118267. lajstromszámú szabadalom • Vízijármű

118267. 5 emelkedő tövű mellső felüleleknél a felhajtóerőnek kifelé irányított komponense állal létesül. A hálsó hordfeiületek fe^ lelt fekvő oldalsó siklófelüleleknél ezek 5 a völgyet bezáró oldalirányú hullámvonalak fölé feklethelők vagy azokba állandóan bemerülhetnek, ami által a harántállékonyság fokoztalik. A hálsó siklófelületek előnyösen oldalt 10 elválasztott, a hajó harántirányában egymástól lehetőleg távol levő siklófelületek gyanánt képeztetnek ki. Az oldalirányú elválasztás a közöttük fekvő fenékrész lépcsős alakítása, ívelése vagy telőszerű lő-15 emelés által eszközöltetik. Ezen rész ilykép a megnedvesedéstől óva van. Az oldalsó siklófelületek a hajótest oldalfalaiból kinőhetnek és azután a hajóéi őtőke felé növekvően emelkedő tővel alakhlat-20 inak, míg végül teljesem az oldalfalba mennek át. Az illykep keletkező oldalsó siklóíéliilelek megfelelnek a leírt hajóorrfclületalak oldalt az oldalfalakhoz csatlakozó íélrészeinck, melyeknek tövét a hajó fenék-25 lxajlása és melynek orrtőkéjét az oldallal helyettesíti. A lőemelés a far felé a megfordított V-aílakú, tehát telőszerű, felfele irányuló lőemelésbe mehet át. A siklófelületek itt is dudorszerűen vagy úszony-30 szerűen szélesbílhetők az előbb leírt módon és harmonikusan vezethetők át a hordfelülelekbe. Az oldalsó siklófelületek a hajó középső részében is elreindezhetők, mimellelt a hajótest itt legnagyobb széles-35 ségét nyerheti, míg az orrlépcső és a farlépcső felé áramvonalszerűen keskenyedik. A siklófelülelelrendezés kedvező hatását a hajóorrsiklófelület V-alakú lőemelése által a hajófaron fekvő oldalsó sikló-40 felület vagy részeinek fordított V-alakű. tehát telőszerű tőemelése által éretik el. A haránthajlásű farfelületrészeket a hajó harántirányában egymástól oly távolságban fektetjük, hogy a mellső emelkedő 15 tövű orrsikiófelület (és emelkedő tövű vízhordfclülel) által létesített, hátrafelé szétfutó áramlás adalékos felhajtást idézhet elő rajtuk. A siklófelületek erősen emelkedő tövű 50 részein a lépcsők kisebb hasznot nyújtanak. A lépcsőmagasság a lő felé ezért csökkenhet és az alsó részeken egészen el is tűnhet. A vízhordfelülelek a siklófelületek alalt 55 úgy rendeztetnek el, hogy a siklófelületek legmélyebb részei lényegesen mélyebben fekszenek, mint a hordfeiületek legmagasabb részei, úgyhogy ezen részek hatáskörzetükben egymást lényegesen átlapolják. Az átlapolási a mellső hordfeiületek- 60 női nagyobbra vesszük, mint a hátsó hord-Mülelekuél. Emellett a támasztékok és félületvégrészek leginkább a tövekre és fenékhajlásokra támaszkodnak, melyek ezen helyeken pl. íveléssel lefelé húzhatók. 6") A bordfel ü le lek egymásközti távolsága menetirányban a siklószám tekintetében nagy jelentőséggel bír. Ha valamely hátsó vízhordfeilület van a mellső vízhordfelület állal képezett völgy leszálló részében, fel- 70 hajtóeredője a leáramlási szög körül hátrafelé hajlik, a siklósszám tehát rosszabbodik. A találmány ezért jó siklószám elérése céljából két, egymás mögött fekvő hordfelület 'között a távolságot oly nagyra 75 veszi, hogy a hátsó felület üzemsebesség mellett a felfelé irányuló áramban vagy a vöilgy felemelkedő részében fekszik, ami állal a felhajtás! eredő a feláramlási szög körül előre hajlik, tehát a siklószám javul. 80 Hogy a leírt vízhordfelületéket és támasztékokat úszó tárgyakkal szemben megvédjük, úgy a hordfeiületek, mint a támasztékok rézsútosan állva, előre vagy hálra hajolva, egyenes vagy görbített 85 mellső éllel alakíthatók. A hordfeiületek tehát nyilaiákot vesznek fel, mely a menetirányban vagy a menetiránnyal szemben állhat. Újszerű módon ez esetben a liordfelüleleket (az orrtőkén levő segéd- 90 felülelet is) a középen, csúcsukon a hajótestnek lámaszlékszerűcm meghosszabbított orrtőkéjén erősítjük meg, míg a hátul levő végek a hajótest fenékhajlására vagy annak uszonyszerű szél esbí lésre támaszkod- 95 nak. Hátrafelé álló nyílalaknál a hátul fekvő csúcs középtámasztékra támaszkodik a lépcső mellett, míg az elül fekvő végek' a mellső siklófelülctrész uszonyszerű szélesbítéséhez erősíttetnek. Uszófa elleni 100 védelmül a hordfeiületek és támasztékok is rézsútosan álló, mellső éleik előtt fekvő védősínékkel láthatók el, amelyekein az úszó tárgyak kifelé lecsúsznak. Rendszerint elegendő, ha a rézsútosra állítás vagy 105 nyílállás, illetve a védősínek, újszerű módon csakis a víztükör közelében alkalmaztatnák. Hogy a járművet mederfenékhez érés vagy hasonló esetben a sérüléstől óvjuk, a támasztékok, valamint a síiklófelüle- 110 lekbe átvezetett hordfeiületek végei, pontosan méretezett, a mellső élre gyakorolt erős lökés alkalmával eltörő összeköttetésekkel erősítjük a hajótestre. A legtöbb esetben elegendő, ha a biz- 115 tonsági rendszabályokat csakis a mellső felületéken foganatosítjuk. Az emelkedő tövű alaknál ezek, mint leírtuk, hátrafelé