső felülelek terjednek, a feltüntetett példáknál majdnem kétszer oly nagy, mint a hátsó felületeknél. Látni lehet lovábbá, hogy a vízlükör fellett fekvő tarlalékíel ül eleik 85 a mellső vízhordfelületeknél a bemerült felülethez viszonyítva nagyobbak, mint a hátsó hordfélületeknél. A példáknál üzemsebesség mellett a mellső felületeknél a larlalékfeiülct terjedelme majdnem oly 90 luagy, mint a bemerült felületek terjedelme, míg a hátsó hordfelületnél a bainerüilt felületnek csak egy töredéke. Az ábrák azt is mutatják, hogy a siklófelületek töve vagy tövei lényegesen mélyebben 95 fekszenek, mint a hordfelületek legmagasabb részei, tehát mint a hordfelületek végei a hajótest fenékhajlásai. Látni lehet, hogy a két rész hatásikörzetónek ebből származó állapolása a mellső felülie- ioo teknél lényegesen nagyobb, mint a hátsó felületeknél. A 2. és 3. ábrákból látni lehet, hogy a hordfelületek a végek felé, tehát a kimerülő helyeken előnyösen szélesbílve 105 vannak. A 3. ábra szerint a mellső hordfelület nyílalakban hátrafelé álló elrendezésű, mimellett csúcsa az előtőke támaszlék (k) hosszabbítására, végei pedig az (e) szólesbílésekre támaszkodnak. A 2. no ábra szerint a felület nyíl.szerűen végeivel előre néz. Mindkét esetben védelmet kapunk úszófa ellen. A 16. ábrán látható:, hogy lehet a felületet csakis a kimerülő részeken, tehát a víztükör közelében nyíl- 115 alakban hátrafelé állítani. Ezen példákban a nyílállás nagyobbílása céljából még rézsútos elhelyezésű (1) védősínek van-