118189. lajstromszámú szabadalom • Elektroncső, villamos rezonátorként működő üreges testtel
ses rezgések gerjesztésére oly rezonátorral, amelynél a vázolt hátrányok nem lépnek fel. A találmány szerint rezonátorként fémből való, jólvezető falak al-5 kotta üreges testet használunk, amelynek öncsillapítása rendkívül kis értéken tartható. A rezonátor ilyen kialakításával a leginkább latba eső sugárzási csillapítást gyakorlatilag zérussá tesszük. A rezonáló tor ohmlikus csillapítását is igen kis értéken tarthatjuk olykép, hogy az üreges testet jólvezető fémből, pl. ezüstből vagy rézből készítjük ós fényesre csiszoljuk. Ismeretes ugyanis, hogy nagyfrekven-15 ciájú váltóáramoknak fémes vezetők révén való tovavezetésénél az a jelenség lép fel, hogy a nagyfrekvenciájú váltóáramok főleg a vezetők felületének a közelében terjednek tova. E jelenséget „skin 20 effektus"-nek nevezik. A felület reflexióképességének a növelése tehát (minthogy a rezgőáramok — mint fentebb említettük — gyakorlatilag csak a vezető felületén terjednek tova) a vezető vezetőképes-25 ségének a növelését, ill. a vezető ohmikus csillapításának a csökkentésót jelenti, ha figyelembe vesszük a férnek reflexiósfolyamatai és vezetőképessége közötti összefüggéseket. A kiviteli példák isiner-30 tetősénél megadott szerkezeti rendszabályokkal az elvezetési veszteségeket is gyakorlatilag elkerüljük. A találmány további jellegzetessége valamely terhelési ellenállás, pl. antenna, 35 és a rezonátorként szolgáló üreges test közötti csatolásnak a megválasztásában van. Kísérletekből és elméleti megfontolásokból kitűnt, hogy az ultranagyfrekvenciás rezgések gerjesztésére való ismert 40 kapcsolásoknál, elsősorban a csövek (S") vezérlőkarakterisiztikájának csekély meredeksége miatt., a rezonátorhoz csak kicsiny terhelési ellenállás kapcsolható. Kitűnt, hogy a terhelési ellenállásnak a re-45 zonátorhoz való legkedvezeőbb megválj . W2 lasztásánál az „ . . , ill. .r értéknek az O Jbí tí g-^ értékkel egybevethetőnek kell lennie, ahol (S) az elektródák veaérlőbatása által kapott váltóáramnak az elektródá-50 kon hatékony rezonátorváltéfeszültséghez való viszonya, (h) pedig az elektródaméretektől és az üzemi feltételektől függő, az (1) értéktől csak kevéssé eltérő érték. Minthogy az elektródák közére és 55 méreteire való tekintettel a rezonátor (C) kapacitása nem választható nagyon kicsire, ill. a (W) hullámellenállás nem választható igen nagyra, ennélfogva a terhelési ellenállást kell oly kicsire választanunk, hogy az ^ - érték nagyságrend 60 tekintetében az ., ^, értékkel inegegyzö ö. h legyen. Ennélfogva a rezonátor és a terhelési ellenállás, különösen a sugárzó, között a csatolásnak igen lazának kell lennie. E laza csatolást kicsiny hullámellen- 65 állású energiavezetékkel érthetjük el. Előnyösen két koaxiális vezetőből álló energiavezetéket használunk, amelynél sugárzási veszteségek nem lépnek fel. Ha oly energiavezetéket használunk, amelynek 70 hossza kb. (megegyezik a gerjesztendő rezgés hullámhosszának a negyedrészével és ha azt a feszültségi csomópontiban kapcsoljak a rezonátorhoz, úgy üresjáratnál a szabad végen feszültség lép fel, 75 amely az energiavezeték és rezonátor Imllámellenállásainak az arányában kisebb a rezonátorban fellépő maximális váltófeszültsélgaxnplitudónál. Az energiavezeték szabad végével csatolt terhelési 80 ellenállás ez esetben a rezonátor számára csillapítóellenállás, amely az energiavezeték és rezonátor hlullámellenállásainak négyzetei arányában kisebb a terhelési ellenállásnál. Azzal tehát, hogy a két 85 vezető határolta, az energiavezetéket alkotó, résalakú teret elegendő kicsinyre vesszük (energiavezetékként legegyszerűbb módon, pl. azon résalakú közök egyikét használjuk, melyek azokat a ré^zek»t. 90 amelyekből a minden oldalról 'fémesen zárt üreges test állhat, egymástól szigetelik) és így annak elegendően kicsiny hullámellenállása van, tökéletes biztonsággal módunkban van a terhelési ellenállást, 95 különösen az antennát, az üreges testtel oly lazán csatolni, amiint az megkívántatik. A találmány további jellegzetessége a gerjesztéshez szükséges elektródáknak és 100 az üreges rezonátortest fémfalainak szerkezeti egyesítéséiben van. Minthogy valamely rezonátor gerjesztéséhez legalább két elektróda szükséges, amelyek különböző egyenifeszültségen tartandók, ennél- 105 fogva a fémesen vezető falakkal bíró üreges rezonátortestet legalább két, egymástól szigetelt részből állítjuk elő. A fémfalakat megfelelő helyen elektródákként alakítjuk. Az elválasztóhelyeken HQ
